Sorozatunkban sokat futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer kilométer felett? Ezúttal Bóvári Zoltán osztja meg velünk a legendás Hayabusával gyűjtött tapasztalatait.
Talán nincs olyan motoros, aki ne ismerné a Hayabusa nevet. A ’90-es években igen komoly versengés alakult ki a leggyorsabb utcai motorkerékpár címért, melyért a Suzuki, a Kawasaki és a Honda szállt harcba egymással . A feladat adott volt: megdönteni a Kawasaki ZZR1100 280 km/h-s végsebességét, amelyet 1996-ban a Honda CBR1100XX-nek sikerült elsőként, 285 km/órával túlszárnyalnia. 1999-ben felbukkant a Suzuki vadászsólyma 174 lóerős csúcsteljesítménnyel és rendkívül áramvonalas idomzatával, majd villantott egy 310 km/órás csúcssebességet, amivel jogosan vehette el a koronát. Ennek a botméregetésnek persze az lett a vége, hogy minden közúti motorkerékpár végsebességét legfeljebb 299 km/órára korlátozzák, leszámítva egy-két renitens gyártót, mely egyszerűen nem vett tudomást a márkák közötti megállapodásról (pl. MV Agusta az F4 312R modellel). Akárhogy is, teljesítményének és a találó névválasztásnak köszönhetően mára a laikusok is jól ismerik a japán gyártó ikonját, a vadászsólyomról elnevezett Hayabusát.
Több frissítés után elérkezett 2008, amikor a motorosok nagy örömére megjelent a Hayabusa második generációja. Nemcsak erősebb és kifinomultabb lett a technika, hanem áramvonalasabb köntösbe is csomagolták a jócskán átdolgozott erőforrást. Immáron megnövelt, 1340 köbcentiméteres sornégyese 197 lóerővel és 155 Nm-es forgatónyomatékkal teleportálja pilótáját minden nagyobb gázfröccs alkalmával. Talán sokak számára meglepő, de a bődületes teljesítményéről elhíresült sólyom, alacsony súlypontjának és kellően feszes futóművének hála könnyen manőverezhető, sportgépek között pedig kifejezetten kényelmes, így hosszútávú túrázásra alkalmas, akár utassal is. Le merem fogadni, egyesek fejében olyasmi gondolatok futnak keresztül, mint: “ugyan, egy ilyen csutkakormányos vassal csakis szenvedni lehet a túrákon” – ennek ellenkezőjét mi sem bizonyítja jobban, hogy interjúalanyunk két Hayabusával már majdnem 200 ezer kilométert lemotorozott.
Interjú a tulajdonossal – Bóvári Zoltán – Suzuki GSX1300R Hayabusa (2008)
Zoli tipikusan az az ember, akit gyerekkorában csapott meg a benzingőz, és azóta se tudott leszokni a nafta delejező illatáról. Autószerelőnek tanult, 1994-ben megszerezte jogosítványát, majd az élet úgy hozta, hogy Ausztriába ment dolgozni a Remus kipufogó gyárba mint hegesztő szakmunkás. Állítása szerint eddig 220 ezer kilométert motorozhatott le körülbelül. Nem ritka, hogy a Busával jár ki dolgozni, hiszen az Alpok egyébként is lenyűgöző tájait maga a gyönyör ilyen motor nyergéből csodálni.
– Mesélj a motorodról, milyen tapasztalataid vannak, illetve merre szoktál tekeregni vele?
– 2014 decemberében, 13 ezer kilométerrel vásároltam a Full-Gas-nál. Szerelem volt első látásra, úgyhogy a karácsonyi ajándékon már nem kellett gondolkoznom. Azóta sokat motoroztam vele, így nemrég esett át a 100 ezres nagyszervizen, úgyhogy májusban – ha a lehetőség adott lesz – egy montenegrói túrával kezdjük a szezont. Felhasználási mód nálam mondhatni vegyes, néha csak hétvégente, rövidebb távokra veszem elő, viszont minden évben megejtünk két-három nagyobb túrát. Tavaly Ausztriában 3000 kilométeres karikát tettünk meg, és minden jelentősebb hágót meglátogattunk.
