Kevés olyan motoros van a Földön, akit ne hoznának lázba a sok évtizeddel ezelőtti vasak, érthető hát, hogy egyre nagyobb a veterán és youngtimer motorok ázsiója. Éppen ezért összeszedtünk néhány olyan emlékezetes modellt a kilencvenes évekből, melyek tűzbe hozzák az embert.
Első válogatásunkban olyan modellek szerepelnek, melyek napjainkban még kevésbé felkapottak, jó áron megvehetőek, azaz érdemes időben bespájzolni belőlük!
A mai negyvenes korosztályt biztosan bizsergés fogja el egy Aprilia RS 250 láttán. A noalei vállalat talán legeredményesebb versenymotorjáról van szó, mely 1991-es bemutatkozása és 2009-es nyugdíjazása között nem kevesebb, mint tíz alkalommal nyert világbajnoki címet a negyedliteresek mezőnyében, sőt rengeteg privát versenyző számára is komoly kitörési lehetőséget biztosított.
A típus első világbajnoki címe Max Biaggihoz köthető, aki 1994-ben behúzta az év végi aranyat, sőt 1995-ben és 1996-ban is az ő nyakába akasztották a legfényesebb érmet. A 250-es, kétütemű masina csúcsteljesítménye meghaladta a 60 LE-t, ami még ma is irigylésre méltó egy ekkora erőforrástól. Rendszámos RS-ből egyébként kevés akad Európában, ennek megfelelően az árak magasak: jellemzően négy- és tízezer euró között mozognak. Így aki ilyenre vágyik, rendszeresen figyelje a nagyobb hirdetési oldalakat, hátha rámosolyog a szerencse!
Tadao Baba japán konstruktőrzseni nevéhez fűződik az 1992-es CBR900RR FireBlade, a korszak egyik legfontosabb közúti sportmotorja. Számtalan jó tulajdonsága közül első helyen említjük mindössze 185 kilós (!) száraztömegét, hiszen ezzel alulmúlta valamennyi fontosabb versenytársát.
Alapjait és erőforrását a 750RR-től örökölte, a 893 köbcentisre növelt sornégyest kezdetben hengerenként egy-egy Keihin CV karburátor etette. Gyártásának 11 éve alatt öt nemzedéket mutattak be, a 2000 utáni változatok befecskendezővel és 150-154 lóerős csúcsteljesítménnyel büszkélkedhetnek. Magyarországon is fellelhető néhány eladó példány a 900-asból, egy jó állapotú első szériás modellért 800-900 ezer forintot is elkérnek.
Szó se róla, izgalmasan zárult a Superbike Világbajnokság 1993-as idénye, ami a brit Carl Fogarty és az amerikai Scott Russel párviadalát hozta. Utóbbi örülhetett a végén, hiszen 29 pontos előnnyel behúzta a bajnoki címet, amiben oroszlánrésze volt csodaszép „pofájú” nehézbombázójának, a hatalmas kopoltyúkat viselő Kawasaki ZX-7R-nek.
A négyütemű, négyhengeres, 16 szelepes 750-es utcai változata 109 (más források szerint 104 és 107) LE-s csúcsteljesítménnyel dicsekedhet, nem mellesleg állítható, pazar futóműve és könnyű alumínium váza szintén hozzájárult sikeréhez. Ha szép, tákolásmentes példányt keresünk, nézzünk körül az európai piacokon, ahol jellemzően 2500 eurótól indulnak a ZX-7R árak.
Mi lesz a koros, ritkán használt motorok műszakijával?
A kormány a Covid-19-re tekintettel úgy döntött még tavasszal, hogy a járvány alatt lejárt műszaki vizsgákat 2020. év végéig, pontosabban a kérdést szabályozó rendelet június 18-i kihirdetését követő 180 napig érvényesnek tekinti, s ez a rendelkezés érvényes volt a muzeális minősítésekre is. Tekintettel a járvány őszi alakulására, novemberben újabb haladékot jelentett be a kormány. Ennek értelmében a november 4. után lejáró okmányok a mostani vészhelyzet megszűntét követően további 60 napig érvényesek lesznek. Fontos, hogy e könnyítés vonatkozik még a tavaszi vészhelyzetkor – március 11. és július 3. között – érvényüket vesztő vizsgákra, azonban a köztes időszakban – július 3. és november 4. között – lejártakra nem. Mindenkinek azt javasoljuk, hogy – legyen szó egyszerű vizsgáról vagy muzeális minősítésről – ne hagyja az utolsó pillanatra a megújítást, mert 2021 tavaszán valószínűleg nagy tumultus lesz a szervizekben és a hatósági állomásokon.
A kilencvenes évek ikonjai között feltétlenül helye van a Yamaha extravagáns túramotorjának, a GTS1000-nek, melynek legfontosabb ismertetőjegye a hagyományos villát nélkülöző, két oldalon rögzített bölcsővel összeállított RADD első futómű. Utóbb kiderült, ez a viszonylag drága és nehéz megoldás nem hozta a tőle elvárt jó tulajdonságokat, ami részben annak tudható be, hogy a japán tervezők a motorhoz igazították a feltaláló (és nem mellesleg Hodaka-kereskedő), James Parker remekbe szabott felfüggesztését. Akárhogy is, végül kissé túlsúlyos és lépésben haladva bizonytalanná váló konstrukció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az USA-ban csak két évig volt kapható, és a szerény európai kereslet miatt az öreg kontinensen is gyorsan leállították a forgalmazását.
Tegyük hozzá, a szokatlan felfüggesztés mellett is akadt technikai csemege a hangvillások túragépén, ilyen például az omegaváz, az elektromos üzemanyag-befecskendezés, a blokkolásgátló vagy a hatdugattyús első féknyereg. Az 1999-ig készített kuriózum most még viszonylag olcsó, 600 és 900 ezer forint közötti áron egész szép darabokat találunk az online piactereken.
Tartsatok velünk a folytatásban is, ahol újabb gyöngyszemeket mutatunk be a 90-es évekből, és az is kiderül: egyáltalán van értelme OT-rendszámot kérni a harmincéves vasakra?