Cikksorozatunk előző részét azzal fejeztük be, hogy a II. világháború lezárását követően az R 24 modell sikerei segítették a márka motoros részlegének újjáépítését. Az ikonikus egyhengeres népszerűsége folyamatos fejlesztésre sarkallta a német fejlesztőket. akik azon munkálkodtak az ötvenes években, hogy még kezelhetőbb, kényelmesebb, erősebb és – nem utolsó sorban – gyorsabb gépeket építsenek.
A bajor gyártó ötvenes évekre jellemző modellválasztéka eltörpül a mai kor kínálata mellett. Az egyes típusokban mindössze háromféle motor, nevezetesen 247 köbcentis egyhengeres, valamint 494 és 594 köbcentis boxer dolgozott, amiket azonban évről évre csiszolgattak, fejlesztettek és ez nagyon szépen látszik is egy-egy modellsorozat evolúcióján.
Hallatlan siker: hat év alatt több mint százezer eladott BMW R 25
A népszerű R 24 gyártásával az évtized közepén leálltak, hogy átadhassa helyét a következő generációnak, az R 25-nek. 1950 és 1956 között a három szériát összesítve több mint 100 000 darab R 25 gördült le a gyártósorról, így az R 25, az R 25/2 és R 25/3 tagokból álló modellcsalád a BMW történetének legsikeresebb sorozata lett. Már az első generáció megkapta a korábban boxermotoroknál, konkrétan az R 51-nél alkalmazott, hidraulikus csillapítású hátsókerék-felfüggesztést, így ez lett az első egyhengeres BMW, amiben ilyen futómű segített kivasalni az úthibákat. Az elavult, csavarozott konstrukció helyett immáron hegesztett csővázat használtak, így oldalkocsit is lehetett csatlakoztatni a motorhoz.
A huszonötös modellcsalád legmodernebb és legtöbbet eladott hármas verziója az R 25/3,
korának népszerű kétkerekűje már könnyűfém felnikkel és nagyobb fékhatású fékekkel jelent meg. A
kor divatjának megfelelően a felépítmény alkalmas volt oldalkocsi csatlakoztatására is
A modell pályafutásának első évét követően átesett egy alapos ráncfelvarráson, melynek során módosítottak ülésen és az első sárvédőn, valamint az erőforrásához is hozzányúltak, hogy az új R 25/2 névre keresztelt gép végsebességét 105 km/órára növeljék. Noha ez is látványos változás volt, az 1953-as módosítások még jelentősebbnek bizonyultak. Az R 25/3 könnyűfém kerekeket kapott, átalakították az üzemanyagtartályát és javítottak a fékeken is. A nagyobb, 24 milliméteres, fojtószelepes karburátornak és a 7:1-re növelt sűrítési aránynak köszönhetően a teljesítmény 13 lóerőre növekedett, bár sokan kételkedtek az adat a megbízhatóságában, ugyanis ez a gép 120 km/h végsebességre volt képes, ami ennél nagyobb teljesítményt feltételez.
Hatéves pályafutásának végén az R 25-ös modellcsalád R 26 néven született újjá és négy éven keresztül, egészen 1960-ig gyártották az újszerű műszaki megoldásokat felvonultató modellt. Az R 50 és R 69 boxermotorokban már jól vizsgázott első és hátsó lengővillák csatlakoztak a negyedliteres egyhengeres vázához, ráadásul a továbbfejlesztett felfüggesztés révén immáron szerszámok nélkül is módosíthatta a vezető a futómű beállításait, ha például utast vagy nagyobb csomagot vitt a géppel.
Ráadásul olyan mélyreható változásokat lehetett így elérni, hogy a rugó-előfeszítés mellett például az első kerék utánfutását (!) is állíthatták a korabeli BMW-sek, ami nagy előny volt az oldalkocsis fogatot használó pilótáknak.
Az üzemanyagtartály 15 literesre nőtt, és a tetején egy nagyobb szerszámtartó kapott helyet. A kényelmi változtatásokon túl a sűrítési arányt 7,5:1-re növelték és még nagyobb karburátort szereltek fel. Sajnálatos módon ezek a technikai újítások sem voltak képesek kompenzálni a német motorpiacot akkoriban súlytó válság hatásait, így ebből az újdonságól harmadannyit sem tudtak értékesíteni, mint az R 25-ből, hiába volt jobb, gyorsabb és sokoldalúbb motor elődjénél.
Miként mászott ki ebből a válságból a BMW? Tartsatok velünk a sorozat következő részében, amikor a sikeres és villámgyors félliteresekkel folytatjuk időutazásunkat.
Kapcsolódó cikkek: a BMW Motorrad 100 éve – a sorozat korábban megjelent részei