Michelin Power RS teszt – II. rész

Michelin Power RS teszt – II. rész

- Kategória: Teszt
3

Noha csak a szezon közepén kaptuk meg az abroncsot, augusztusra már több mint kétezer kilométer gyűjtöttünk a Bakony, a Mecsek és a Fátra lankáin. Tanulságos kanyarok voltak…

Adott egy abroncs, melyet a MotoGP-fejlesztések nyomán dobtak piacra, mégpedig olyan hihetetlen tapadást ígérve, amire a legelvakultabb slick-hívők is elismerően csettintenek. Mi tagadás, nem is volt kétségünk, hogy egy ilyen papucs tapadás terén felülmúlja a túrasportköpenyeket, inkább az okozott fejfájást, hogy miként teljesít a Power RS a nem éppen optimális körülmények között?

Pihenő a cseszneki parkolóban – ideális környék a sportgumik országúti vallatására

Nem erre tervezték, mégis bevált

A mai, rendszámos superbike-ok legerősebb tagjai is rendre 200 kiló alatt mérlegelnek, míg legnagyobb forgatónyomatékuk alulról súrolja a 110-120 Nm-t. Ezzel szemben a túravezetői teendőket ellátó ZZR1400 – csomagokkal együtt – majdnem három mázsa, viszont nyomatéka meghaladja a 150 Nm-t, tehát minden tekintetben legalább másfélszeres terhelést tó a gumira.

Parádés, hogy milyen tapadást nyújt a Power RS. Ilyen rossz minőségű, lámpával szabályozott, egysávos hágókon és fehér aszfalton is bátran gyorsíthatunk teligázon, még ha vezetővel és csomagokkal közel négyszáz kilót is kell az úton tartania

Arról nem beszélve, hogy az Alpok vagy a Fátra lankáin korántsem ideálisak a körülmények, gyakran párás reggelente az aszfalt, a hőmérséklet pedig nyár végén 5-6 fokra csökkenhet, ami köztudottan nem kedvez a „melegkedvelő” abroncsoknak. Mégis, a Power RS teszi a dolgát, csupán az első néhány kanyarban érezni bizonytalanságot, de amint a tempó és a tömeg révén bemelegszik, bátran döntögethető a motor. Az ABS szinte munka nélkül marad, miként ez az első köpeny, mely tulajdonképpen feleslegessé teszi a Kawa – nem létező – kipörgésgátlóját is.

Bármilyen hihetetlen, nincs olyan, hogy gyorsítás közben kitör a motor fara. Jöhet fehér aszfalt, odavághatom a gázt egyesben, az ég felé emelkedő első kerék jelzi, hogy a Power RS-t nem lehet zavarba hozni.

Nem véletlen, hogy a nemzetközi teszteken is rendre azt emelték ki, hogy ha jó minőségű az aszfalt, akkor a Power RS stabilitása egyszerűen páratlan, maga mögé utasítja legfontosabb vetélytársait, hátrányként inkább a hosszú távú, országúti használat melletti viszonylag nagy kopást rótták fel neki.

Mi következik ebből? Nos, ismét megerősítést nyert a régi mondás, miszszerint amelyik abroncs nem kopik, az nem is tapad, és fordítva…

Fél kézzel elbánsz vele? A ZZR kezessége elképesztő mértékben javult, mikor a 2 milliméter alá kopott Diablo Rosso III után felkerült a vadonatúj Power RS. Tegyük hozzá, ez utóbbi – hideg és esős időben – nehezebben „kapja el a fonalat” mint a túraabroncsok, de száraz úton tényleg páratlan. Bátran mondhatom, hogy az eddigi legjobb gumi, ami valaha a ZZR-en járt (Kép: Rihó Nándor)

Michelin Power RS: mi lesz a futásteljesítménnyel?

Ismerve, hogy a Pilot Power 3 nem húzta tovább tízezer kilométernél, sőt túrasportgumit is vettünk már le 9500-nál, ezért azt gondoltuk, az ultrapuha Power RS legfeljebb négy-ötezret tud majd az izmos motoron. Az első mérések szerencsére rácáfoltak sejtéseinkre: 2055 kilométer után 4,5 mm-t mutat a tolómérő a hátsó gumi legkisebb barázdáiban, a szélén 4,8-at.

Az abroncs hazai forgalmazója az R17.hu

Úgy tűnik hát, ezer kilométerenként alig egy milliméteres fogyással számolhatunk, így az előrejelzéseinket hatezer kilométerre módosítottuk, s igyekszünk ebből minél többet begyűjteni még idén. Hamarosan újabb, határokon átívelő, ezer kilométeres túrára indulunk, ahol autópályát nem, de kanyart annál többet látunk, az eredményről pedig rögtön be is számolunk – tartsatok velünk!