Nem mindennapi levelet kaptunk Nánditól: csak azért ragadt tollat, hogy megköszönje egy motorosnak, hogy figyelt rá és így elkerülte a balesetet…
Sziasztok Hegylakók! Nem vagyok motoros, nem vagyok tag egyik ilyen csoportban sem, ezért írok nektek, mivel nagy olvasóközönségetek van és így jut el leggyorsabban a címzetthez az üzenetem. Kérlek, tegyétek közzé valamilyen formában!
Motoros segített megelőzni a balesetet
Ma reggel (2022. 04. 06.) egymás mellett haladtunk a Nagykőrösin, egy fekete motor volt, ha jól emlékszem, „gyorsaságin” ült a vezető, fekete-neonzöld sisak volt rajta. Nagy kő esne le a szívemről, ha eljutna hozzá az üzenet, és akár személyesen is bocsánatot kérhetnék tőle. Szóval ma reggel történt az eset, és sajnos több hibát is elkövettem.
– Az első, hogy idegesen ültem autóba.
– A másik, hogy hetek óta tartó, kispesti közlekedésem alatt először úgy döntöttem, hogy ha már mások a buszsávban mennek lekanyarodás előtt, mégpedig jóval előtte, na most akkor én is…
Mondván, úgyis 300 méter kb., és már ott is vagyok a Vas Gerebenen. Aham, csak egy enyhén balra kanyarodó szakasz után hiába néztem tükörbe, nem vettem észre időben a buszsávban szabályosan haladó motoros srácot.
Gyorsan jött? Lehet, de ez most tökmindegy: nekem lett volna időm, helyem később átmenni a buszsávba, és kész.
Szóval elkezdtem besorolni, majd egy pillanattal később csak arra lettem figyelmes, hogy elhúz mellettem és hátranézve kérdőre von, hogy mi a bánatot csinálok. Utána bevárt, én pedig rögtön elnézést kértem tőle, de igazából olyan szintű hálát érzek iránta azóta is, hogy azt egy „sima bocsival” nem lehet elintézni, ez nem az a szint.
Én elengedem a motorosokat, és örülök, ha megköszönik
Ha nekem jön, akkor egyrészt megnyomorítottam – rosszabb esetben megöltem – egy embert, és mehetek a börtönbe a saját hülyeségem miatt… Nem beszélve arról, hogy az autó nekem munkaeszköz. Mindegy, nem tudom, mit képzeltem és nagyon remélem, hogy eljut a sráchoz a bocsánatkérésem, mert kicseszettül csak rajta múlt, hogy a hibám milyen következményekkel (vagy következmények nélkül) ért véget.
Az viszont egészen biztos, hogy most átkattant valami az agyamban, és tanultam az esetből – ez volt az első ilyen. Tőlem aztán csinálhat aki amit akar, nézhetnek a profi sofőrök „csicskának”, én többé ilyen szinten meg nem szegem a KRESZ-t, nem ér ennyit, hogy megsérüljön valaki miattam…
Tegyük hozzá: kicsivel arrébb, a buszsávban baleset történt, úgyhogy még ha nem is éreztem volna elég rosszul magam, ott aztán igazán rájöttem, hogy hiába az óvatos vezetés. Nem szoktam barom lenni, de ma olyan szinten lettem a nap egyik hülyegyereke, hogy ezt ha egy évre beosztom, akkor is sok lenne…
Tudjátok, mindig figyelem a motorosokat, elengedem őket és tökre örülök, mikor megköszönik! Erre ma majdnem kicsinálok egyet?! Kedves Motoros Srác, te viszont észnél voltál, igazából a helyzet súlyosságához mérten nem is csaptál hisztit és a bocsánatkérésem után csak mentél az utadra. Szóval a létező összes hálámon kívül még tiszteletem is küldöm neked!
Köszönöm, hogy meghallgattatok és remélem, hogy eljutnak soraim a motoroshoz!