A többség vízparton igyekezett túlélni a hőség-riadót, és a kiváltó okát, a negyven fokos meleget. A kisebbség klímával oldotta meg mindezt, mi pedig klímaváltozással: ellátogattunk Lengyelországba, amivel kissé túl is lőttünk az eredeti célon…
1.nap
A pesti csúcsforgalmat kicselezve reggel hétkor elindultunk, azzal az eltökélt szándékkal, hogy dél körül már Goral-tálat fogunk ebédelni valahol a Magas-Tátrában, lehetőleg helyi – alkoholmentes – sörrel leöblítve.
Működött a trükk, úgy haladtunk a körúton, mint ha egy katasztrófafilm díszletében motoroznánk éppen: egy-egy kóbor furgontól eltekintve alig akadt jármű, ami gátolt volna minket, így kilenc után már a szlovák oldalon húztuk a gázt a Magas-Tátra felé.
Persze nem volt eseménytelen az odaút sem, hiszen Banska Bystricán (Besztercebánya) épp repülőnapot tartottak, ezért egészen közelről megcsodálhattuk, ahogy az autópálya felett legyorsulnak minket a vadászgépek és a harci helikopterek.
Ruzomberokban egy rögtönzött safari késztetett megállásra bennünket, a főút mellett – szó szerint – karnyújtásnyi távolságban pihentek a tevék, elefántok és oroszlánok, nem lehetett kérdéses, hogy következő pihenőnket mi is itt tartjuk… A gondozók jó fejek voltak: amíg az utcán álló motorokat csodálták, mi a kölyök oroszlánokat nyaggathattuk, akik hangos ordítással adták a tudtunkra, hogy a simogatás helyett inkább ebédre lenne szükségük így tizenegy óra tájban.
Mi is ugyanezt éreztük, hiányzott már a gőzölgő Goral-tál illata és a Tátra látványa, ezért az utolsó etapot autópályán tettük meg, amiről csak a Csorba-tó kedvéért tértünk le egy kis kerülőre. Ahogy terveztük, egy órakor már a célállomástól öt percre, Kotlinán fogyasztottuk a mindig tökéletes ebédet, alkoholmentes Zlaty Bazant “társaságában”…
Kettő körül elfoglaltuk a Zdenka Panzióban a megszokott szállásunkat, és a közel ötszáz kilométeres motorozás után már csak a helyi erdőbe gurultunk fel, illetve a vacsora/reggeli alapanyagait vásároltuk meg a falu kisboltjában. A kánikula, és az elmúlt két nap utazásai (előző nap a Kawasaki Lime Party-n voltunk) rendesen igénybe vett minket, kilenckor már hullaként dőltünk el a szálláson. Holnap irány Lengyelország.
2.nap.
Hat fok. Kicsit még ízlelgetem a kijelzőn látható értéket, miközben a forró kávéval próbálok életet lehelni vacogó végtagjaimba… Nesze forróság, meg hőség-riadó. Az olasz BMW-s srác, aki egy F650-essel szegődött mellénk a rövid lengyelországi etapra, óvatosan terelgette a szűk, másfél sávos szerpentinen a motorját – nekünk direkt kapóra jött az óvatossága, ugyanis az előttünk 20-30 méterre haladó motornak csak a felvillanó féklámpáját láttuk a sűrű ködben, a helyzetjelző hasztalan próbálta meg áttörni a súlyos, téli hangulatot idéző ködpaplant.
Szerencsére a turistákat is elriasztotta ez a barátságtalan időjárás, így Zakopanéban csendes, kihalt utcákon sétálhattunk, míg megvásároltuk a kötelező adag sajtokat. Hogy mennyire hiányzott már ez a különleges, mégis jól ismert íz, azt jól mutatja, hogy az egyik negyed kilós tömbnek kb. a fele elfogyott, mire a motorokhoz visszaértünk az óvárosi piacról…
Dél fele már kezdett “javulni” az idő, értem ez alatt, hogy már egészen 14 fokig melegedett, a helyiek meg is jelentek a szokásos, “nyári” ruházatukban: papucs, zokni nélkül persze, rövidnadrág és trikó – elvégre nyár van. Mi eközben végigjártuk az összes bóvliárust, és újságos pavilont, hogy a Korzika, Passo Pordoi és Venezia matricák mellé egy Tátra feliratú vinyettát is felragaszthassunk a hátsó dobozra. De mindhiába, errefelé – ilyen szempontból – nem számolnak a motoros túrázókkal.
