„Kamu 50-essel jártam, de már több eszem van…”

„Kamu 50-essel jártam, de már több eszem van…”

- Kategória: Vélemény
15

Döbbenet, hogy milyen indulatokat vált ki a robogók rendszámozása… Fanyalognak, nyafognak, mintha a fogukat húznák, pedig valójában nem is a kb. tízezer forintba kerülő rendszámmal van bajuk. Próbálok segíteni, barátaim: egyszerű olvasóként leírom motorossá válásom történetét, hátha páran magukra ismernek, és végre belátják, miért is nonszensz és végtelenül önző, hogy egy logikus döntés ellen tiltakoznak.

Úgy 2005 körül járhatunk, középiskolás koromban. Ekkor támadt édesapámnak egy remek ötlete, hogy milyen költséghatékony megoldás lenne robogóval ingázni. Vett is egy ötvenes gépet, majd mikor rájött, hogy ez kevés, akkor egy Peugeot Elyseo 125–öt. Igen, forgalmi nélkül. Kapott a kis robesz egy ötvenes matricát (ne fogd a fejed, Te is láttál/csináltál már ilyet), és annyi.

Nekem se kellett több: nehogy már kisebb járgánnyal járjak, mint apám. Így egy helyi kereskedőnél becseréltem ötvenes robeszomat a 2002-es, 15 lovas Aprilia Leonardo 125 ST-re. Ezzel 3-4 éven át járkáltam, de soha nem volt rendszám rajta. Igen, féltem, hogy lebukom.

Én is közétek tartoztam, de tovább léptem…

Feltűnően nagy és erős gép volt, rizikós ilyennel 50-esként járni, de egy csomó „sorstársat” láttam ugyanilyen ST-vel, szóval igazi kórtünet ez a fajta szembetűnő, pofátlan csalás. Akárhogy is, vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem: nekem többet ér a gerincem, a becsületem, s belevágtam, hogy eggyel csökkentsem az itthon futó pár tízezer (pár százezer) 125/50 robogó számát.

Az a bizonyos gép, ami előbb 50-es volt, majd – mikor észhez tértem – végre rendszámmal, nyugodtan használhattam

Beiratkoztam a suliba, cél az A1 jogsi, és elvittem az Apriliát műszakira, hogy forgalmival, rendszámmal használhassam. Mennyibe került ez a kis móka? Regadóval, biztosítással stb. hatvan rugó, s máris nem úgy kellett motoroznom, hogy görcsbe rándult gyomorral lessem a rendőrautókat.

Akkor csesztem rá, mikor már majdnem szabályos voltam

Az Aprilia hamarabb készült el, minthogy jogosítványom lett volna rá, de persze jártam tovább a motorral. Mert közlekedni kell. (A francokat kell, ez is üres kifogás, amit a neten szajkóznak… Arra az 50-es robesz meg egy bringa is jó lenne, de nekem több kellett, ahogy Neked is, amikor próbálod megmagyarázni a csalásod…)

Hihető, hogy 50-es? Nem, mégis ilyenekkel járnak az emberek, szó szerint hülyének nézve a rendőröket

Mit ad Isten, megbírságoltak tiltott helyen parkolásért, s ekkor kiderült, hogy jogsim sincs. Azóta is hálával tartozom a rendőrnek: megbüntetett a parkolásért, de azt mondta, nem akar kiszúrni velem, úgyhogy a héten, miután levizsgáztam, menjek be az őrsre a friss jogsival, bebizonyítva, hogy tényleg nem kamuztam, valóban napok választanak el a vizsgától.

Semmiből nem tanulunk?

Azt hinnéd, ezzel vége? Közel sem… Hozzánk került egy Burgman 400, ami édesapám Peugeot-jához hasonlóan „50-esként” közlekedett. Gondolom sejtitek a sztori alakulását: addig jár a korsó a kútra, amíg a zsaruk meg nem elégelik. Ezúttal is a békésebb megoldást választották: figyelmeztettek minket, hogy ők sem agyalágyultak, pontosan ismerik az apró jeleket, hogy mi a különbség egy-egy típus nagyon hasonló 50-es és 125-ös változata között. Csak azért nem bukik meg azonnal az összes ilyen gép, mert egyszerűen nincs 300 ezer járőr, hogy minden biztosítás nélküli vagy szabálytalan robogó mellé állítsanak egyet… Látod, vissza is értünk az eredeti kérdéshez. Miért kell a rendszám? Hát ezért, hogy örökre eltűnjenek az utakról az okirathamisítással, csalással létrehozott 125/50 gépek.

Ide valók a rendszám nélküli 125-ösök, nem közútra…

Eladtuk hát a vasakat, és ma már csak rendszámos, frankó gépek állnak az udvarban. Köszönöm az egyenruhásoknak, hogy agyonbírságolás helyett rávezettek, miért is bajos, ha játszom a közúti Rambót, és azt hiszem, nincs felelősségem másért – érvényes biztosítás nélkül járok, csak mert sajnálom a pénzt rendszámra…

Mit tanultam tőlük? Nos,

  1. Nem érek mások szemében többet, mint egy kerékpáros vagy villanybringás, míg nincs rajtam rendszám. És igazuk van, nem is vagyok több, hiszen azok közé tartozom – látszatra -, akik bicajjal-robogóval átmennek a piroson, hiszen úgysem tudják azonosítani őket…
  2. Ha bármi baj van, mindenért én nyúlok a zsebembe, főleg egy 50/125 esetén, mert azokon nincs biztosítás, érvényes tuti nem. Így ha galibát csinálok, nincs mögöttem egy biztosító, aki helytállna a hülyeségem miatt, csengethetek zsebből. Egy Merci tükör 270 ezer forint, a fényszóró meg 510 ezer? Nagy kaland lenne kifizetni…
  3. Nem élmény így a motorozás, mivel állandóan a rendőrautót keresem a szememmel, hogy melyik bokorban lapulnak, csak és kizárólag rám várva, hogy elkaphassanak.
  4. Az Apriliával már az is sokszor motoszkált a fejemben, hogy mi van, ha ellopják? Soha az életben nem kerül elő, hiszen semmilyen azonosító tábla nincs rajta, a zsarukhoz meg hiába megyek: csókolom, ellopták a kamu 50-esként használt motoromat? Nem, az országban sehol nem tartják nyilván az alvázszámát, mert azt gondoltam, okosabb leszek a hatóságokbál. Hagyjuk már…
  5. …és amíg nincs rendszám, az utasszállítást is el kell felejteni. Mert ha mégis viszek valakit, a szomszéd faluból is jól láthatóan a hátamra van írva, hogy csalok.

Ha 10 000 forintba is kerül a robogórendszám, az olyan 25-30 liter üzemanyag, ami 3 liter/100 km-es fogyasztás esetén 8-900 km-re elegendő. Igen, egy havi benzinköltség. Se. Aki ezt sokallja, az vajon kifizet minden tavasszal 3-4000 forintot biztosításra? Nyilván nem, hiszen ha sok neki a tíz rugó egyszeri beruházás, aligha akar öt év alatt kétszer ennyit kicsengetni. Persze rendszámmal már nem mehet járdán, se át a piroson – ez már csak egy ilyen igazságtalan világ.

Szóval miről megy a vita? Hogy sok a tízezer forint? Dehogy is. Arról hogy „ne kelljen fizetnem, se felelnem, mert eddig se tettem. És szerintem ez így rendjén van…”