A kenyerem Jawa – Időutazás Marekkal a cseh motormúzeumban

A kenyerem Jawa – Időutazás Marekkal a cseh motormúzeumban

- Kategória: Események, Kiemelt cikk, Túra

Mintha csak egy elvarázsolt hely lenne – a cseh motoripar szebbnél szebb példányait egy ötszáz éves vízimalomban őrzik, mégpedig egyéb régiségek társaságában.

Ha mindez nem lenne elég csábító, – a helyiek szerint – lakik itt egy vízimanó is, bár erős a gyanúm, hogy ez is csak annyi valóságtartalommal bír, minthogy Drakula grófja a knédlitől elhízott hölgyek távol tartása miatt építtetett szűk csigalépcsőket a törcsvári kastélyba…

Csodálatos hely egy lenyűgöző városban – ez Cesky Krumlov

Cesky Krumlov történelmi óvárosa a Világörökség része, Prága után ez Csehország második legkedveltebb turistacélpontja. Mi is meglátogattuk nemrég, és habár jó érzékkel találok rá a különleges motormúzeumokra, ezúttal barátnőm hívta fel a figyelmemet rá, hogy ebben a csodálatos városkában is van egy, egészen pontosan a Široká 80 szám alatt. Igaz, azt is hozzátette, hogy jelenleg nem üzemel, de ez nem veheti el a kedvem. Mi több, az sem tántorított, hogy a helyszínre érve az udvarias személyzet és a felvezető lépcsőn elhelyezett tábla is megerősítette a tényt – a motormúzeum zárva van.

 

Nem adtam fel, és megérte küzdeni: sikerült telefonon elérni a tulajdonost, akivel szerencsére hamar közös nevezőre jutottunk, és felajánlotta, hogy nemcsak bemehetünk, de ha megvárjuk, személyesen mutatja meg a motorokat. – Tökéletes! – vágom rá, és csakhamar már személyesen fogok kezet a lelkes gyűjtővel.

Háború előtti motorkerékpárok egész armadája

Marek jó kedélyű ötvenes férfi, magas és sovány, kissé nehézkesen mozog. Ennek dacára lendületesen halad előttem, és felvezet a falépcsőkön a malom második emeletére, ahol egyből a fal mellett sorakozó csodaszép régi kétkerekűek látványa fogad. „Ideiglenesen vannak csak itt”- mondja tört angolsággal. „A házam egy részében szeretnék végleges helyet kialakítani nekik. Most hol ide, hol oda pakolom őket – mindig épp másnak kell a hely”. „Emiatt van zárva a kiállítás?”- kérdezem, miközben elkezdek becserkészni egy Jawa 350 OHV-t. „Nem, hanem mert tél van,”- legyint egyet, – „és ilyenkor olyan kevesen jönnek, hogy nem érné meg nyitva tartani. Majd nyáron.”

Négyütemű, felülszelepelt motor, a blokk pedig magnéziumöntvényből készült – igazi remekmű 80 évvel ezelőttről

Közben már karnyújtásnyi távolságból gyönyörködöm az 1938- ban, tehát még éppen a II. világháború kitörése előtt készült motorban. „Alig több mint tíz évig gyártották őket” – mondja a hátam mögött házigazdám –  és ez a kedvencem a gyűjteményemből.” – teszi hozzá. Szép, bár nem múzeumi állapotú gép, és ahogy végig tekintek a többin, bizony elég vegyes kinézetűek. Van sok, amelyik teljesen restaurált, gyönyörű külsejű, másokra viszont simán ráakasztható a „fellelt állapotban” tábla. Persze, hogy megkérdezem az okát. „Tetszenek a régi dolgok és nemcsak a tökéletesen helyreállított állapotúak. Ahogy éppen vannak, amilyenek jelenleg, az is lenyűgöző” – mereng el a kérdés felett Marek. „Látszik rajtuk az idő, a megtett út, ettől olyan őszinték, olyan valódiak. Nézd csak meg ezt!” – mutat rá hirtelen a terem közepén elkerítve álló oldalkocsis motorra, amin egy réges-régi bőrruhába öltöztetett bábu a vezető.

