Egy felvidéki motorostúra békés ebédszünete váratlan fordulatot vett: mire a társaság kijött az étteremből, mind az öt gép első kerekén piros kerékbilincs virított. Parkolás Szlovákiában – a rendőrök szerint így kellett volna eljárniuk…
Aligha kell bemutatni a motoroknak a Legends MC-t, hiszen többször írtunk már jótékonysági akcióikról, a földrengés utáni helyreállításban nyújtott segítségükről vagy legutóbb éppen a kalandokkal teli mongol túráról. Ezúttal a Felvidéken járt a csapat, és Selmecbányán, a Szentháromság-szobor közelében, felfestett parkolóhelyeken tették le a vasakat. Bár az utca több pontján foglalt helyre figyelmeztető táblák sorakoztak, a kiválasztott parkolóban nem volt ilyen jelzés. Ez már csak azért is szabályosnak tűnt, mert éppen az előtt az étterem előtt parkoltak, ahol ebédeltek.
Parkolás Szlovákiában: kerékbilincset kaptak a motorok
A gyanú azonban már az érkezéskor felmerült: vajon tényleg megállhatnak itt? Nem voltak egyértelműek a táblák, ezért még ebéd közben kinéztek a motorokra, éppen amikor egy rendőrautó haladt el mellettük… Nem jó jel, és be is igazolódott a sejtés: a motorokon ott díszelgett az öt piros kerékbilincs:
A magyarul és angolul beszélő motorosok, valamint a szlovákul és valamennyire németül kommunikáló rendőrök végül különösebb nehézség nélkül megértették egymást, és elmondásuk szerint ehhez hozzájárult a zsaruk segítőkészsége is. Közben az étterem tulajdonosa is kijött, és szlovákul vitatkozott a rendőrökkel arról, hogy miért ne lehetne az adott helyen parkolni.
Tíz euróért még egy közös kép is belefért
Nem is kekeckedtek az egyenruhások, és a lehető legalacsonyabb összegű, fejenként tíz eurós bírságot szabtak ki. A motorosok úgy döntöttek, ennyiért nem kezdenek hosszú jogi és nyelvi csatába, inkább megpróbálnak jó történetet kerekíteni az esetből. Egyből fizettek, majd – hogy valami ellenszolgáltatást is kapjanak érte –, megkérték a rendőröket, hogy álljanak össze velük egy közös fotóra, legalább emlékként maradjon egy fotó a piros kerékbilincsekről:
Nem is tiltakoztak az egyenruhások, és a vicces helyzetet kihasználva fizetéskor az egyik motoros úgy adta át a bankókat, hogy:
– Ja som pán, veľký pán! – vagyis: úr vagyok, nagy úr vagyok.
A mondat Mikszáth Kálmán regényeiből maradt meg benne, és állítása szerint már önmagában megérte a tíz eurót, hogy végre éles helyzetben is használhatta egyetlen mondatra korlátozott szlováktudását.
Hogyan parkolj szabályosan motorral?
Ha már ilyen oldott volt a hangulat, zárásként arról faggatták a zsarukat: miként parkolhatnak szabályosan a magyar motorosok, hogy elkerüljék az ilyen bírságokat? – Ott bármikor megállhattak, amennyiben legalább másfél méter széles helyet szabadon hagynak a gyalogosoknak – vágták rá határozottan az egyenruhások a közeli, széles járdára mutatva. Megköszönték a tanácsot, átálltak a gépekkel a kijelölt helyre, a rendőrök pedig elköszöntek és távoztak. Eközben az ebéd rég kihűlt, de legalább jó hangulatban tértek vissza az étterembe, melynek tulajdonosa végig segíteni próbált, hogy tisztázódjon a helyzet.
A történet tanulsága roppant egyszerű: külföldön még egy felfestett parkolóhely sem feltétlenül jelent garantált és szabályos parkolási lehetőséget. Ahol a legkisebb kétség is felmerül, érdemes inkább előre rákérdezni. Érdemes megjegyezni, hogy ez alapján Selmecbányán – és úgy általában Szlovákiában – a járdán is leteheted a gépet, ha a gyalogosok számára legalább másfél méteres hely marad a motor mellett.