Új sorozatunkban százezer kilométernél többet futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer felett? Most egy 2007-es KTM 990 Adventure-ről lesz szó, melyről gazdája, Váradi Zoltán mesél nekünk.
Mielőtt a közepébe vágnánk, röviden bemutatjuk a típust azoknak, akik hasonló igásló vásárlásán gondolkodnak, esetleg nem ismerik a típust.
Versenyre kész technika
A mattinghofeni gyár 2006-ban rukkolt elő a 990 Adventure modellel, mely tagadhatatlanul a 950-es közvetlen utódjaként lépett porondra. Dakaron szerzett tapasztalatait felhasználva a KTM úgy tervezte meg túraenduróját, hogy egy olyan világjáró legyen, mellyel a kényelmes országúti motorozástól, egészen a komoly sárdagasztásig szinte bárhol megállja a helyét. Már első ránézésre is szembeötlik a funkcionális tervezés, hiszen terepmotorozáshoz illő nyerget, 21”-os első kereket és masszív védelmet kapott, beleértve a sérülékeny hűtőradiátort óvó idomokat és alkatrészeket.
Hogy hosszú távú túramotorként is megfeleljen, kétszeméllyel, megpakolva sem árt, ha hegymenetben képes kilőni az IFA mögül, úgyhogy LC8 típusjelzésű, folyadékhűtéses, DOHC vezérelt, 75°-os hengerszögű V2-es erőforrás került bele, mely 105 lóerővel, és 100 Nm nyomatékkal rágja a mai szemmel nézve igencsak visszafogott méretű hátsó gumit. Persze, ahogy a szóbeszéd tartja: a lovakat itatni kell, úgyhogy 20 liter benzint tudunk magunkkal vinni, amit két részre osztott üzemanyagtartályban tárol a motor.
Jóllehet tovább is aprózhatnánk az Adventure részleteit, mégis hitelesebb, ha olyasvalaki mesél tapasztalatairól, aki több mint 100 ezer kilométert tett meg a Dakar-stílus szülöttjével. Ez egyben jó alkalom arra is, hogy leszámoljunk a cinikus városi legendával, hogy a KTM nem éppen a tartósságáról híres…
Interjú a tulajdonossal: Váradi Zoltán – KTM 990 Adventure
Gondolom, sokunknak megvan az érzés, mikor kisgyerekként motorozni szerettünk volna, de anyagi okokból vagy szimplán a testi épségünket féltve szüleink nem engedték, hogy motorra pattanjunk.
Nos, Zoltán is olyan gyerek volt, akinek nem engedték, hogy fiatalon benzinfüstben érlelődjön, így csak később, a húszas éveinek elején kezdett bele a „száguldozásba” egy Yamaha Joggal. Idővel persze jöttek a váltós motorok, közöttük a Yamaha DT80, ami az első szívéhez közel álló stílus volt, így a sárdagasztós, endurós vonalon haladt tovább. Teltek az évek, cserélődtek a motorok, nőttek a köbcentik, közben Zoltán saját órásüzletet nyitott, majd megérkezett életébe az osztrák gyártó fenevadja, amiről azóta lerángatni sem lehet.
– Beszéljünk a motorodról! Mennyi kilométer van benne, milyen hibák jelentkeztek és milyen javításokat végeztetek rajta?
– Jelenleg 177 ezer kilométer van a motorban, amiből 175 ezer (!) általam került bele. Mindenekelőtt el kell mondjam, hogy a motort nem csak aszfalton használom, hanem lemegyek vele olyan utakra is, ahol a többség elvétve sem jár, ezáltal komoly igénybevételnek van kitéve. Persze magától értetődő, hogy a rendszeres karbantartás elengedhetetlen ilyen használat mellett, különben nagy eséllyel ott hagyna az út szélén. A kötelező szerviz elemeiből csak az olajcserét végzem jómagam, egyéb karbantartásokat a szakemberekre bízom. Fontos megjegyeznem, hogy minden olajcserénél a tengelykapcsoló hidraulikaolaját is lecserélem, ugyanis az elég kényes dolog ennél a típusnál. Természetesen voltak nagyobb javítások is 177 ezer kilométer alatt, például 150 ezer kilométer környékén egy csapágy elfáradt a blokkban, amit cserélni kellett, és úgy voltam vele, ha már hozzányúl a szerelő, akkor átnézetem az összes csapágyat és szimmeringet, illetve a vezérlést is. Elég meggyőző volt, hogy 150 ezer után a hengerfalak sértetlenek, sőt gyári értékeket mutatott a mérés – azt hiszem, ez sokat elárul az LC8 erőforrás minőségéről.
– Miről váltottál a Adventure-re?
– Közvetlenül előtte egy 2004-es DL650 V-Stromom volt, mely bár remek gép, de onnantól, hogy bekerültem egy KTM-es társaságba, kevésnek bizonyult a DL tempója.
– Miként sikerült ennyi kilométert belecsavarnod az Adventure-be?
– Ősztől tavaszig berakom a másik kerékszettet, amin hátul nincs ABS-jeladó és irány a dagonya. Főszezonban pedig tavasztól-őszig járjuk a szebbnél szebb országokat párommal. Csak hogy néhány kedvencet említsek: Albánia, Montenegró, Görögország, Svájc, Ausztria, de sorolhatnám a végtelenségig.