Számomra ez a tökéletes gép, minden megvan benne amit a motorozásban szeretek. Mindegy, hogy egyedül vagy utassal, három dobozzal megpakolva, esetleg csak egy rövid csapatásra megyek, mindig vigyorogva szállok le róla. Teljesítménye egyszerűen elvarázsol, mindegy melyik fokozatba kapcsolsz, nyomatékból megoldja. Átalakításokat nemigen eszközöltem rajta, csupán annyi eltérés van a gyári állapotához képest, hogy másik fék- és kuplung karokat, illetve kipufogót kapott, valamint a központi rugóstagon emeltem kicsit. Túrák előtt kicsit fel szoktam keményíteni a futóművet a cipelendő súly miatt.
Kopóalkatrészeken kívül csak a feszültségszabályozót kellett egy visszahívás keretén belül cserélni. Eddig egyszer (!) cseréltem láncot, ugyanis láncolajzóval adom neki a kenést. Kenőanyagból Motul 5100 10W40-et töltök bele és 5-6 ezrenként szoktam cserélni. Egyszerűbb karbantartásokat magam végzem el rajta, míg szelephézag-állítást vagy a – most megejtett – vezérműlánc cserét szakemberre bízom. Ami az abroncsokat illeti, 6-8 ezer kilométert bírnak alattam, és a Bridgestone S21 vagy S22-t szoktam használni. Átlagfogyasztása ha egyedül megyek 8 liter környékén lehet, de erre kevéske figyelmet fordítok. Feleségem is imádja a motoros túrázás világát, ezért utasként sűrűn ott van velem, olyankor jellemzően 6 literes átlagfogyasztást mérek.
– Kinek ajánlanád ezt a motort?
– Csakis tapasztalt motorosoknak, akik ezt a teljesítményt és tömeget tudják kezelni. Brutálisan gyors és nagyon észnél kell vele lenni, ha rosszalkodni szeretnél vele. Egy negatív tulajdonságával jó ha tisztában van az ember: sok-sok gumicserével jár egy Busa fenntartása – tette hozzá mosolyogva.
Típushibák
Úgy fest, 100 ezer kilométeres futásteljesítmény szinte technikai malőr nélkül teljesíthető, noha mégis tudunk néhányról, melyek a második generációs Busát érinthetik. A nyomatékkulcs nélkül barkácsolt példányoknál előfordult az olajteknő elrepedése, továbbá szériahibaként ismeretes volt a gyújtáskapcsoló és feszültségszabályozó egységekre elrendelt garanciális visszahívás.
Nem szerepelt valami fényesen a vezérműláncfeszítő sem, mely hibájától előbb hangos lett a blokk, majd – ha nem törődtek vele – a vezérműlánc is átugorhatott. Szerencsére a többi anomália jó részét kijavították az első néhány évjárat gyártása közben, így aki a második generációs Busából választ, már nem érintik a gyerekbetegségek. Viszont egy komolyabb hiba így is becsúszhat, ugyanis 2013-tól sokak örömére elérhetővé vált a blokkolásgátló a modellhez, ám nem volt felhőtlen az öröm, mert az ABS-kocka visszatérő meghibásodása miatt szintén visszahívást kellett elrendelni a Suzukinak.
Előttem az utódom – Suzuki Hayabusa napjainkban
Már évek óta ment a találgatás a harmadik generáció megjelenésével kapcsolatban. 2021-ben végre megérkezett az utód, és úgy tűnik, a Suzuki ellátta minden jóval, hogy méltó leszármazottja legyen a legendás ikonoknak.
Továbbra is 1340 köbcentiméteres erőforrás dolgozik a Busában, mely némi finomhangolást követően megfelel az Euro 5 emissziós norma elvárásainak. Kétirányú gyorsváltó, rajtelektronika, visszagurulás-gátló és hattengelyes Bosch IMU segíti a Busa magabiztos terelgetését, mely így már teljesítményében és felszereltségben is felveszi a versenyt a kihívókkal. Ha szeretnél közelebbről megismerkedni a harmadik generációs Hayabusával, itt további érdekes részleteket tudhatsz meg az idén tavasszal megjelent újdonságról.
Kapcsolódó anyag: Élet 100 ezer kilométer felett – a sorozat korábban megjelent részei