Szép lassan körvonalazódik, hogy milyen költségekkel kell szembenéznem a következő hónapban. Új hátsó gumi az R17-től (eldőlt: Pilot Road 3 lesz), két Givi V35 doboz a pécsi Motobox-tól és háromezer kilométerre elegendő üzemanyag költségének megfelelő euró beváltása: még jó, hogy legalább a hátsó dobozra nem kell költenem, hiszen a tavaly használt Kappa maradt, de tartója, az kérem nincsen…
Megnéztem egyszer, kétszer, de akkor sem értettem: a kettes (talán hármas) lemezből hajtogatott kis készség hogyan kerülhet 56 000 forintba? Nem elírás, a hátsó doboztartó gyári verziója ilyen horribilis összeg – még ha enyhít is ezen valamicskét, hogy épp tavaszi akciót tartanak a zöldek, amivel kevesebb, mint negyvenezerbe kerül a holmi… Na de akkor is.
Az utángyártott hulladékok nagyon csúnyák, és húszezerért nem is éppen olcsók – nincs mit tenni, ezt gyártani fogjuk. A lelkemnek is jót tesz a döntés, hiszen a szép és új motor csodálatos dolog, de az én személyes perverzióm, hogy valamit a saját kezemmel faragjak rajta – a hátsó csomagtartó lesz az.
Anyagszükséglet: a pincében láttam kettes lemezt… A nyári esőzések alkalmával sikeresen berozsdált, de nem ijedünk meg; a pillangókorongot pontosan az ilyen problémák megoldására találták ki. Négy darab csavar, száz forint, no és pár munkaóra. Az oldalsó doboz konzoljának merevítője remek szolgálatot tesz, hiszen formája etalonkánt szolgál a hátsó tartóelem alsó harmadához, nyolcas furatai pedig biztos kötést adnak, az amúgy nyilvánosan fellelhető csavarhelyektől mentes motoron…
A forma átrajzolása után gyors vágás, majd a csavarlyukak átmásolása következik – az alsó felével meg is vagyunk. Most meghajlítjuk, valószínűleg a vízszintest igyekszünk majd elérni a művelettel, ugyanis az előre dőlő topcase terhelés szempontjából hasznosabb lenne, de formailag egyszerűen nem jön be – majd inkább megerősítjük az alapot, ha kell persze. Hajlít, felpróbál, újra hajlít, halkan sziszeg, újra felpróbál… Ha nem is elsőre, de kiadta, és már most stabilan áll, pedig a valódi teherviselő elemhez, a hátsó kapaszkodóhoz még nem is rögzítettük.
Időközben rájöttem, hogy nem is fogjuk hozzá rögzíteni, inkább vadászok egy olcsó, kopottas kapaszkodót a motorhoz, és azt fúrom át – így jártam el tavaly a hatszázassal is, most sem lesz másként. Jöhet az ebay, jöhet a hosszas levelezés “TrickyRicky”-vel, hogy nem kell vámolnia, Magyarország (lassan egy évtizede, te gyökér!) már EU-s tagállam.
Az összes csavart meghúzom, helyén van minden, a platni vízszintes, a merevségét csak növeli, hogy a topcase is fém adapterrel rögzül – szinte tökéletes, a kapaszkodó átfúrása nélkül is, hiszen teljes súlyommal rugózom rajta, de inkább a rugóstag ereszt, mintsem a frissen applikált konzol. Azért biztos ami biztos, kifúrjuk a kapaszkodó felett 8,5-es fúróval a lemezt két helyen, legközelebb már csak a csavarokat kelljen betenni, amikor megérkezik a messzi Angliából a szétbarmolásra szánt cseredarab…
Hazafelé még beugrom a boltba, hogy a projekt legnagyobb anyagi áldozatát jelentő beruházást megejtsem: egy doboz alapozó és egy flakon fényes fekete spray. A doboz műanyag platnijától úgysem fog látszani lemez, de ez a biztos, kap egy fekete színt, ezzel nem lesz tévesztés. Ha az elhasznált festéket és a megvásárolt kellékeket is hozzáadom, akkor sem került összesen ezer forintba a konzol – bár kétségtelen, hogy az alig három órás művelet jóval tovább tartott volna, ha még nem lett volna fent a GIVI PLX konzolja, mely a rögzítési pontokat biztosította.
Számoljunk csak: a Motobox-os Givi dobozok összesen hetven liter űrtartalmúak, a felső doboz még 42 egység, az annyi mint száztizenkét liter. Csak egy méretes tanktáskát kell beszereznem, és máris alázhatom a Matizokat a Tesco parkolóban – a hétvégi nagybevásárlás el fog férni a motor hátuljában…