Sajnos a motorosok egy része szentül meg van győződve arról, hogy egy kanyarba túl gyorsan beesni, majd valahogy összeszedni a gépet az maga a tudás… Nemrég bebizonyosodott, hogy ez korántsem így van.
A szerényebbek, vagy inkább a józan ítélőképességűek megelégednek azzal, hogy életük végéig tanulják a motorozást. Aki pedig fotelhőst játszik, és közúton akarja megmutatni, hogy ő mekkora Rossi, az könnyedén gipszben találhatja magát… Ha már így járt, biztos lesznek kifogásai (tapadás hiánya, poros aszfalt, a csillagok állása stb.), de az fel sem merül benne, hogy ezzel nem csak magának árt. Gondolj csak bele: milyen példát mutat a jövő motorosainak, mit üzenünk ezzel az autósoknak és az ifjú motorospalánták szüleinek? Ők csak arra emlékeznek majd: megint egy motoros, akivel baj van, tehát a motorozás veszélyes és rossz dolog.
Keserű apropó: másnak ártok, ha túlvállalom…
Ami miatt tollat ragadtam, az a nem is olyan régen történt pilisi baleset. Pár sportmotoros elhúzott egy motorostársunk mellett, aki – túlvállalva magát – vakmerően utánuk eredt. A történet innentől kezdve roppant egyszerű és a végkimenetele szinte borítékolható volt: csakhamar besokallt, nem tudta tartani a tempót, átsodródott a bal sávba, és összeütközött egy vétlen motorossal, illetve utasával. A két vezető életét veszítette, míg utasaik egy életen át viselik a baleset nyomait.
A másik, nagyon hasonló történet szerencsésebb kimenetelű volt, így maga az „elkövető” idézheti fel, miért nem szabad országúton Rossit játszani.
Csupán annyi történt, hogy túl gyorsan jöttem, és mikor megláttam, hogy mekkora a kanyar, erőteljesen fékeztem, amitől a motor felegyenesedett, majd elkezdett csúszni, és már meg sem állt a szalagkorlátig. Átestem a korláton, de sikerült kisebb karcolásokkal megúszni… – mesélte.
Bár a motoron több alkatrész cserére szorul, a baleset kimenetele mégis szerencsésnek mondható. De mi is történt pontosan? Közeledett a kanyar, megijedt tőle, ijedtségében pedig a fékhez nyúlt a még határozottabb bedöntés és a hátsó fékkel ívszűkítés helyett.
Ha együtt megyünk, csapatban, akkor biztosan nem történik meg, mert látom, hogy az előttem haladó mennyire lassít, és akkor én is úgy fékezek. De sajnos már nem láttam azt a motorost, akivel együtt mentünk, mert lehagyott engem. Beragadtam két kocsi mögé, majd amikor megelőztem őket, már nem láttam a motort, ezért nagyobb tempóra kapcsoltam, hogy utolérjem. Nem ismertem a környéket, az utat, mégis bevállaltam a tempót, s a nagy sietségnek ez lett az ára – tette hozzá a szerencsés baleset főszereplője.
Tanulság? Közúton csak a saját tempód és biztonságod a mérvadó, ne kockáztass, csak mert valaki gyorsabb nálad! Persze szabad és érdemes fejlődni, de ennek nem az a záloga, hogy ismeretlen terepen megpróbálod túllicitálni, aki egyébként is jobb nálad. A probléma gyökere egyébként abban rejtőzik, hogy a vakmerőség általában előbb jön meg, mint a tudás, a tapasztalat, és ilyenkor az élet kőkemény tanítóként ad tockost…
Jól néz ki? Igen, amíg nem bukkan fel egy lassan araszoló kocsi a kanyar túloldalán…
Számtalan motoros képzés érhető el manapság, mondhatni fillérekért. Vannak nyílt napok, ingyenes vezetéstechnikai tréningek, kifejezett „kanyartréningre” is jelentkezhetsz, sőt javaslom, hogy jelentkezz! Mert bármilyen jól mutat a csilli-villi Akrapovič dob a gépen, az árát inkább magadra, a tudásod fejlesztésére fordítsd! Ugyanis az úton csak ketten vagytok, Te és a gyönyörű motorod, s közületek a gép már tud kanyarodni, hiszen erre tervezték – már csak Neked kell felnőnöd hozzá.
Svpeter
Az olyanoknak az anyja szokott nagyon csuklani mint aki a videón állandóan a szembe sávban van. Nem gondolnak az agyhalottak arra, hogy szemből jöhet egy pont ugyanolyan majom mint ő?…..
CyberPunk
Szemből a normál motoros fog nekimenni, mert az az ő sávja.
LaciK
Ezért is van értelme a köbcenti lépcsőnek, ami miatt mindig lehurrogják az embert, ha meg meri említeni, amikor valaki egyből nagy motorra akar ülni, mert hogy csuklón múlik, nem a köbcentin…ja itt vannak a példák. Még csak felelőtlennek sem feltétlenül kell lenni, hogy az ember kicsit odahúzza, és ne vegye észre rutintalanságában, hogy túl gyors.
Jó cikk, és ki kell menni pályára, ott gyakorolja az ember a gyors tempót, mert ott hamar megtanulja viszonylag biztonságosan, hogy mivel jár a sebesség.
x102
Nem hinném, a normális motoros mindig tisztes távot tart a felezőtől pont az ilyen élődonorok meg agyhalott autósok miatt.
ThomAce
Ebben igazad van, viszont a normális motoros sajnos majdhogynem lényegtelen, hogy sávon belül hol helyezkedik el, ha szó szerint kiszámíthatatlan, hogy “pilótánk” mekkora tempóval és hogyan csapódik be szemből. Sajnos láttunk már nem kevés ilyet. Még versenyzőkön is kifog ez a mutatvány. Szájjhősködni – nem rád célzok, ne érts félre! – én is tudok, hogy mennyire faszán tudok közúton kanyarogni, meg van 2mm majrécsík a gumin. Aztán ha tényleg beüt a gebasz, akkor már egyből jön a perec. Persze, mindig törekedni kell a balesetveszély elhárításáról, ahogy előző cikkemben is fejtegettem. A normális közlekedés ennek alapfeltétele és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a többi közlekedő esetleges hibáját ne tapasztaljuk meg testközelből – ahogy te is írod.
LaciK
Vannak védhetetlen helyzetek.
Ettől függetlenül, ahogy x102 mondja, az elővigyázatosság hasznos dolog.
Persze ha valaki átsodródik a szembe sávba, nem csak kicsit átlóg, akármilyen előre látóan és óvatosan megyünk, nem tudjuk merre fog korrigálni abban a pillanatban, mert kb annyi az esély mindkét irányra mint egy kő-papír-olló meccsen. Erre nem lehet gyakorolni.
Alap reflexünk az elkerülés, ez többnyire elég, főleg ha ráhagyunk a felezőre, de ha elcseszi akkor pont ez a rossz reakció.
Sänder Szabó Sándor
Pont az ilyen utaci vagányokat kerülgettem ki az euroringen a multkor.Jöttek a 180-200 lóerős superbike motorkkal.
Én meg a kis 60 lóerős supermotommal kikerültem őket, meg valamelyiket még le is köröztem.
Pedig utcán nagyon vagányak voltak.De a versenypályán nagyon hamar rájöttek hogy nagyon nem tudnak még motorzni.