Egy 24 órás motorverseny embert próbáló feladat és elismerés jár mindenkinek, aki egyáltalán a rajtvonalig eljut, az pedig végképp megérdemli a figyelmet, aki elsőként halad át a célvonalon az egésznapos száguldás után…
Idén is sok-sok versenyzőt vonzott a Kunmadarasi 24 órás veteránverseny, ahol a szabályok szerint bőven 30 év feletti motorok küzdenek egymással, illetve a K3 kategóriában – az összértékelésen kívül – ETZ-kkel is rajthoz állnak a pilóták.
Ez utóbbi géposztályba nevezett a Mátrai Betyárok csapata is, mely idén elképesztő, 659 körös (!) teljesítménnyel lett első a legendás reptéri körön. Arról faggattam a győztes csapat motorosát, Hugyecz Eriket, hogy miként élte meg a viadalt és mit érdemes tudnunk a csapatáról.
– Hányadik alkalommal indultatok Kunmadarason?
Most vagyunk itt harmadszorra. Sajnos az első évben nem tudtuk befejezni a versenyt, azután másodikak lettünk, most pedig a csúcsra értünk az MZ-vel.
– Ha már szóba került: mit érdemes tudni a motorról? Mikori, milyen típus és mit változtattatok rajta?
Ez egy 1987-es MZ ETZ 250, és mivel a szériakategóriában indultunk, így minden gyári volt rajta.
– 24 óra nagyon hosszú idő – és táv – egy ilyen tempós körön, ami megviselheti a technikát. Volt bármilyen műszaki hibátok az idei versenyen?
Messze elkerültek minket a gondok, ami annak köszönhető, hogy tanultunk az előző évek hibáiból és ez alapján készítettük fel a gépet. Persze azt is muszáj kiemelnem, hogy nekünk van a legjobb szerelőnk Nagy Attila „Plútó” személyében. Egy valódi géniusz, nagyon ért mindenféle gépekhez – óriási szerencsénk van, hogy az ő kezében van a motorunk!
– A puszta számokat látva sima győzelemnek tűnt a júliusi összecsapás, de gondolom, ez csak a látszat. Mi volt a legnehezebb része?
Nem is annyira a verseny, hanem a felkészülés volt a legnagyobb falat. Idő hiányában nem tudtunk edzeni, sőt olyannyira nem, hogy
a tavalyi kunmadarasi verseny óta mindössze egyszer, a múlt héten tudtunk kimenni a motorral.
Tovább nehezítette a helyzetünket, hogy nem kaptunk rendes gumit az MZ-re. Pontosabban volt olyan abroncs, amilyet kerestünk, de csak első… Nem tudtunk mit tenni, nemes egyszerűséggel hátra is első gumit szereltünk fel.
– Mi volt a taktika a futamon?
Kunmadarasra jellemző módon a verseny elejét megnyomtuk, így komoly előnyt tudtunk kiépíteni, és hajnaltól már csak spóroltunk a technikával – a biztos célbaérés volt a legfontosabb.
– Adja magát a kérdés: mi volt a legjobb pillanata az idei összecsapásnak?
Mondanám, hogy a pillanat, amikor győztünk, de a Kunmadarasi 24 órás utánozhatatlan hangulata is legalább ilyen emlékezetes volt. Csodálatos, hogy az ellenfelek is barátságosak, segítőkészek, az egész nagyon családias hangulatban zajlik.
– Kik voltak a legerősebb ellenfelek, akiktől a legjobban tartottatok a futam előtt?
Köztudottan nagyon erős a RAM Bambi Team, mindig jól mennek a csapat pilótái, de számunkra idén a saját technikánk volt a „mumus” – leginkább attól tartottunk, hogy a motor esetleg nem bírja ki a rendkívül hosszú versenyt.
– Hogy tervezitek, jövőre is indultok?
Már verseny előtt megbeszéltük, hogy eredménytől függetlenül ez lesz az utolsó futamunk, mert hatalmas teher elég időt, energiát és persze pénzt szánni évről évre egy ilyen nagy összecsapásra.
– Apropó: anyagiak. Kik támogattak benneteket?
Édesapám, Hugyecz Elek fejéből pattant ki az ötlet három éve, legfőképp neki köszönhetjük a hátteret. Ő és a csapat többi tagja, azaz Ádám Mihály, Koczka Tamás „Tupi” és jómagam szeretünk versenyezni, legyen az gyorsasági, szupermotó, motokrossz stb.
Így lett kerek a történet, mert az első két évben is élveztük a versenyzést, de egy kis hiányérzetünk volt a végén… Most viszont, hogy ebben a szakágban is nyerni tudtunk, nagyon boldogok vagyunk! Ezúton szeretném megköszönni a remek versenyt és a profi lebonyolítást a rendezőknek, a csapattagoknak a segítséget, ételt, italt, de legfőképpen Hugyecz Eleknek és Nagy Attila „Plútó”-nak, hogy részt tudtunk venni a viadalon és hogy nyertünk Kunmadarason!
Galéria – Kunmadarasi 24 órás veteránverseny (2022)
