Ha csak egy hétvégéd van: Klasszikus osztrák kör három nap alatt

Ha csak egy hétvégéd van: Klasszikus osztrák kör három nap alatt

- Kategória: Események, Kiemelt cikk, Túra
0

A júniusi Dolomitok-túra óta foglalkoztatott a kérdés: Mikor mehetünk ismét az Alpokba motorozni? Augusztus 20-án a hosszú hétvége megfelelő alkalmat kínált egy röpke, háromnapos kiruccanásra a már jól ismert hegyekbe. Szállás lefoglalva, a VFR új féket kapott, csomagok a helyükön, sisakrostélyt lecsukni és indulás!

Első nap reggelén az előrejelzések nem kecsegtettek semmi jóval. Az utazásunk három napjából kettőre esőt jósoltak, így már a start előtt némi módosításra szorult az előre eltervezett útvonal, ezért az eddig szokásainkat megszakítva most kivételesen autópályán mentünk az első célig Villach felé.

Brunnsee – Wildalpen

Kellemes emlékeket hoztak elő bennem a pályát szegélyező hegyek, hisz’ nem oly rég motoroztunk keresztül a Triglav Nemzeti Parkon. Még néhány kilométer az A10-en, majd a 106-os úton kezdődik az igazi motorozás. Kanyargós, gyér forgalmú részen haladunk a 107-es  irányába, s

a tapasztalt túrázók ebből már biztos ki is találták: irány a Grossglockner-Hochalpenstrasse, az osztrák Alpok legszebb, legmagasabban kígyózó panorámaútja!

A 48 km hosszú tömény szerpentin 1930 és 1935 között épült, s Heiligenblut, illetve Fusch településeket köti össze. A legmagasabb pontja – egy leágazás után – az Edelweisssiptze, innen 2571 m magasból vizslathatjuk a körülöttünk magasodó, 3000 méter feletti csúcsokat. Mi  a heiligenbluti kapunál 26,5 euro ellenében be is hajtottunk. Szikrázó napsütésben haladtunk egyre magasabbra, aminek nagyon örült Niki, mert nem volt még itt ilyen hibátlan időben.

Grossglockner és a VFR

A Franz-Josef Höhénél megállunk megcsodálni Ausztria legmagasabb csúcsát, a Grossglocknert (3798 méter), s itt szomorúan tapasztaltam, hogy az alattunk található Pasterze gleccser szemmel láthatóan zsugorodik és húzódik vissza, ahogy múlnak az évek. A gleccser olvadékvízében hatalmas jégtömbök úszkáltak, olvadoztak, pedig már nyár vége volt. Addig látogasson el mindenki ide amíg van mit megnézni! Sajnos most, negyedik alkalommal se láttam mormotát, de legalább lesz miért visszajönni…

Tovább folytatva utunkat páratlan kilátásban volt részünk, köszönhető a ragyogó, kellemesen meleg időnek. Párának, szürkeségnek nyoma sincs, hamisítatlan augusztusi nyára hegyen, s olyan meleg volt, hogy a Hochtor alagútnál is 17,7 °C-ot mutatott a hőmérő 2505 méteres magasságban. Felkapaszkodtunk a három km hosszú macskaköves, hajtűkanyarokkal fűszerezett szakaszon a panorámaút legmagasabb pontjára, az Edelweissspitze-re, s megérte – leírhatatlan és felfoghatatlan amit onnét látni lehet.

Parádés kilátás a Kölnbrein-gátról (Hohe Tauern)

Innét a kilátótoronyból több mint harminc, 3000 méter feletti csúcs azonosítható be. Annyira jó látási viszonyok fogadtak, hogy észak felé a Zeller See-ig elláttunk, keleti irányba pedig a Dachstein ormai meredeztek az ég felé. Szemmel látható volt, hogy meddig kell még azon a napon mennünk, mivel a szállásunk Schladmingban volt. Este hét óra után, 650 levezetett kilométer után sikeresen megérkeztünk a schladmingi szállásunkra a Pension Steiermarkba. A szállás a vele szemben lévő Dachsteinre néz, ami éppen a lemenő nap utolsó sugaraiban fürdőzött – hibátlan zárása egy gyönyörű napnak. Vendéglátóink segítségét igénybe véve két perc alatt már volt is szabad asztalunk egy közeli étteremben, azt hiszem, erre mondják, hogy tökéletes nap.