– Mi volt a leghosszabb kalandod az Adventurerel?
– A Görögországban található Meteora kolostorokig mentünk, illetve Korfura.
– Mi volt a leghosszabb etapod egy nap alatt?
– 2007-ben részt vettem egy 24 órás BMW túraversenyen, ahol 1400 kilométert tettem meg, noha azért a Montenegróból 850 kilométeres éjszakai hazamotorozást is megemlíteném mint komoly, maratoni motorozást.
– Miért ezt a típust választottad?
– A típus fejlesztésében részt vett Fabrizio Meoni Dakar-versenyző, ami nekem erős referencia, ráadásul ilyen motor azóta sincs a piacon.
– Végeztél valamilyen átalakítást a motorodon?
– Mivel én 120 kilogrammos kis emberke vagyok, a 950 Adventure S központi rugóstagját kapta a motorom, illetve a teleszkópokban a szelepek módosítva lettek és másik rugókat is kaptak. Egyéként egy 80 kilós embernél tökéletes a 990 futóműve, de a plusz 40 kilóhoz muszáj módosítani rajta. Ezenfelül navigációt, túraplexit, bukócsövet és egy magas első sárvédőt kapott nálam.
– Van-e állandó utasod, és ő miért szereti/nem szereti a motort?
– A KTM mellett van egy Yamaha XT1200Z Ténérém is, és az új kedvesemnek jobban fekszik a Yamaha kényelme, viszont már kezdem megszokatni vele a KTM-et is. Sokat nyom a latba, hogy az Adventure robbanékonyabb, így nehezebb rajta utasként kapaszkodni, míg a Ténéré komfortosabb.
– Üzemanyag-fogyasztásod miként szokott alakulni egyedül, illetve utassal?
– Ez eléggé változó, ugyanis a 6 litertől egészen 9 literig tud fogyasztani, ez tényleg csak a jobb csuklótól függ.
– Milyen motorolajat használsz az Adventure-be és milyen időközönként cseréled?
– Motul 7100-at töltök bele csak, amit maximum 6 ezer kilométer után lecserélek. Ha fárad az olaj, az megérződik a váltón is, és akkor azonnal szervizelem a gépet.
– Melyik abroncs vált be a legjobban? Mennyit futott el, illetve újat vagy használtat vettél rá?
– Csak új gumit teszek a motorra, 90%-ban a Pirelli Scorpion MT90-et, ugyanis ehhez a motorhoz lett fejlesztve, és ez érződik is. Egyébként most Continental TKC 70 került fel rá, és hasonlóan viselkedik, mint a Pirelli.
– Mennyire vagy megelégedve a kényelmével?
– Hát, az 1200-es Ténéréhez képest kényelmetlen, persze ez attól is függ, hogy mihez viszonyítod. Mikor Varaderóm volt, körülbelül 50 kilométer erejéig átültem egy egy 990-es Adventure-re, és akkor azt mondtam, hogy nekem ilyen motor az életben nem kell! Lám, most itt állok 177 ezer kilométerrel, és arról mesélek, hogy milyen jó – így nem tudhatja az ember, mit hoz a jövő!
– Milyen negatívumot tudnál felhozni a típus kapcsán?
– Csak is az alsó kuplungmunkahenger hibáját, sajnos típushiba, hogy ereszti az olajat. Én egyébként nemes egyszerűséggel ATF (automatikusváltó-olaj) kenőanyagot használok.
– Milyen előnyeit látod annak, hogy többnyire motorral közlekedsz autó helyett?
– Mindenekelőtt az életérzés az, amit nem lehet elmagyarázni, aztán ott van a könnyebb parkolás és a gyorsabb haladás is, ami az autóval szemben hatalmas előny. Egyszerűen jobb.
– Mire cseréled le a KTM-et, ha egyszer arra kerül sor, és miért?
– Mostanában azt tapasztalom, hogy a KTM háza táján elég rossz az alkatrészellátás és a szervizháttér sem nyűgözött le, ezért próbáltam ki a Super Ténérét. Habár nagyon jó motor, hisz kényelmesebb, hatásosabb fékrendszer, jobb az időjárás-védelme, de sajnos 48 évesen sem nőtt be a fejem lágya, és egyszerűen hiányzik belőle a KTM brutalitása. Úgyhogy ha sikerült eladni a Yamahát, akkor egy KTM 1190 vagy 1290 Advenutre R lesz a következő. Természetesen amíg kijárok terepre, addig megmarad a 990, sőt lehet, hogy sosem adom el!
– Végezetül kinek ajánlanád ezt a motortípust?
– Leginkább azoknak, akik nem csak aszfalton motoroznak, és igénylik ezt a robbanékonyságot, amire a KTM képes!
Kedves Olvasók! Ti hogy álltok a kilométerekkel? Amennyiben legalább 100 ezer kilométert mentetek a motorjaitokkal, osszátok meg velünk, mi pedig bemutatjuk a motorozás „hosszútávfutóit” olvasóinknak! Köszönjük!
Kapcsolódó anyag: Élet 100 ezer kilométer felett – a sorozat korábban megjelent részei