Elmondani az elmondhatatlant, leírni a leírhatatlant. Ez az, amit most meg kell tennünk. Júniusban Örsnél leukémiát diagnosztizáltak. Megszakadt szívvel tudatjuk veletek, hogy tegnap, február 5-én társunk, barátunk, testvérünk, Siklósi Örs 29 éves korában hosszú küzdelem után távozott közülünk – írják barátai, zenésztársai a néhány perce megjelent bejegyzésben.
Utolsó interjúnkkal emlékezünk Siklósi Örsre, az AWS zenekar énekesére. Nyugodj békében, Örs!
Többszörös díjnyertesek, emellett megnyerték a DAL döntőjét, pedig kőkemény metálzenéjük nem éppen Eurovízió-kompatibilis… Elképesztő arcok az AWS tagjai, akik az elmúlt 12 év küzdelméről és a jövőbeni tervekről meséltek nekünk.
Az AWS zenekar és Siklósi Örs története
2018 kora tavaszán, egy napos, ám annál hidegebb délutánra beszéltük meg a találkozót a zenekarvezető Siklósi Örssel, illetve társaival. A háromfős társaság – a hajnalba hajló koncert és bulizás dacára – kissé kialvatlanul, de a megbeszélt időpontról csak alig-alig lecsúszva érkezett, s kezdetét vehette a társalgás. Noha jó pár lemezt kiadtak már, és a DAL révén egy ország megismerte őket, nem jellemző rájuk semmiféle sztárallűr vagy távolságtartás – közvetlenek, lazák, így amint helyet foglaltunk, máris záporozhattak a kérdések…
– Mikor alakult az AWS?
– 2006 nyarán kezdtünk zenélni, s tulajdonképpen azóta szinte állandó a banda, csupán Soma (Schiszler Soma – Basszus) tavalyi érkezése említhető, ami igazán jót tett a zenekarnak. Mi is új lendületet kaptunk általa – meséli Örs, aki „fiatalként” aposztrofálja Somát, pedig ő maga is a Z generációt erősíti… Mellettük állandó tag Brucker Bence (gitár) és Kökényesi Dániel (gitár) is, a dobok mögött pedig Veress Áron ül.
Pont olyan fesztelen volt a fotózás, mint maga az interjú – a srácok a motorok nyergében sem hazudtolták meg magukat
– Vagy féltucat kis- és nagylemezetek megjelent már, ami nem csekély energia és költség – hogy bírjátok?
– Az új számok megírása után hatalmas segítség, hogy Bence hangtechnikusként segíti a stúdiómunkát, másként nem is lehetne. Ragaszkodunk a minőséghez, de ez azzal jár, hogy ha mindenért fizetnünk kellene, egy új nóta kiadása 1000-1500 euróba kerülne, plusz a klipre és marketingre locsolt összeg, szóval nem könnyű kenyér.
Siklósi Örs: Itthon zenélünk, magyarul szólalnak meg az AWS dalai…
– Számos díjat nyertetek már, egyebek mellett az MTV BRAND:NEW Az év felfedezettje elismerés és az INTERNATIONAL LIVE AWARD – Best Foreign Band cím is hozzátok került. Ráadásul mindezt úgy, hogy a dalok anyanyelveteken szólalnak meg.
– Magyarok vagyunk, ezért magyar nyelven énekelünk, s ezen nem is változtatunk a jövőben. Már csak azért is fontos ez, mert a szövegeink komoly tartalmat hordoznak, s szeretnénk, ha minél több fiatalhoz eljutna az üzenetünk: légy tájékozott, ismerd a világot, és higgy az összefogás erejében, mert a széthúzás csak indulatokat szít, és sehova nem vezet…
– Kihagyhatatlan a kérdés: honnan jött az ötlet, hogy mezítláb lépj színpadra? Volt már ebből gondod, sérülésed?
– Gyerekkorom óta, ha csak tehetem, mezítláb mászkálok – vágta rá Örs nevetve –, nekem ez természetes. Komolyabb galiba nem volt ebből, igaz, tavaly Székesfehérváron kalandosan alakult a koncert… Volt egy kis gubanc az árammal, így amikor felléptem a színpad elején álló fémdobogóra, úgy éreztem, mintha izomból megütött volna valaki. Pedig „csak” az áram rázott meg a pódiumon keresztül, de végül is túléltem, itt vagyok – mesélte Örs továbbra is a rá jellemző, letörölhetetlen, kaján vigyorral az arcán.
Megmutattuk az AWS-sel, hogy mi fán terem a zene!
– Egyértelmű a küldetésünk: megmutattuk magunkat, hogy lássák, vagyunk, az underground igenis létezik és komoly tömegeket vonz. Ugyanakkor ez egy kis fricska, afféle ködvágó, hogy felnyissuk a szemeket – nem csak tinglitangli muzsikával, felszínes versikékkel lehet sikert elérni.
Igenis van igény ütős zenére és magvas gondolatokra – felelte Örs, mikor arról faggattam, miként kerültek metálzenekarként a DAL döntőjébe.
– Folytasd a mondatot, kérlek! Elégedett lennék, ha tíz év múlva… – szegeztem a kérést Örsnek, aki ezúttal is a rá jellemző lazasággal válaszolt.
– Elégedett leszek, ha tíz év múlva még élünk – vágta rá csípőből. – De komolyra fordítva: nagyon boldogok vagyunk azzal, amit eddig elértünk, szóval, ha 2028-ban is színpadon állunk és örömünket leljük a zenében, akkor nem lehet okunk panaszra…
Nehéz most szavakat találni, hiszen egy olyan fantasztikus ember ment el, aki még nagyon sokat adhatott volna a közönségnek, rajongóknak dalaival és mély gondolataival. Még mindig nem hisszük el, hogy nem láthatunk többé… Nyugodj békében, Örs!