Sok-sok hágó és némi eső a második napon

Másnap reggel kipihenten ébredtünk, annak ellenére, hogy az előző nap elég hosszúra, fárasztóra sikerült. Semmihez sem hasonlítható érzés volt úgy reggelizni, hogy közben a Dachstein vonulatait nézhettük. A párától úgy festett, mintha valami fehér sállal körbetekerték volna. Na de elég a tájleírásból, hadd ne vegyem el az írók kenyerét, akik egyébként is sokkal szebben írják le, hogy:

„Körülöttem mesés csoda-világ nyílt, A völgyekből felkúszó falvak. Mikor fül-pattogva magasba szálltam, Elnyeltek a felhő-birodalmak.” (Torma Ilona – Alpokban)

Tisztán látszik a hegyen átbújó Hochtor alagút az Edelweissspitze-ről

Csak, hogy megnyugtassam magam végiglapoztam az összes élő webkamerát a Hochalpenstrassen. Köd, köd, köd, pára, szürkeség és hat fok – jó, hogy tegnap a fárasztó nap végén is bevállaltuk! A legnagyobb megelégedéssel dőlhetek hátra, miközben beírom a mai útvonalpontokat a lassan két éve használt Wayteq navigációnak. Egy kellemes 250 kilométer a mai terv. Esőnek egyelőre nyoma sincs, így rögtön nyugat felé fordítjuk a VFR elejét. A 320-ason motorozunk nagyon nagy forgalomban, de szerencsére nem sokáig, mert a 99 jelű főúton vágunk keresztül a hegyek között. Ismét mesébe illő táj, hibátlan aszfalt, én pedig egyre jobban bátorodom az új géppel a kanyarokban.

Kristálytiszta idő a Glockneren, háttérben a Zeller See-vel

A méltán híres síközponton keresztül vezet a navi, fura látni, ahogy kong az ürességtől a hely. Majd jön a Katchberg- hágó (1641 m) és hamarosan Kremsbrücke település. Balra Nockalmstrasse csábít, de nem hagyom magam – köszönöm, majd máskor. Ugyanis van egy hely, amiről eddig igazából nem hallottam senkitől, lehet csak valahol olvastam, fogalmam sincs honnét volt információm. Ez nem más, mint a Malta Hochalmstrasse alpesi látványút, a 15 kilométer hosszú, 9 híddal, 7 alagúttal tarkított csoda.

Malta-Hochalmstrasse, az alagutak és hidak hazája

Egy szakaszon váltakozva halad a forgalom 10- 15 perces váltásokkal, vagyis tuti nincs szembejövő, s így kell valamivel több mint 1000 méter szintkülönbséget leküzdenünk. Megérkezünk a Kölnbreini-gáthoz (1933 m), melynek érdekessége, hogy itt található Ausztria legnagyobb teljesítményű vízi erőműve. Az út alatt gyönyörű kilátás nyílt a Hohe Tauren hegyi világára, s szépségét a megannyi vízesés tovább fokozta – lenyűgözve álltunk előtte.

Egy ilyen helyen még az ebéd is jobban esik…

A Közép-Európában egyedülálló gáton sétálhatunk is, mivel 626 méter hosszú, 41 méter széles és nyitott a gyalogosforgalom előtt. A gátról lenyúló “Airwalk” kilátóplatformról átérezhetjük, milyen, ha kétszáz méter vagyis 70 emelet mélység van alattunk. A gát megtekintése ingyenes, az úthasználatért viszont 11,5 eurót kell csengetni. Tetszett, újabb mágnes a hűtőre, mert itt még nem jártunk.

Vasak egymás között

Az ebédet – amit egy igazán ízletes túrós rétessel folytunk le – az egyik vízesés mellett fogyasztjuk el. Az esőfelhők egyre gyülekeznek, de még tartják magukat, ahogy mi is a napi tematikához. Hamarosan a Nockalmstrasse fizetőkapujánál találjuk magunkat, ahol magyar motorosokkal találkozunk. Ismét 11 euró az úthasználatért és kezdődhet is a kanyarvadászat. Bevallom őszintén, itt egy picit „elgurult a gyógyszer”, de aki járt már ara, tudja, hogy ez nem olyan meglepő – kell ez néha. 35 kilométer alatt 52 hajtűkanyar, s végig a Nockberge Park területén kanyarog az út. Két hágón is átvezet, az Eisentalhöhén (2049 m) és a Schiestelschartén (2024 m), s közben felemelő érzés virágzó alpesi legelők, zöldellő fenyőerdők, elvarázsolt völgyek között átdönteni a gépet egyik ívről a másikra. Ettől függetlenül nem árt óvatosan közlekedni, mert több alkalommal is tehenek állták el az utunkat, amelyek szabadon közlekednek a park területén.

