Magam, magam

Magam, magam

- Kategória: Kiemelt cikk, Őrületek
7

1996. Esik a hó. Mit esik, ez szakad… Még tizenöt kilométer, a ruhám már teljesen átázott, de kicsit sem érdekel – mindjárt hazaérek az új szerzeménnyel.

Annyira akartam ezt a motort. Vagyis bármelyiket a piacon, amelyik nagyobb volt, mint ötszáz köbcenti és kevesebbe került, mint kétszázezer forint – nem pironkodom, jellemző hozzáállás ez egy tizennyolc éves kamasztól. Suzuki Katana GS650 G, 165 000 forint. Hát megvettem…

“Hat csodálatos éven keresztül motoroztam vele, soha nem hagyott cserben, mindig gyönyörűen indult…” NEM. Egy igazi – már elnézést a kifejezésért – szarláda volt. Másnap reggel már beindítani sem tudtuk. Hengerfejet háromszor vettük le. A harmadik után már csak egy liter olajat folyatott a csizmámra ezer kilométerenként… Szétszakadt a szívócsonk, mind a négy. Nyolcvannyolcezer forint lett volna a cseréje… 1996-ban. És még sorolhatnám.

Suzuki_GS650G_Katana
Ilyesmi kinézete volt a vétel napján. Másnap reggel már szétszedett állapotban hevert a műhelyben…

De mindez aligha érdekelt, hiszen eközben épült a gép: kilencven centis kormány, saját gyártású (!) ülés, vajszín/selyemfényű fekete fényezés, a visszapillantók ETZ 250 dugattyúiból készültek, a gumik a hetvenes évek sportgépeit idézték, és kb. akkor is készülhettek… Imádtam. Az első sornégyes vasam volt.

Ezzel a Suzukival szereztem meg a nagymotor jogsit is – igaz, a vizsga napján az ülésem még a kárpitosnál pihent – a vizsgáztató el is zavart, mondván: hiányos motorral nem lehet. Oktatóm – csoppernyi saját tömege ellenére – gyors léptekkel rohant a tanulóautóhoz, kirántotta a kormány mögött helyet foglaló kislány formás feneke alól a párnát, és egy szigetelőszalagot a motorom vázán áttekerve rögzítette az ideiglenes ülést – KÉSZ! – kiáltotta, és már indultunk is. Állítólag jól vezettem, szerintem meg jó gyorsan, ugyanis a CB rádión csak ennyit hallottunk a negyven perc leteltével: “Majd valahol álljatok meg, egyáltalán nem látunk titeket… egyébként a vizsga sikerült, ha utolértünk benneteket, mehetünk vissza a kiindulópontra.”

kawasaki_zzr600_3
Ez már nem az öreg Suzuki, de a sorsa nagyon hasonló

Bármennyire is kötöttek az emlékek, műszakilag egy igazi trágyadomb maradt a kardános csoda, így fél év szenvedés után meghirdettem – mennie kellett. Szinte hihetetlen tempóban, két nap alatt megjelent a reményteli vevő. Orosházáról elmotorozott hozzám, pedig a motort nem is látta, csak a telefonban mondhattam el neki, mennyire szép is lett. Mert bármennyire az első építésem volt, tényleg egészen jól sikerült – már ami az összképet illeti.

Belépett a csarnokba, ahol a Suzuki pihent. Megállt egy pillanatra, kezével kapaszkodót keresett a falon, és ennyit mondott: “Ez állat… kell.”

Hiába ecseteltem az A4-es lapnyi hibalistát, neki már leszállt a vörös köd. Hófehér gyöngyselyem melegítőben jött, mondtam, ez hazáig három deci motorolajban fog fürdeni… HOL ÍRHATOM ALÁ? – jött a válasz, szinte már sajnáltam szegényt. Ráült, beindította, én pedig elkövettem a legnagyobb hibát: nem fényképeztem le a motort. Az első sornégyes vasam úgy tűnt el a szemem elől, hogy egy fénykép sem maradt róla. Hiába lestem az elmúlt tizenöt év motorostalálkozóin, ismerve az akkori műszaki állapotát, szerintem már bontók polcain pihen, vagy a harmadik világban stabilmotorként várja csendesen az elmúlást.

kawasaki_zzr600_2
“Autós ködlámpa szet, 12V” – állt a nyugtán. Szerintem nem autós…

Snitt. 2011.

Nem tudom, hogy mit kerestem. Fogalmam sincs, hogy miért nyúltam épp abba, a tizenéve porosodó zsákba. Kivettem a maroknyi alkatrészt, letöröltem az évtizedes port, és visszagondoltam a pillanatra:

– Nem lehetne inkább a gyári tükreivel? Abban jobban látnék, bár tény, hogy az ETZ dugattyú mint visszapillantó hatalmas ötlet, és jól is néz ki.

– Dehogynem! – vágtam rá -, leszereltem a negyedliternyi teret sűrítő keletnémet alkatrészt, és visszaraktam a gyári Suzuki tükröket, melyek se szépek, se funkcionálisak nem voltak.

És most itt ez a zsák előttem, amibe hanyagul beledobtam 1997 nyarán az apró alkatrészt, és itt ez a dugattyú, ami oly sok emléket idézett fel hirtelen.

Két évtized alatt sem változott a kormánysúly rögzítése…

Micsoda véletlen: épp áll egy motor a garázsban, amiről nem tudtam eldönteni, hogy eredeti állapotát varázsoljam vissza, vagy – ha már elvesztette idomait -, faragjak belőle valami különlegeset?

kawasaki_zzr_600

Meglepem magam, és elkezdem az építést: lesz ami lesz.