“Gazdagodjon meg költekezéseiből!” – hirdette a Sciennet törzsvásárlói rendszer reklámja. Paradoxon? Az. Mégis, van olyan élethelyzet, amikor a költekezés – hosszútávon – akár megtakarítássá is válhat. Persze egy izommotor megvásárlása nem feltétlenül ez a kategória…
Sok vitát szült a legutóbbi, motorozás költségeivel foglalkozó okfejtésem, miszerint az eltankolt összeget legalább hárommal, de új motor esetén inkább öttel kell megszorozni, hogy a kétkerekű túrázás valós és teljes költségét megkapjuk.
Pár napja épp a garázsban tervezgettük a CR250 Supermoto projektet, amikor szóba került, hogy mi lesz a sorsa a sokat szolgált ZZR600-nak, melyet 2004-ben vásároltunk. Mivel a motorpiacon gyakorlatilag nincs kereslet, az árak a mélyben vannak, egy azonnali, szezon végi eladással egy ugyanilyen hatszázas gép árát buknánk a vételárhoz viszonyítva, így azonnal esélytelenné vált a dolog. Belegondolni is szörnyű: ha hatkilóst új járműként vásároltuk volna – ahogy most a nagytestvérrel tettük -, ma közel kétmillió forintot dobnánk ki az ablakon, miközben “értékvesztés” címkéket aggatunk a repülő pénzkötegre…
Innen nézve mindenképpen jobb befektetés volt a ZZR1400 birtokba vétele, mely – jelen piaci értékek szerint – kétévesen ugyanannyit fog érni, mint a mostani akciós vételára (2 390 000 Ft). Nem légbőlkapott a számítás: átnéztük a kínálatot, és arra jutottunk, hogy ma a legidősebb, ABS-el szerelt egynégyesek is legalább kilenc-tízezer euróba kerülnek, forgalomba helyezve.
Mivel tudsz takarékoskodni?
A fogyasztás meglehetősen relatív dolog, de mondhatjuk, hogy a ZZR1400 meglepően keveset eszik. Ez a mondat akkor válik igazán hitelessé, ha eltérünk a hatszázassal megszokott laza, 120-130 -as utazóátlagtól. Ugyanis forszírozott tempónál több mint háromszáz kilométerre elegendő a 22 literes üzemanyagtank tartalma – ilyen sebességnél a kisebb motor már legalább nyolc litert elkérne száz kilométerenként. A kisebb étvágy egy átlagos, tízezer kilométerrel megajándékozó szezonban kb. ötvenezer forint megtakarítást jelent. Nyilván ez akkor tud csak realizálódni, ha olyan helyen motorozunk, ahol engedélyezett a 130 feletti utazótempó…
Szerviz
Olajcserére két alkalommal kell vinni a hatszázast egy évben, míg az 1.4-es csak egy ilyen inspekciót követel – újabb húszezer a zsebben. De ezt a húszezret akár húzzuk is ki, ugyanis a magasabb gumi- és lánckopás pont elviszi az így megtakarított összeget.
Értékvesztés
A legidősebb, négyéves “nagyzizik” most kb. 1 900 EFt-ért kelletik magukat a hirdetésekben, ebből kb. egymillió-kétszázezres vételárat számolhatunk ki nyolcéves korra. Ezt az összeget lélekben toldjuk meg egy kicsit, egyrészt a – várható – gazdasági fejlődés, másrészt az ABS jelenléte miatt: mondjuk, hogy az újabb, jobban felszerelt modell ca. 1 400 000 forintot fog érni nyolc év múlva. Ez nem egészen egymillió forint értékvesztést jelent(ene) szemben a hatszázas modell közel kétmilliós szummájával.
Van értelme?
A számolgatásnak egyetlen értelmes oka lehet: vétel előtt gyakran szóba kerül, hogy “takarékos” motort kell választani, ha sok kilométerre, túrázásra vesz valaki motort. Ilyenkor előkerülnek a kisfogyasztású, egyszerű formatervvel – és műszaki tartalommal – zsonglőrködő apró modellek, melyek a lámpáknál gyakran áldozatul esnek egy-egy tuningolt kétütemű robogónak: az érzés nem túl felemelő, amikor egy wartburgnyi vételárból épített szúnyogriasztó lenyom bennünket, mi pedig ülünk a 72 havi részlettel súlyosbított kétmázsás teknősbékán…
Ha fellapozzuk a márkakereskedések a szezonvégi leárazásait, tisztán látszik: csak elhatározás kérdése, hogy az adott évjárat 50-60 lóerős típusát, vagy az elmúlt év(ek) színeiben feszítő, de nulla kilométert futott erőgépek valamelyikét választjuk: árban alig-alig van különbség. A nagyobb motor kedvezőbb avulásáról nem is beszélve.
Akinek a fenti számítás kevés lenne az elhatározáshoz, gondoljon vissza az összes olyan szituációra, amikor gondolatban könyörgött még 20/50/100 lóerőért egy-egy előzéskor. A kereskedés pénztáránál állva ezek a pillanatok jussanak az eszünkbe – egy erősebb motor esetében nem kell az ima, a gázkar mozdítása pontosan elég a fenti ménes hadrendbe állításához… és ez a tény, minden egyes elköltött forintot megér.