Nincs hiány korabeli BMW-kből sem a múzeumban

Elindul felé, jómagam pedig lelkesen követem. Indián vagy Harli lehet – mormolom félhangosan, s ahogy közelebb érünk, már biztos, hogy Harley-Davidson áll előttünk, mégpedig nagyon régi darab. „Egy oldalkocsis Jawa-ért cseréltem néhány éve, 1924-ben készült” – mondja, miközben futólag végigsimít a kormányon. „A lámpa persze nem gyári, később tette rá valaki, de az is annyira korhű, hogy rajta hagytam, hisz’ passzol rá.” Nézem az itt-ott majdnem rozsdás, kopott, megviseltében is csodás gépet, amit csaknem száz év (!) formált ilyenné, maga a benzingőzben tartósított történelem. Ahogy elmélázok felette, hirtelen megértem Mareket, és elkezdem többre értékelni a fellelt állapotú vasakat, pedig az itt sorakozó, restaurált motorok is csábítóak.

1000 cm³-es motor mozgatja a fogatot, mellyel kész lutri volt éjszaka közlekedni, ugyanis karbidlámpa gondoskodott a világításról

Nézelődöm tovább, csehszlovák motorok, főleg Jawa-k néznek vissza rám. A sorban ott a nálunk is jól ismert kétütemű Pérák, vagyis „Rugózó”, egy Czetka mellé bújik az 1936-os Jawa Robot, ami inkább tűnik kerékpárnak, mint valódi gépjárműnek. Pedig a formás motorka műszakilag is érdekes, ugyanis korának egyik első monoblokkos konstrukciója volt, vagyis az akkori szokványos megoldással ellentétben a váltómű a blokkban kapott helyet.

Fegyverbe! Szokatlan látvány a katonai célra épített Czetka

Egyszer csak a másik falnál álló furcsa masinára pillantok, és a látvány újra időutazásra csábít, de ezúttal a nyolcvanas évekbe. A klasszikus formák után kell pár másodperc, mire nemcsak befogadom, amit látok, de így is ámulva gyönyörködöm is a hatalmas első, bumfordi hátsó kerék, a meredeken lefelé eső vonalú váz és az egyszemélyes nyereg alkotta sziluettben. Egy Jawa DT 500 salakmotort bámulok éppen, ami korának egyik leggyorsabb vaspapucsos gépe volt – ’85-ben a vb második és harmadik helyét is ilyennel hódították el.

23-as első és 22-es hátsó kerék, 2,5 literes üzemanyagtartály, s ha mindez nem lenne elég különös: a lánckerék önmagában is igazi műszaki csemege

Kérdőn nézek Marekre, amire büszke vigyor a válasz. „Ez egy bitang gép”- mondja lelkesen. „500 köbcenti, négyütemű, 65 lóerő, viszont ehhez alig 90 kiló” mondja, majd második próbálkozásra ugyan, de megemeli a telivér kétkerekűt. Féket persze nem látok sem elöl, sem hátul, elég visszacsukni a gázt és máris torpan a masina. „Az ilyen ritka darabok miatt akarok rendes helyet nekik – szólal meg némi csend után. „Régen lent voltak az étteremben, de aztán jött az árvíz”.

Még étterem is van, ha megéheznénk…

Az utolsó szavak fakón hullanak a fényben táncoló porszemek közé. „Árvíz?” – kérdezek vissza, némi rossz érzettel. „Igen. 2002-ben kiöntött a Moldva, másfél méter magasan állt a sáros folyó a házakban. Nem sokkal korábban vettem ezt az épületet teljesen romos állapotban. Éppen az ezredfordulóra lettem kész a felújítással, iszonyú munka volt. Mikor az árvíz jött, majd levonult, kezdhettem elölről.” Egy darabig közösen hallgatunk, s meredünk magunk elé – ő visszaemlékezik a gondterhes időkre, jómagam pedig próbálom elképzelni, mi lehett itt akkor.

