A 90-es éveket keltette életre barátságos méretű és hangulatú rendezvényével az Open Road Weekend. A koronavírus-járvány utáni első alsóörsi motoros fesztivál ezúttal is a Pelso Kempingben, szerdától vasárnapig tartott, ám a megszokottnál kisebb volumennel nyitotta meg kapuit, de így legalább nem kellett „szétbrandingelt” töltelékprogramokon érdeklődést színlelni. Végre megvalósulhatott az, amire sokan évek óta vágytak: nem maradtak le semmi fontosról, ha inkább csak motoroztak a környéken, a túrák szünetében pedig jó koncerteket hallgathattak, finom ételeket, italokat fogyaszthattak, és a közönség méretéből adódóan mélyebb beszélgetésekre is lehetőség nyílt.
Egy emberként várta a motoros közösség, hogy a szezon nyitórendezvénye, az alsóörsi Open Road Fesztivál – most Weekend névre keresztelve – a 2019-es kényszerszünet óta végre újra elstartoljon. A kínálat a programlehetőségek és a kiállítók terén is szerényebb volt a Covid előtti évekhez képest, de a feketeöves fesztiválozók így is lelkesen érkeztek meg a rendezvényre néhány felhőtlen szórakozást ígérő nap reményében.
A Balaton fölé nőtt felhőtakaró és az abból random lezúduló bőséges égi áldás a korábbi évekhez hasonlóan most sem maradt el, de az eső – a felkészült sátorozók elbeszélése alapján – egyáltalán nem vont le az élményből.
Open Road Weekend: a kevesebb most több volt
Az idei fesztivál kisebb területből gazdálkodhatott a szomszédos beruházás miatt. Nem volt építettmotor-kiállítás, a korábban kereskedőktől roskadozó sorok foghíjassá váltak, és csupán egy nagyobb színpadról szólt a zene. A rendezők felkészültségét dicséri, hogy ezt egy óriási sátor alá telepítették, így ugyan elmaradt a spontán vizespóló verseny, de legalább nem kellett felvizezett sört inni. Az olyan nagyágyúk mellett, mint Deák Bill Gyula, Charlie vagy a kereken ötvenesztendős Lord zenekar, feltűnt az új nemzedék is.
Fantasztikus hangosítással szólalt meg a tribute bandák fiatal üdvöskéje, a Rockstars Not Dead. Jónás Tamás és együttese a reménysugarat jelentette az idősödő közönség tagjainak, akik attól tartottak, hogy ők csak egy hanyatló korszak utolsó túlélői. Aggódni felesleges, hiszen a L’art pour l’art Társulat megmondta: a rock örök és elpusztíthatatlan.
A jelszó: Feel the freedom – Let’s Ride!
A zenei kínálatot kísérő programok közül mi az Xtreme Wrestling Promotion pankráció show-ját élveztük a legjobban, és jó ötletnek bizonyult a helyszíni barber shop is, ami szinte megállás nélkül, fullon üzemelt.
Mindenképpen kiemelendő a fesztivál arculatát megtervező grafikus munkája is, mert színben és témában még sosem született ennyire ütős illusztráció – nem csoda, hogy a harmadik napra az összes merchpóló elfogyott. Szuper ötlet volt a márkázott re-pohár is, amit – végre egyszer – szívesen vitt haza az ember a kredencbe.
Nem haltál éhen-szomjan
Bár nemcsak kereskedő standból, hanem food truckból is kevesebb opció volt, a part szomszédságában újonnan nyílt beach bár bőven kárpótolt mindenkit. Itt azokra a vendégekre is gondoltak, akik nem a sör-kolbász-tengelyen élik meg a gasztronómia csúcsát. A hagyományos magyar strandkaják újhullámos kivitelben többek tetszését elnyerte.
Íz a maxon, miközben mennyiség sem a fine diningos maszatolás. Piros pont, hogy a vendégtérből elkerített miniszínpadon élőben zenekar vagy DJ kísérte az evés-ivást. Ez a helyszín egyértelműen a hölgyek kedvence volt, hiszen a tetőteraszról a fesztivál teljes területe és a Balaton is beláthatóvá vált, így a tökéletes „fesztiválbrunch” élményét nyújtotta igényesen tálalt, finom falatokkal és a legjobb hazai pezsgőkkel kísérve.
Nekünk jobb volt, mint valaha
A csúcspontot számunkra pont az jelentette, amit többen csalódásként éltek meg. A megszokottnál ugyanis jóval kevesebb motoros látogatott el a rendezvényre. A zsúfolt őrület helyett azonban most közvetlen, összekacsintós élményekkel és nagy beszélgetésekkel gazdagodtunk. Nagy számok törvénye ide vagy oda, sokkal személyesebb kapcsolatokra tettünk szert, mint az elmúlt 10 évben, amióta rendszeres látogatói vagyunk a találkozónak.
Örömre adott még okot a visszavezetett készpénzes fizetés, valamint a chip nélküli fesztiválbelépő, így nem kellett a leolvasással ügyetlenkedni be- és kihajtáskor. Summa summárum, egy digitális forradalom előtti időutazással ért fel ez a néhány napos kiruccanás, amit jó lenne gyakrabban átélni.
Szöveg: Dombos Melinda, Képek: Dombos Janó