A célért mindent! – kiáltottuk, és körbemotoroztuk a Tátrát, egészen Smokovecig, hogy rábukkanjunk egy bármilyen, helyi nevezetességet ábrázoló matricára. Mondanom sem kell, nem jártunk sikerrel a többi városban sem, de legalább megcsodálhattuk, hogy új, több szintes parkoló épült az egyik hegyoldalon, amivel az egyre fejlődő lomnici felvonót szolgálják ki. Kellemes meglepetés, hogy a többi várakozóhellyel ellentétben ezek a parkolók ingyenesek.
Késő délután újra bevettük magunkat a panzió mögötti erdőbe, megcsodáltuk az esőtől megduzzadt patakot, és megdézsmáltuk az ösvények mellett található, vadon termő szamóca- és málna készletet. Remélem, hogy a helyi medvék nem orroltak meg ránk, hogy lenyúltuk a reggelijük egy részét…
Kifizettük a továbbra is viccesen olcsó szállást (2 szoba, három főnek, összesen 24 EUR/éj), és este tíz körül már stabil oldalfekvésben vártuk a másnapi startot: irány Dobsina!
3.nap.
Az előző napi komor, ködös időjárás csak a szálláshelyünket adó Zdiarban volt jellemző, Lomnicra érve már ragyogó napsütésben motoroztunk, és ez a tökéletes időjárás egész nap elkísért bennünket. Mivel nyolckor már úton voltunk, ráértünk kényelmesen, a legszebb utakat választva hazajönni.
Poprád után délnek fordultunk, hogy Dobsina és Betlér érintésével egészen Rozsnyóig guruljunk, onnan pedig Tornalja és Ózd érintésével egészen a Mátráig haladtunk – a gyér forgalomnak, és a frissen aszfaltozott, tökéletes minőségű szerpentinnek köszönhetően délelőtt tizenegykor már újra forintért tankoltuk tele a motorokat – a Honda egy személlyel több mint négy litert benzint égetett el száz kilométerenként, a megpakolt ZZR pedig erős öt literrel beérte a tátrai szerpentineken.
Mátraházán még kipihentük a kátyús-foltozott mátrai szerpentin nyűgjeit, és egy közepesen rossz ebéd mellett az elmúlt napokról beszélgettünk. Visszaemlékeztünk, hogy csütörtökön, a közel negyven fok melegben mennyire vágytunk a Tátra megszokott, hűvös napjaira, és jó volt visszagondolni arra, amikor fázósan kaptuk fel az esőruhát a motoros gúnyára, hogy a hat fokos hidegben se fagyjunk le a motorról. A helyiek persze ekkor is rövidnadrág-papucs kombóban nyomták…
A 420 forintos kinti üzemanyag ellenére is szerény maradt a Tátra-kerülés költségvetése, továbbra is az egyik legszebb, és legolcsóbb külföldi motoros célpont Zdiar és környéke. Arról nem beszélve, hogy ha szerpentinezni akarunk, akkor a Mátra bánatos minőségű aszfaltja helyett tükörsima, és csodás környezetben kanyargó utakat találunk szerte Szlovákiában, válasszuk akár a híres/hírhedt 577-es utat, a Tátra szerpentinjeit, vagy akár a dobsinai átvezetőt.
Nincs mese, a Tátra továbbra is jó hely.
Költségek:
Üzemanyag – 52 liter / 990 km – 20 800 Ft
Szállás – 4400 / fő / 2éj
Étkezések – kb. 11 000 Ft/fő
Összesen: 25 800 Ft / fő (2 fő/motor esetén)