Ritkán bővül saját, képzeletbeli garázsom, amiben olyan tesztmotorok sorakoznak, melyeket szívesen megtartottam volna a próba végén. Ezért is volt jeles alkalom az MT-09-cel töltött hét, mert bizony helyet kapott az elmúlt 15 év kedvencei között…
Szerencsére az igazi garázsom úgy tele van, hogy esélytelen még egy motort hazavinnem, így nem kell azon gondolkoznom, hogy az építkezés vagy a következő túrák költségvetéséből csípjek le a hangvillás élménymotor kedvéért. Persze egyébként sem szívesen válnék meg a „flotta” tagjaitól, szívemhez nőtt az imádott ZZR, a tiszteletre méltó Schwalbe és főleg a GE-idomos Mad-Max Z 650 F, szóval marad a szigorúan plátói kapcsolat az MT-09-cel.
Yamaha MT-09: messze a tökéletestől, de így is szerethető
Hozzáteszem, a Yamaha sorhármasa is csak olyan, mint a makrancos, de imádnivaló csaj:
nem annak dacára szereted, hogy vannak hibái, hanem éppen azért.
Tökéletlenségében szerethető jelenség az MT is, beleértve, hogy például soha nem lennék utas rajta, sőt utast sem szívesen ültetnék az apró és kapaszkodó nélküli hátsó priccsre. Annál sokkal-sokkal durvábban megy az új, immáron 890 köbcentire nőtt MT, hogy ne legyen szükség kapaszkodóra, noha a nyereg mellett ott virít két furat és csavar, szóval valószínűleg orvosolható a dolog.
Ha már elkezdtem, hadd ostorozzam még kicsit a vasat – hisz’ utána úgyis jön a megérdemelt dicséretcunami –, szóval ez a szűk kormányelfordítási szög egyszerűen nonszensz a részben városi használatra tervezett motoron. Megnéztem, lenne még hely, vagyis szándékosan került olyan messze az ütköző, és így kimondottan nehéz volt átfűzni magam a lámpánál girbegurbán felsorakozó autók között.
A túl mélyre és lapos szögben rögzített műszert már csak egészen halkan szidom, szinte magamban zsörtölődöm, hiszen bármennyire baj ez, lassan trend lesz a kategóriában. Kár érte, mert
zárt sisakban pont kitakarja az állrész, és városban, sűrű forgalomban nem annyira szerencsés, ha azért is le kell nézned, hogy megtudd, mennyivel mész…
Adrenalinlöket minden gázadásra
Az előd 847-ről 890 köbcentire „felfúrt” háromhengerese dohog a motorban, ezáltal a korábbi 115 lóerő helyett 119 gyorsítja a kifejezetten könnyű gépet.
Márpedig ez esetben nem üres marketingszöveg a pillekönnyű jelző, ugyanis a Yamaha sajtóanyaga szerint az új MT-09 a „kategória legkönnyebb modellje” a maga 189 kilójával.
A négy lóerő többlet nem túl jelentős, ettől nem esünk hanyatt, viszont a 93 Nm-re nőtt forgatónyomaték már annál inkább, főleg, hogy kilenc- helyett már hétezernél elérhető a csúcsnyomaték. Ettől olyan combos lett a középső fordulatszám-tartományban, hogy inkább a korábbi ezresek, mintsem 750-esek virgoncságával repíti előre a formás gépet.
Ez a nyomatéktöbblet annyit tesz a gyakorlatban, hogy ha túlzottan megfékezed kanyar előtt a motort, nem muszáj a váltóval bajlódnod, szinte mindegy, hogy kettesben vagy hármasban gyorsítasz ki – már három-négyezertől meggyőzően húz az új 12 szelepes. Ha mégis kapcsolgatnod kell, megtapasztalhatod, amit Milka oly sokszor emleget:
a Honda is tökéletes szerkezet, nem véletlenül volt XX-em másfél évtizeden át, de a „yamahásan precíz váltó” az egészen más szint…
Minden kiszámíthatóan, mégsem unalmasan működik, egyszerűen minőségérzetet sugároz, és úgy érzed, hogy egy alaposan megtervezett, minőségi holmikból, gondosan összerakott motoron ülsz.
Nincsenek elnagyolt részletek, felesleges holtjátékok stb., amit megkoronáz, hogy az elektronika is úgy működik, ahogy az 2021-ben elvárható, pontosabban elvárható lenne minden motoron. Annyira avatkozik közbe, amennyire szeretnéd, és egykerekezés vagy driftelés közben sem veszi el a tüzet, hanem igyekszik azon a szinten megtartani, ahol még tapad a kerék vagy – majdnem – földön marad az első kerék. Például fehér aszfalton, kanyarban végig rajzolt a hátsó gumi, ahogy egyesben gázt adtam, majd kettesbe pöckölve a váltót betapadt és kissé elemelte az elejét – mindezt bekapcsolt, de engedékenyebb módra állított kerekezésgátlóval.
A kulcsszó: élvezet és harmónia
Mindezt megfejeli a kiváló felfüggesztés, ami elöl 41 millis, továbbfejlesztett KYB telópárból áll, hátul pedig szintén KYB központi rugóstag kapcsolódik az új vázhoz.
Gyakran éri az a kritika a csupaszmotorokat, hogy teljesítményben ugyan „ott vannak a szeren”, de a futómű a gyenge pontjuk. Nos, a Yamahára ez aligha igaz, hiszen pont pimaszul tehetséges és fiatal Superbike-versenyzőnk, Kovács Bálint tesztelte előttem a motort, és azzal adta át a kulcsokat, hogy „pályán is bőven volt tartalék” a felfüggesztésben. S ha neki mint a spanyol bajnokságban futamgyőztes pilótának megfelelt, akkor jó eséllyel a közúton motorozóknak is több mint elég lesz.
Mint mondtam, újabb taggal bővült a képzeletbeli garázsom, a korábbi BMW-k, Hondák és Benellik mellé felsorakozott az új MT is mint olyan motor, amivel bármikor és bárhová szívesen elindulnék. Nem ez a legerősebb naked, nem is a legszebb, de olyan harmónia jellemzi, ami kevés mai motorban fellelhető, és még az ára sem túlzó – 3 548 000 forintért kimondottan jó ajánlat, és aki sportos csupaszmotort keres, feltétlenül tegyen egy próbát vele. Ha csak feleannyira tetszik majd, mint nekem, tuti nem fog csalódni.
Yamaha MT-09 MT (2021): műszaki adatok és árak
Motorkonstrukció: Háromhengeres, négyütemű, 12 szelepes
Összlökettérfogat (cm3): 890
Hengerek/szelepek száma: 3/4
Csúcsteljesítmény (kW/LE/min): 87,5/119/10000
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm/min): 93/7000
Sebességváltó: hatfokozatú
Szekunder hajtás: lánc
Galéria:
Felfüggesztés és fékek
Első felfüggesztés: KYB 41 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított teleszkóppár
Hátsó felfüggesztés: KYB központi rugóstag
Gumiméret elöl/hátul: 120/70 ZR17/180/55 ZR17
Fékrendszer elöl/hátul: 2 x 298 mm-es tárcsa, radiálisan rögzített nyergek és radiális főhenger/245 mm-es tárcsa
Méretek, árak
Tengelytáv (mm): 1430
Ülésmagasság (mm): 825 mm
Üzemanyagtartály térfogata (l): 14
Menetkész, teletankolt tömeg (kg): 189
Vételár: 3 548 000 Ft