Dupla dinamit – Honda CB650F és CBR650F teszt

Dupla dinamit – Honda CB650F és CBR650F teszt

- Kategória: Kiemelt cikk, Teszt
2

A csupaszmotorok tényleg lebutított, olcsó sportgépek? A Honda csattanós választ adott a kétkedőknek a spanyol menetpróbán, ahol a kezes és élvezetes CB650F mellett a legszelídebb Firebalede-et, a CBR650F-et is kipróbálhattam.

Talán senkinek nem kell bemutatni a japánok egykori sikermodelljét, a hatszázas Hornetet, hiszen a típus szerte Európában az egyik legkedveltebb naked volt egészen 2014-ig. Akkor azonban egy új kihívó, a CB650F vette át a helyét, mely hosszabb löketű, mégis kimondottan pörgős sornégyesével méltó utódnak bizonyult. Nem is lehetett panasz az eladásokra, ám az utóbbi időben sok új vetélytárs érkezett a kategóriába, ezért a Honda gurujai ismét tervezőasztalhoz ültek, és még tovább csiszolták a sornégyes gyémántot…

Hosszabb löketű, nyomatékosabb, egyszersmind pörgősebb erőforrás vette át a Hornet jó öreg hatszázasának helyét. A klasszikus Hondákat idéző kipufogó önmagában egy művészeti alkotás…

Egy válasz minden kérdésre: Honda CB650F

Messziről virít, hogy egy idei Hondával van dolgom – a már álló helyzetben is dinamizmust sugárzó, fiatalosabb, vagányabb megjelenés igazán jót tett a CB-nek, így már ezer közül is felismerni a korábban nem éppen jellegzetes vonalai miatt kedvelt gépet. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a CB650F is megkapta a Showa príma első teleszkópjait, átdolgozták a lengőkart, a mai divatnak megfelelően visszavágtak a hátsó sárvédőből – összességében úgy fest a 650-es, mintha egy európai dizájncsapat szabad kezet kapott volna, hogy pénzt, energiát nem kímélve készítsenek egy kezesebb, egyszersmind ütősebb megjelenésű vasat a CB-ből… Szép munkát végeztek a Honda mérnökei, így alig vártam, hogy végre élesben is kipróbáljam, mit tud a legendásan sima és kanyargós spanyol szerpentineken.

A puszta műszaki adatok nem sokat árulnak el a Honda dinamizmusáról, ugyanis a 208 kilós menetkész tömeg és a továbbfejlesztett, 649 köbcentis sornégyesből kicsikart 91 lóerős elsőre nem tűnik ijesztőnek, ám menet közben már sokkal árnyaltabb a kép.

Aki ragaszkodik a nakedekhez, de száguldani is szeret, tucatnyi különböző túraplexit vásárolhat a CB-hez, szóval ez a csekély hátrány is kipipálva

Lazán forog a 64 Nm-es csúcsnyomatékú erőforrás 12-13 ezerig, miközben – EURO4 ide vagy oda – tisztességesen megjön a hangja is, szóval ha valaki nem kizárólag 200 km/óra felett tudja elképzelni az életet, az igenis jól fog szórakozni a nyergében.

Igazi Honda minden tekintetben

Már csak azért is, mert a pörgős Hondán igazi élvezet a kapcsolgatás, hála a márkára jellemző, halk, ösztönösen kezelhető és szinte erőkifejtés nélkül használható hatos váltónak. Azt hihetnénk, hogy az ötszámjegyű fordulatszámok, no meg a sportos használat azzal jár, hogy a régi idők sportmotorjaihoz hasonlóan hét-nyolc liter legurul a 650-es torkán nyúzás közben, de nem – a gyár mérnökei 4,8 átlagot mértek, s mi tagadás, a kimondottan durva, és sok megállással, várakozással tarkított, tehát egyáltalán nem életszerű fotózás során is csak egy literrel sikerült ezt felülmúlnunk. Akárhogy is, hétköznapi használat és tempós hétvégi túrázás közben minden bizonnyal beéri öt literrel százanként, ezt igazolják a legnagyobb európai fogyasztásoldal adatai is.

Még a véreskezű CB650 és CBR650-tulajdonosoknál sem szökött 5,5 liter fölé a fogyasztás, míg az átlag 4,6-4,8 között mozgott

Mégis milyen hibákat, hiányosságokat sikerült feltárni ezek a szinte tökéletes gépen, és miként vizsgázott az idomos változat, a CBR650F? Kiderül a folytatásból…

Folytatás a 2. oldalon