„És a motorok?”- tör fel belőlem belőlem önkéntelenül. „Egy gond volt a sok között”- feleli. „Szerencsére jöttek a barátaim segíteni. Felraktunk egy motort az utánfutóra, vitték kitisztítani, rendbe tenni, majd hozták is vissza. Jöttek a barátaim ismerősei is, utána az ő ismerőseik és így tovább. Egy idő után vadidegen emberek utánfutóira pakoltam a motorokat. Apám egyszer megkérdezte: Fiam, tudod legalább a nevüket vagy a telefonszámukat? Ekkor esett le, hogy semmit sem tudok egy jó részéről azoknak, akik elvitték a gépeket….”

Mindketten nevetünk, olyan abszurd ez az egész. „És? Meglettek?”- kíváncsiskodom. Marek szeme felragyog. „Képzeld, mindegyik, egy éven belül visszahozták valamennyit rendben, tisztán. Addigra már volt is hova tenni őket. A csehek általában becsületesek. Persze vannak kivételek, nézd meg azt” – mutat egy fekete motorra. „Nincs meg a benzincsap, egy látogató valamikor egyszerűen leszedte és elvitte.”

Ha csak teheted, menj el Cesky Krumlovba, és próbálj bejutni a múzeumba – akár nyitva van, akár nincs…

Ha már mutatja, fejemet csóválva megnézem alaposabban a lerabolt veteránt. Szép, 1939-es NSU, de a mellette álló gép elvonja a figyelmem, pedig első pillantásra semmi különös nincs a karcsú, zöld színben pompázó Manet M90-ben. A nálunk jobbára ismeretlen csehszlovák márka előttem álló típusának azonban van egy technikai érdekessége, mégpedig az ikerdugattyús erőforrás. Egyazon hengerben fallal elválasztva két dugattyú hajtja meg ugyanazt a főtengelyt – őszintén, láttatok már ilyet? Érdekes konstrukció, annyi szent, de sajnos gyakorlati haszna szinte nulla, így később elvetették az ötletet.

Bár nekünk nem ismerős, Csehszlovákiában több, mint 36 000 darabot gyártottak a Manet 90-ből. Érdekessége, hogy egy henger és főtengely tartozik a két dugattyúhoz

Marek leguggol egy fényképhez, furcsa a mozgása. „Volt már komolyabb motorbaleseted?”- kérdezem, sejtve a választ. Folyton derűs arcán a mosoly egy pillanatra megtörik. „Persze. Egy amatőr versenyen voltunk Németországban” – kezd bele. „Egyszerű hegyi felfutó verseny, ahová az egyik Harley-Davidsonomat vittem. Egy kis településen hajtottam keresztül, mikor a szemből jövő autó bekanyarodott elém, jelzés nélkül. Belementem, borult, tört minden, én is. Ez délelőtt tízkor volt, este kilenc lett, mire az egész napos kocsiban zötykölődés után kórházba kerültem. Begipszelték, amit csak tudtak rajtam. Másnap már otthon voltam.” „Kiengedtek?”- kérdem, de sejtem a választ… „Dehogy, saját felelősségemre eljöttem. Feküdni otthon is tudtam” – mondja, és már újra vigyorog. Úgy tűnik, a történtek felett mégiscsak győzött az idő.

Íme, a kenyerem Jawa – a tulajdonos, Marek és féltett motorjai

Elnézve Mareket, a csodálatos múzeumot, az életéről mutatott régi fényképeket, meghallgatva történeteit azt gondoltam, így kell, így érdemes élni. Hittel magunkban, hittel az emberekben, alkotva és mindig újra felállva. Gyűlnek a sebek a testen, a horpadások a tankon, de ezek csak a megtett utat jelzik, ettől lesz történetünk, ettől leszünk mi is valódiak. Még inkább megértem, miért ragaszkodik a patinához: azt hiszem, Marek Simonra is ki lehetne tenni a „fellelt állapotban” táblát…

Continental 2019

Facebook Comments

Válasz