Olvasói: Ahová néztem, oda estem…

Olvasói: Ahová néztem, oda estem…

- Kategória: Vélemény
3

Tízfokos délutáni „meleg” ide vagy oda, előfordulhatnak meglepetések az úton. Máté László osztotta meg velünk első tavaszi motorozásának történetét, ami tanulságos, már-már tipikus sztori – érdemes elolvasnod, mielőtt Te is motorra ülsz a hétvégén…  

Úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva – a motor oda kanyarodott, ahová néztem… Na de kétszer egymás után?! Mi sem igazolja ékesebben a sokszor hangoztatott mondást, mint a tegnapi kalandom, amikor a tavaszi átnézést egy tankolással, illetve egy nem várt talajfogással kötöttem össze.

Éppen csak kihajtottam a garázsból

Ahogy elindultam, a legfeljebb ötszáz méterre fekvő kereszteződésben máris megtörtént a baj. Hihetetlen, de tényleg csak egy tenyérnyi (!) hófolt maradt az út közepén, ami vonzotta a tekintetet. Akaratlanul is arra összpontosítottam, jól megnéztem magamnak, s ha már ennyi időt és energiát fektettem a megfigyelésére, annak rendje és módja szerint – nyílegyenesen – ráhajtottam az első kerékkel…

Az a bizonyos hófolt, ami hogy, hogy nem, de megmaradt az aszfalton…

Mivel ez egy kereszteződés, már döntöttem a motorral, ráfutottam, majd egy pillanattal később már az út közepén hanyatt fekve kapálóztam, mint az a bizonyos bogár permetezés után… Kihoztam a helyzetből a maximumot: alaposan belekapaszkodtam a gázmarkolatba, és ez nagyon sokat segített abban, hogy a motor kilőjön, majd nagy tempóval vágódjon a szemközti padkának, ahol némi ficánkolás után stabil oldalfekvésben kötött ki.

Miután mindenre kiterjedő megfigyeléseimet elvégeztem – különös tekintettel a talaj hőmérsékletére, anyagszerkezetére, valamint a bal csípőmre és karomra tett behatásaira – gyorsan felpattantam, rendeztem gondolataimat, és nyugtáztam a tényt, hogy ezen is túl vagyunk, majd felnyaláboltam a motort (robogót).

Elestem, hogy Neked már ne kelljen…

Itt jegyezném meg, hogy az első autós – aki addig csak messziről szemlélte a talajgyakorlatomat – rögtön félrehúzódott, és hogylétem felől érdeklődött. – Köszi, megvagyok! – vágtam rá, majd egy intéssel elbúcsúztunk egymástól. Végül csak eljutottam a benzinkútra, majd hazaindultam, s mit ad Isten: megint kiszúrtam a felbukkanó hófoltot – hihetetlen, mi? -, és újra ráfutottam, de ekkor már csak lépésben, így talpon maradtam, és hangosan nevettem a sisakban, hogy semmiből nem tanulok… Eredmény? Némi zúzódás, pár karc és a fontos tapasztalat – ne az akadályt, a menekülőutat nézd!

Szóval jól gondold meg, hogy mire összpontosítasz, mert bármennyire is elcsépelt, még mindig igaz: A motor oda kanyarodik, ahová nézünk!

Balesetmentes közlekedést kívánok minden motorostársamnak!

Üdv, Máté László