Ott fejeztük be legutóbb, hogy némi alkoholos befolyásoltság mellett aludni tértünk, ami komoly veszélyt jelentett a másnapi, közel 300 kilométeres etapra …
3. nap. Türnitz – Tradigist – Kalte Kuchl – Höllental – Mürzsteg – Annaberg – Türnitz: 248 km
Fél tíz. “Tízkor indulunk!” – kiáltotta, de maga sem gondolta komolyan… Vasárnap éjjel sikeresen kifosztottuk a minibár (maxibár?) kínálatát, és ez bizony alaposan meglátszott a nyúzott arcokon. Végül kínkeservesen összetereltük a tucatnyi motort, hogy folytassuk az előző két nap csodás kalandjait. Elindultunk – állapotunkat jól mutatta, hogy egyből három (!) irányba… Mire az egyik felét összeszedtük a brigádnak, a többiek már messze jártak, kapkodni pedig végképp butaság lett volna a macskajajtól szenvedő csapattal. Új terv született: rövid kitérőt tettünk az egyik látványúton, majd csatlakoztunk a Kalte Kuchl-ben pihenő különítményhez. Dél körül indultunk tovább – immár egy csapatként -, előbb a látványos és kimondottan élvezetes 27-es úton, majd Mürzstag felé fordulva a 23-ason. Két alkalommal is letértünk az izgalmas szerpentinekről, hogy az alig egysávos látványutakat útba ejtsük: sokszor 4-500 méter szintkülönbséget gyűrtünk le, igaz, a szűk fordulók és a sok-sok látnivaló miatt óránként csak 20-30 kilométert haladtunk.
A fáradtság és a késői start ellenére végül egészen sokat, összesen öt órát töltöttünk mozgásban, és este nyolc körül értünk vissza a szállásra. A kedvező árú panzió (a három éjszaka és a hat étkezés összesen 90 euróba fájt!) magyarul beszélő, erdélyi származású személyzete újra meglepett minket: egy egész kazal friss péksüteménnyel töltötték fel a közös helyiséget, így a leírhatatlanul finom babgulyás és kétféle rétes után még magunkba tömtünk néhány mákos sütit – a szokásos helyi sör kíséretében. A szállás felszereltségét jól mutatja, hogy az LCD TV közvetlenül olvasta a képeket és HD-videókat a memóriakártyákról, így este már vissza is nézhettük az előző napok felvételeit.
4.nap: Türnitz – Gutenstein – Sopron – Kisbér – Székesfehérvár: 339 km
Tízkor start, búcsú a vendéglátóktól, és az ígéret, hogy június második hetében, a falu ünnepére visszatérünk. Kalte Kuchl-ben még megálltunk egy üdítőre, és elbúcsúztunk a csapattól – az utolsó szabadnapunkon még sok teendő várt minket, ezért sietősre vettük a tempót. Egyetlen kitérőnk a Gutensteinből induló 12 kilométer hosszú egysávos út volt, ami néhol olyan szűk sziklahasadékokban vezetett, hogy a szembejövő autók tükreit már centizték a lenyűgöző formájú kövek.
Wiener Neustadt után felhajtottunk az autópályára, de nem akartunk Győrig unatkozni, ezért Sopronnál ott iy hagytuk a négysávost, és a határt átlépve már a 84-esen haladtunk hazafelé. Utólag ez nem tűnt túl jó döntésnek: a meglepően sűrű forgalom és a 32 fokos meleg megizzasztott minket az alig száz kilométeres etapon, de így is fél négykor már a székesfehérvári parkolóban támasztottuk le a motorokat.
Rabul ejtett minket a környék, ráadásul a szálláson kapott hét térképből mindössze kettőt pipálhattunk ki, vagyis lesz miért visszamennünk. Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy biztosak lehetünk benne: vissza is megyünk.
Hasznos blokk:
Nagy tanulsága volt a kirándulásnak, hogy a drágának titulált “nyugat” is egészen megfizethető tud lenni, ha okosan szervezed a szállást és az utazást. A rendőri jelenlét csak a városokban jellemző, ott tartja is mindenki az ötvenet (a motorosok is), a közel 1500 kilométer egy alkalommal láttunk sebességmérést – városközpontban, gyalogátkelőhely közelében.
Budapest – Türnitz: 329 km
Szállás (két kimondottan bőséges étkezéssel): 30 EUR/fő
Átlagtempó: 63-72 km/h
Nyolc óra alatt megtehető távolság (pihenőkkel együtt): ca. 250 km
Költségek (2fő/motor): négynapos kirándulás esetén kb. 50 000 Ft/fő