Nem tudom, hogy a hat napja tartó, szinte folyamatos haladás vagy csak a másodjára megtett út monotonsága okozta, de egy idő után már nem bírtam tovább, le akartak ragadni a szemeim.
“Nem jó jel” – gondoltam, es lehuzodtam az egyik “Revive and survive” pihenohelyen. Lefekudtem a padra, es szunnyadtam jo 10 percet. Felfrissulten indultam tovabb Adelaide iranyaba, ahol jott a kovetkezo megprobaltatas: a pentek delutani csucsforgalom. Erre nem nagyon szamitottam, teljesen kiment a fejembol, hogy pentek lenne, de viszonylag gyorsan ejutottam a megkozelitheto helyen fekvo szervizhez. Beterve szemet szurt a katonas rendben sorakozo narancs hadsereg, ami furcsa kontrasztot adott a kint varakozo DR-rel. Ott arvalkodott egy feher 990 Adventure is, narancs bukocsovekkel. Nem mondom, hogy nem csorgott kicsit a nyalam utana. Na, de nem ezert jottem. Mondom, mi kellene: “Valami 50-50-es gumit szeretnek a DR-re. Nem most kellene, talan jovo szerdan jonnek erte”. A pult tuloldalan allo srac elkezdett valami Pirelli katalogust bujni, majd felderult arccal kozolte: “Semmi gond, van is egy par raktaron!”. “Huh, ez konnyen ment” – gondoltam, mig meg nem jelent kezeben ket enduro gumival. Nyilvan, amit a katalogus 50-50-es jelzessel illetett, az a puhabb – kemenyebb talaj enduros felhasznasra, ezen a turan par szaz kilometert, ha kibirnanak.
Szo, ami szo, vegul arra jutottunk, hogy nem nagyon tudnak semmit szerezni, sajnos a Pirelli kinalataban nem is nagyon akad ilyen jellegu gumi, ugyhogy ugy dontottem, hogy megtartom az MT21-es elsot Alice Spings-ig, es hatra rakunk majd egy raktaron levo D606-ot szerdan. Ez bar kicsit hatareset, remelhetoleg kibirja az Alice elotti napig. Adelaide-tol szinte vegig offroad tavrol van szo, talan 2500km. Majd ovatosan huzom neki…vagy kalandosabb lesz az utazas, mint terveztem. A szervizes gondokat hatrahagyva mar csak annyi dolgom volt mara, hogy lecsorogjak a Fleurieu-felszigetre egesz a Kenguru-szigetet a fo folddarabtol elvalaszto szorosig, helyet foglaljak a reggeli kompra, aztan valahol megszalljak.
Három napot terveztem a szigeten eltolteni, ha minden jol megy, vadkempinggel, ugyhogy nehany fogyoban levo forrast is erdemes addig feltolteni. Furcsa, hogy csak egy napon belul is mekkora kontraszt jarhato meg motorral: a Yorke-felsziget jellegzetesen del-ausztral mezogazdasagi teruletei, partvonala utan furcsa volt az Adelaide melletti, gondosan trimmelt legelok kozott haladni a makulatlan aszfalton. Nehol a dombok kozul elo-elotunt a tenger, mar csak egy cappuccino, es egy Ducati hianyzott a kepbol. Korabban hianyoltam oket, itt mar azert feltunt egy-egy motor is, jellemzoen a cruiser vagy sportmotoros kategoriabol. Hiaba, no, kozel a nagyvaros, es ez a taj fel ora alatt elerheto Adelaide-bol, ha valaki egy gyors kis gurulasra vagyik. Neha letertem egy csabito murvas szakaszra, de vegulis kovettem a fo utat a kompterminalig.
A négyórai komp epp elindult, ugyhogy nem sokan lezengtek a terminalon, megis jo negyed orat varakoztam egy ertetlenkedo azsiai par mogott, mire sorra kerultem. Addig elolvatam par prospektust. Kicsit elozetesen csalodtam is a szigetben, nem gondoltam volna, hogy ennyire magas szinvonalu turizmussal rendelkezik, es nem tul igeretes modon elsosorban nem a termeszeti szepsegekre, hanem inkabb a borvidekre, a kulinaris elvezetekre helyeztek az altalam latott anyagok a hangsulyt. Sebaj, biztos, hogy megtalalom en is a szamitasom, hisz pl. Tasmaniaban is eros ez a vonal, megis sikerult az oltonyos turista hadat elkerulni.
Ahogy jottem felfele a terminaltol, egyre erosebben hallottam azt a zajt, ami mar a delutan folyaman megutotte a fulem. A motel parkolojaba bekanyarodva aztan megvizsgaltam a beteget, es meg is volt a diagnozis: a hatso lengokart vedo gumi lancvezeto felso ket csavarja eltunt, es a gumi szalag szabadon lengve engedi a lancot a lengovillahoz verodni. Amugy is kicsit laza volt az elmult bo ket ezer kilometer utan kinyult uj lanc, ugyhogy nekialltam egy gyors szerviznek.
A ket also csavart beraktam a fontosabb, felso pontokra, alul pedig nehany kabelkotegelovel rogzitettem a gumit a lengovillahoz. Remelem, hogy kibirja ezt a harom napot, aztan Adelaide-ben megoldom rendesen. Ugyis elkel majd egy olajcsere, a legszurot is ki kell mosni…a gumival meg meglatom, mi legyen.
Aztan beultem meg a pub ettermebe vacsorazni, ahol epp a helyi terepjaros klub egyik embere tartott beszamolot a tavalyi Cape York turarol. Jo kis meglepetes, de oromombe egy kis banat is vegyult: noha fontos resze lett volna ennek a turanak, ugy tunik, iden nem jutok el a korabban aradasok sulytotta Cape Yorkra…





