“…elvesztette uralmát a járműve felett, letért az útról és árokba hajtott.”
.
A legtöbb motoros még csak a garázs elé tolta ki a vasat, hogy az éltető napsugárban gyönyörködjön, újra, mint minden tavasszal. A bátrabbak el is indították a bringát, már ha nem gyógyult bele a benzin a karbi csészéibe, néhányan pedig a fagyizóig is elmerészkedtek a hideg, poros aszfalton.
Megint mások úgy gondolták, ez már maga a kikelet, és útra keltek – megértjük őket, magunk is így tettünk az elmúlt hétvégén. A motorok meg-megcsúsztak a sós, koszos felületen, a kanyarok ívein kátyúk térítették el a vasakat az előre kinézett ívről, és mondjuk ki, érzékeink is azt sugallták: hosszú volt ez a négy hónap, óvatosan, pajti, kicsit elszoktál a kétszáz lótól…
Bár ezt súgták volna a dombegyházi srácnak is, aki engedve a vágynak, szintén útra kelt… Az ösztönök működtek, de a reflexek nem tudták követni a vágy parancsait, és elég volt egy másodpercnyi hiba. Árokba hajtott, majd nem sokkal a balesetet követően a helyszínen életét veszítette. Mindössze 23 éves volt.
Értelmetlen halála legyen a mi gonosz, rosszarcú angyalunk, fegyelmezzen, vigyázzon minket az utunkon, és emlékeztessen, hogy milyen fegyvert is veszünk a kezünkbe az első motorozás alkalmával! Hosszú még a szezon, mindenki vigyázzon magára – mindenkit hazavárnak!