Pihenő a Pasterze-gleccseren

A látványút után hazafelé fordultunk a 95-ös úton. Keresztülhajtottunk a Turraher Höhén (1795 m), majd hamarosan már öltöztünk is nyakig esőruhába, mert megérkezett a beígért eső. Én örültem, hogy eddig is bírta és ennyi mindent láthattunk a csodás nap alatt. Még 120 kilométer volt a szállásig, és sajnos felhőszakadásban vágtunk át a Sölkpass hágón (1788 m), s a vizes útburkolat ellenére is elég jó tempót tudtunk menni. Élmény lehet szárazon is ez a röpke 39 kilométer, tuti, hogy újra eljövünk ide. Ezúttal is szerencsénk volt: az utolsó 15 kilométeren felragyogott a nap, és lágy súrlófények között értünk vissza a településre, ami most még szebben ragyogott – legszívesebben a végtelenségig csak csodáltam és fotóztam volna.

Fájó búcsú az Alpoktól

A hazaindulást soha sem szerettem, ha az Alpok vonulatait kell a hátam mögött hagynom. Szerencsére Niki is azon a véleményen volt mint én – ha már muszáj mennünk, ne autópályán tegyük. Már gépelem is a naviba a településneveket (Wildalpen, Mariazell, Kalte Kuchl, Kőszeg, Kővágóörs), ami szerinte 458 kilométer és 7 óra 32 perc vezetés lesz, vagyis nagyjából 10-11 órát számolhatunk rá.

Továbbra is kedvencünk a Nockalmstrasse, ahol sokkal nagyobbat lehet motorozni, mint például a Glockner szerpentinjein, és még olcsóbb is

Admont és Sankt Gallen után pillanatok alatt a Wildalpenban találjuk magunkat, s az itt futó 24-es utat minden motorosnak melegen ajánlom – már tavasszal is dicsértem, nem véletlenül. A szokásos pihenő a Brunnsee partján, mivel ez egy nagyon eldugott, hangulatos kis megálló. Tavaly véletlenül fedeztem fel, mikor egyedül túráztam erre, de azóta kihagyhatatlan pontunk. Mariazelltől végig a jól ismert 21- es főúton haladunk, ahol meglepetésre szinte egy lélekkel sem találkozunk. Kicsit bánom, hogy ilyen jól haladunk, és vészesen fogynak a kilométerek – abszolváljuk a Kalte Kuchl-kígyó közel 90 kanyarját és megállunk ebédezni a “törzshelyünkön”.

Tessék, egy kis mozgókép a sok-sok fotó mellé! (Ha nem indul el a beágyazott videó, itt megtekintheted a Youtube-on)

Mivel a sógoroknál munkanap van, viszonylag kevesen vannak a motorosok Mekkájában. Magyar szót viszont annál többet hallani, látszik, hogy egyre többen járnak át ide. Jöhet az utolsó szakasz a számomra szintén kedves 27-es úton egészen Gloggnitzig, majd Kőszegnél köszöntjük újra kis hazánkat, majd 5 óra és 47 perc motoron töltött idő után hazaérkeztünk. Mit is “mondott” a navi Schladmingban, hét és fél óra? Úgy látszik, nem tartja velünk a lépést…

Schladmingi naplemente – ilyen egy tökéletes szállás

Összesen 1440 kilométert nyomtunk le megannyi hágón át három nap alatt – aki utánunk csinálná, nosza, itt az RBiker térkép segítségként. A borúlátó előrejelzés dacára nagyon jól sikerült ez az ünnepi hosszú hétvége, hisz megint új utakat fedeztünk fel, Alsó-Ausztriában és a Grossglockner környékén, mi több, a Malta-Hochalmstrasse, a Nockalmstrasse és a Sölkpass új volt nekünk is – javaslom, Ti se hagyjátok ki!

4sr HUngary