Ismétlés

Ismétlés

- Kategória: Kiemelt cikk, Vélemény
3

A legszörnyűbb tett, amit ember elkövethet egy jól sikerült írással/filmmel/zenével, hogy újra és újra előveszi, úgymond “tukmálja” – elég, ha Varga Miklós Európa című dalára gondolunk, mely egészen jól sikerült, de a rádiók az agyonjátszással sikeresen tönkre vágták az élményfaktorát a nótának.

Mégis, most magam is így teszek: aki anno a Kutyavilágon olvasta, most nyugodtan lapozzon tovább (hedonisták újra elolvashatják), hogyan is fertőződtem meg a világ legveszélyesebb hárombetűs vírusával, nevezetesen a ZZR-addikcióval. Majd valahol a vége felé azt is elárulom, hogy miért helyeztem újra terítékre a japán márkához fűződő viszonyomat…

“…2000.március.12. Ragyogóan napos, de annál hidegebb délután. A legvastagabb motoros gúnya alá is befúj a szél, a maszk is hasztalan próbál melegíteni a sisak alatt.

A kilométer-óra számlapjára nézek – még 220 km van hátra. Ösztönösen újat fogok a gázon, suhannak a megyehatárokat jelző táblák ahogy tempósan haladok a kihalt országúton. Az első (na jó a második) élményem ezzel a ZZR-el. És máris szeretem, tudja az Ég hogy van ez. Megismerni, megszeretni – nem kellett hozzá sok.

A történet még 1998-ban kezdődött, akkor egy hirdetésben akadtunk a – papíron – másfél éves, 8500-at futott frissen importált Kawasaki ZZR400-ra. Csabi barátom keresett ilyesmi motort, ő afféle ‘újrakezdő’ volt akkor, neki jó lesz ez – gondoltuk. A találkozó délelőtt 11-re volt megbeszélve Pesterzsébeten, ő persze reggel kilenc után telefonált, hogy még Pécsen vannak. Tudod, az asszony… lassan készül. Hogyne tudnám Csabi, nős ember volnék, vagy mi. Mindegy, siessetek.

Amikor 11 előtt két perccel (!) begördült a piros Toledo a pesti gyártelep kapuján, már tudtuk: jó helyre fog kerülni a kis 400-as, ez a faszi egy állat. ( Pécs – Bp: 210 kilométer, keresztül tucatnyi városon – köztük magán pesten is, egy dízel Toledóval… ) A lényeg: tizennyolc hónapos motor, alsó idom újrafényezve, 730.000.- + forgalomba helyezés, ez igazán nem tűnik soknak. Az eladó meg őszintének – ez már csak egy ilyen szakma. Elindulok a próbára, felüljáró, M5 (rendszám ugye ablakba’) és vissza.

Fintorgok, fanyalgok, adom a hülyét. Peti felül rá, elindul – ő már ki sem megy az autópályáig… ááá, nagyon szitál. Törve? Jah, éreztem én is. Igen, teleszkóp… váz nem? Mérni kéne… Csabi egyáltalán akarod ezt? A hülyeség beérik, az eladó egy 700 ezres ajánlattal és ajándék forgalomba-helyezéssel tér vissza. Győzelem.

Valahol Lengyelországban, 2003-ban. A Misin látható birkabőr nem EU-szabvány motoros védelmi eszköz – igaz, akkor még nem is voltunk EU tagállam

Snitt, újra az országúton, 2000 tavaszán. Eszembe jut az az elmúlt tél.

Lassan fél éve hogy eladtam az öreg GPz750 -et. Úgy zokogtam, egy, a korát megelőző emo szökevénynek nézhettem ki, ahogy a távolodó utánfutó, és a platóján kikötött öreg Kawa után bámultam. Mindegy, kellett a pénz – jobban mint valaha. Az a tél gyorsan elmúlt, a motor árából csempe, járólap, konyhaszekrény és egy tévedésből kifolyólag halvány-kék tapéta született… Februárig nem is volt baj, de az első tavaszi napon megjelentek a motorok az utcán. Előbb csak magányosan, a megmaradt buckákat és a frissen kikelt kátyukat kerülgetve, majd tömegével. Egy pillanatig bántam, hogy nem 50 évvel később élek, az elektromos motorok hangtalan suhanása most nem zavarna. Behúznám a függönyt, és már ott sincsenek. Csiribí.

De ezek a mostani vasak… szörnyűek. Édesen muzsikálnak a sornégyek, vérmesen rotyognak a V2-esek, és gonoszul dübörögnek a nagy egyhengeresek az ablak alatt.

Eldőlt: motor kell és kész.

Hogy mi? Fiatal házasok kölcsöne? Remek. 300ezer? Tökjó. Az már (majdnem) elég a motor kezdő befizetőjére. Gyors telefon: Szia Csabi, árulod még a kis ZZR-t?

Az a bizonyos 400-as

Hát így kerültem ide a hideg márciusi országútra és a korábban – szándékosan – lesajnált ZZR400 nyergébe. Ezzel véget is érne a történet… ha pár évvel később nincs az a kidobott hirdetési újság. A bolt padlóján hevert, a kidobásra váró színes újságok között. És az egyetlen képes hirdetés… Kawasaki ZZR 600, 18 hónapos, 3717 kilométer. Sürgős.

A naptárra nézek, és micsoda véletlen : 2004. március.12

Aznap este – az Üvegtigrist évekkel megelőzve – lezajlott a következő párbeszéd:

– Szia szívem! Nézd, milyen szép 600-as. “Kéne venni, nem?

– NEM…”

… aztán rá két napra mégiscsak befújt a hideg márciusi szél a gúnyám alá: éjjel egy órakor értem haza a kontinensnyi távolságban lévő Debrecenből. Nem érdekelt a mínusz két fokos hideg sem. Hiszen egy 600-as ZZR állt a garázsban…”

update, 2010 . augusztus . 27: olyan boldog voltam akkor, ahogy a rég áhított  hatszázas Zizi ott állt a parkolóban, pedig be sem indítottam, egyszerűen csak csodáltam, ahogy a nap megcsillant rajta. Tudtam, soha nem fogom eladni, hiszen ez az a motor, amire egész életemben vágytam.

Mondhatnám, hogy szavamat szegtem: hiszen most, 2010-ben a ZZR eladása nemhogy gondolatként, de azonnali cselekvésként realizálódott, amikor megláttam azt a bizonyos hirdetést. De nem, mégsem vagyok egy hiteltelen figura, ugyanis akkor még nem tudhattam, hogy 2006-ban, Akashiban a mérnökök súlyos csapást fognak mérni az érzékszerveimre, amikor bemutatják a motort, mely megváltoztat bennem mindent, amit a ZZR-ről addig gondoltam…