Vélemény: Nem gyors vagy, hanem vakmerő…

Vélemény: Nem gyors vagy, hanem vakmerő…

- Kategória: Vélemény
7

Sajnos a motorosok egy része szentül meg van győződve arról, hogy egy kanyarba túl gyorsan beesni, majd valahogy összeszedni a gépet az maga a tudás… Nemrég bebizonyosodott, hogy ez korántsem így van.

A szerényebbek, vagy inkább a józan ítélőképességűek megelégednek azzal, hogy életük végéig tanulják a motorozást. Aki pedig fotelhőst játszik, és közúton akarja megmutatni, hogy ő mekkora Rossi, az könnyedén gipszben találhatja magát… Ha már így járt, biztos lesznek kifogásai (tapadás hiánya, poros aszfalt, a csillagok állása stb.), de az fel sem merül benne, hogy ezzel nem csak magának árt. Gondolj csak bele: milyen példát mutat a jövő motorosainak, mit üzenünk ezzel az autósoknak és az ifjú motorospalánták szüleinek? Ők csak arra emlékeznek majd: megint egy motoros, akivel baj van, tehát a motorozás veszélyes és rossz dolog.

Keserű apropó: másnak ártok, ha túlvállalom…

Ami miatt tollat ragadtam, az a nem is olyan régen történt pilisi baleset. Pár sportmotoros elhúzott egy motorostársunk mellett, aki – túlvállalva magát – vakmerően utánuk eredt. A történet innentől kezdve roppant egyszerű és a végkimenetele szinte borítékolható volt: csakhamar besokallt, nem tudta tartani a tempót, átsodródott a bal sávba, és összeütközött egy vétlen motorossal, illetve utasával. A két vezető életét veszítette, míg utasaik egy életen át viselik a baleset nyomait.

A Héreg közelében, a 1119-esen történt júniusi motorbaleset helyszínelése (Kép: Police.hu)

A másik, nagyon hasonló történet szerencsésebb kimenetelű volt, így maga az „elkövető” idézheti fel, miért nem szabad országúton Rossit játszani.

Csupán annyi történt, hogy túl gyorsan jöttem, és mikor megláttam, hogy mekkora a kanyar, erőteljesen fékeztem, amitől a motor felegyenesedett, majd elkezdett csúszni, és már meg sem állt a szalagkorlátig. Átestem a korláton, de sikerült kisebb karcolásokkal megúszni… – mesélte.

Bár a motoron több alkatrész cserére szorul, a baleset kimenetele mégis szerencsésnek mondható. De mi is történt pontosan? Közeledett a kanyar, megijedt tőle, ijedtségében pedig a fékhez nyúlt a még határozottabb bedöntés és a hátsó fékkel ívszűkítés helyett.

Ha együtt megyünk, csapatban, akkor biztosan nem történik meg, mert látom, hogy az előttem haladó mennyire lassít, és akkor én is úgy fékezek. De sajnos már nem láttam azt a motorost, akivel együtt mentünk, mert lehagyott engem. Beragadtam két kocsi mögé, majd amikor megelőztem őket, már nem láttam a motort, ezért nagyobb tempóra kapcsoltam, hogy utolérjem. Nem ismertem a környéket, az utat, mégis bevállaltam a tempót, s a nagy sietségnek ez lett az ára – tette hozzá a szerencsés baleset főszereplője.

Tanulság? Közúton csak a saját tempód és biztonságod a mérvadó, ne kockáztass, csak mert valaki gyorsabb nálad! Persze szabad és érdemes fejlődni, de ennek nem az a záloga, hogy ismeretlen terepen megpróbálod túllicitálni, aki egyébként is jobb nálad. A probléma gyökere egyébként abban rejtőzik, hogy a vakmerőség általában előbb jön meg, mint a tudás, a tapasztalat, és ilyenkor az élet kőkemény tanítóként ad tockost…

Jól néz ki? Igen, amíg nem bukkan fel egy lassan araszoló kocsi a kanyar túloldalán…

Számtalan motoros képzés érhető el manapság, mondhatni fillérekért. Vannak nyílt napok, ingyenes vezetéstechnikai tréningek, kifejezett „kanyartréningre” is jelentkezhetsz, sőt javaslom, hogy jelentkezz! Mert bármilyen jól mutat a csilli-villi Akrapovič dob a gépen, az árát inkább magadra, a tudásod fejlesztésére fordítsd! Ugyanis az úton csak ketten vagytok, Te és a gyönyörű motorod, s közületek a gép már tud kanyarodni, hiszen erre tervezték – már csak Neked kell felnőnöd hozzá.