Tartósteszt: Dunlop TrailSmart – IV. rész – Irány Erdély!

Tartósteszt: Dunlop TrailSmart – IV. rész – Irány Erdély!

- Kategória: Teszt
0

Kivételes helyzetben vagyunk, ugyanis tesztelőnk, Balázs megvált motorjától, s ezzel együtt a tavaly kapott TrailSmarttól is. Ám az új tulajdonos, András átvette a stafétát, és most ő mesél arról, miként is zajlott első teljes szezonja a GS-sel.

Sziasztok, ígéretemhez híven jelentkezem a legutóbbi, erdélyi túrám beszámolójával, egyszersmind értékelem a „megörökölt” Dunlop TrailSmart tesztabroncsot. Hogy rögtön az elején kezdjem, célpontunk a DN67C út, ismertebb nevén a Transzalpina volt, de nem elégedtünk meg ennyivel, így azt terveztük, hogy meglátogatjuk a híres-hírhedt Traszfogarast is. Végül nem így alakult, hamarosan azt is elmondom, hogy miért.

Nem tudunk betelni a látvánnyal…

A túra épen egy hónapja, szeptember 21-én indult a gyulai határátlépéssel, és gyors pénzváltást követően már robogtunk is a napi célállomás felé, ami a 67C főút mentén található Sebeslázon volt – két éjszaka erejéig itt hajtottuk álomra a fejünket. Az út zökkenőmentesen zajlott, csak a paripák itatása miatt álltunk meg. Ebben persze közrejátszott, hogy az utak minőségére semmi rosszat nem tudok mondani – talán, ha tíz kilométeren át volt kátyús szakasz, mi több, most a román sofőrökkel sem volt gondunk.

Ezúttal is ötösre vizsgázott a GS, miként a Trailsmart is

Délután négy óra környékén értünk a szállásra, gyors bepakolás és a motorok elhelyezése után pedig próbáltunk betelni a lenyűgöző tájjal, de azt hiszem, ez lehetetlen küldetés. Sebesláz egyszerűen lenyűgöző hely, ha arra jártok, semmiképpen ne hagyjátok ki!

A Transzalpinán vizsgázott a Dunlop TrailSmart

Másnap útnak indultunk a Transzalpinára, igaz, reggel alulról karcolta a 15 fokos jelzést a hőmérő higanyszála, s a hajnali pára sem száradt még fel. Kicsit bántuk is, mert már az út elején izgalmas, kanyargós hegyvidéki szerpentin fogadott minket. Persze gyorsan kiderült, hogy alaptalan a félelmem: a puha keverékű Dunlopoknak meg sem kottyant a hűvös, itt-ott nedves aszfalt, semmi bizonytalanságot nem tapasztaltam – fékezés és gyorsítás közben sem csúszott meg. Meglepetésemre a 2145 méter magas csúcs környékén sem okozott gondot a hideg, pedig ott már alig öt fokot mértünk, szóval a papucsoknak és nekünk sem volt melegünk.

Továbbra sem találunk szavakat, ezért megérte feljönni a szinte fagyos hegytetőre

Ilyen kezdet után a túloldalon, lefelé már bátran eresztettem be a GS-t a visszafordítókba, a BMW híresen kifinomult Duo- és Telelever felfüggesztése, valamint a csak szuperlatívuszokban jellemezhető Dunlopok rendíthetetlenül tették a dolgukat. Talán mondanom sem kell, ezek után nagyon vágytunk az újabb hágóra, de a völgybe leérve kupaktanácsunk úgy döntött, hogy őrült rohanás lenne kissé megfáradtan, délután belevágni a Transzfogaras legyűrésébe. Így inkább egy hangulatos helyen – megannyi motoros társaságában megebédeltünk, és a másik irányból is megmásztuk a Transzalpinát.  Útközben már fotózni álltunk csak meg, ez a nap tényleg kizárólag a motorozásról szólt, és meg kell valljam, este a szálláson igencsak jól esett leszállni a paripáról… Ismeritek az érzést: amikor elégedettséggel tölt el a fáradtság, hogy élményekkel, kilométerekkel teli napon vagy túl. Este még megnéztük a napközben készült képeket egy-egy sör mellett, és hullafáradtan dőltünk el az ágyban.

Arckifejezésem a fogcsikorgató hidegnek szól 🙂

Vasárnap reggel elérte Erdélyt is a hidegfront, ami előző nap végigsöpört Magyarországon, így sajnos borongós, „nemszeretem” időre ébredtünk. Egykedvűen bepakoltunk a dobozainkba, elbúcsúztunk tündéri vendéglátóinktól, és irányba álltunk, megcélozva a gyulai határt. Végig sötét fellegek alatt motoroztunk, de az égiek valószínűleg a kegyeibe fogadtak minket, ugyanis egy csepp eső nélkül megúsztuk a napot.

Az abroncs hazai forgalmazója az R17.hu

Így zajlott hát az erdélyi „kiskör”, melyet csak javasolni tudok minden motorostársamnak, miként a Dunlop TrailSmartot is. Az abroncsok ugyanúgy helytálltak 30 fokban, mint fagypont körül, nedves úton is rendíthetetlenül követék az íveket – azt hiszem, ennél többet nem is várok el egy ilyen többcélú túragumitól. Röviden ennyi volt az idei utolsó túránk, most jöhet a téli felkészítés, és találkozunk jövő tavasszal, az első 2019-es túránkon!