“Tavaly voltam Svájcban, na ott szívesen motoroznék – nincs az a nyomor, mint itthon!” Barátom, ez csak az érem egyik oldala, az irigyelt nyugati világ – nekünk, motorosoknak – inkább, szívás, mintsem Kánaán. Nézz utána, ahogy mi is tettük, mert nem eszik ezt olyan forrón.
Jó néhány napja érlelődik már bennem, hogy mondatokba öltöm ezt a gondolatot. A fenti panasz, igen, a bezzeg Svájc arra késztetett, hogy rákeressek pár apróságra az európai motorosélet kapcsán. Lám, a marcipánfelszín alatt egy romlott tortát találtam.
Panaszkodsz, hogy motorral is drága az ingázás.
A közlekedés – néhány olajban fürdő arab országot – leszámítva mindenhol drága, már ahol egyáltalán olyan minőségű az élet, hogy szívesen motoroznál. Panaszkodhatunk, itthon 330 a benzin meg havi 420 forint a pályamatrica, hogy Gödöllőről vagy Tatabányáról bejárjon az ember, de szerintem nem érdemes. Olaszországban például magasról tesznek rá, hogy milyen járműved van – a négyszáz forintból ott nem egy hónapig, hanem 30 percig motorozol az autópályán, és már csengetheted is az egy euró húszat. Említhetném a motoroktól hemzsegő Párizst is, ahol ugyan biztonsági folyosó várja a motorosokat, hogy ne álljanak feleslegesen a dugóban, de ez csak a fiatal kétkerekűeknek jár…
A helyi bájkerek éppen a napokban szerveztek tiltakozást (amit a rendőrség szépen be is tiltott), mert hamarosan csak a 2000 évjáratú vagy annál fiatalabb motorok léphetnek be a nagyváros utcáira, hozzátéve, hogy a továbbiakban ezt a korlátozást még tovább szigorítanák, míg el nem érik az áhított ötéves korhoz kapcsolt limitet. Mellesleg az autók sokkal lazább szabályokat kaptak, ők – egyelőre – használhatják a 97-es F Astrákat is, az biztos kevésbé szennyező, mint egy 125-ös robesz… Diszkrimináció? Az. Felháborodnál, ha itthon történne? Természetesen. Nyugi, ez Párizs, nem érint Téged, ennek ellenére lehet panaszkodni, jogod van hozzá.
Vedd észre, amid van!
Tőlünk pár száz kilométerre nyugatra elképedve hallgatták anno, hogy mi itthon a buszsávban meg a sorok között is szabadon motorozhatunk. Kérdezte is a belga srác a Garda-tónál, hogy milyen lobbitevékenységgel értük ezt el? Milyennel? Nagyjából semmilyennel… És éppen ez a baj, mert ha valami nem tetszik, az ellen illő lenne tennünk. Ha meg nem teszünk, az egy döntéshozó számára azt jelenti, hogy nem is olyan nagy a baj, hiszen nemhogy egy rendes demonstráció híre, de még egy tisztességesen, magyarul megfogalmazott levél sem jutott el hozzá, hogy kedves, öltönyös képviselőm, ugyan már, ne tessék már.
Amilyen az adjon Isten…
Visszatérve a gondolatébresztő svájci példára. Szívesen megkérdeztem volna a kollégát, hogy a kínai LED-irányjelzővel és egykor szépen dörmögő, ma már inkább ordító Akrapociccsal vajon átmenne-e a motorja a svájci (német, osztrák, belga stb.) műszaki vizsgán? Vagyis hiába élne ott, ezzel a géppel – no meg hozzáállással – legfeljebb a nyugdíjascsoport klímás busza vinné fel a Stelvióra, a motorja inkább csak az első rendőri ellenőrzésig… Szóval lehet vágyakozni, sőt kell is, de ahhoz előbb teljesíteni kell. Ha mindez nem lenne elég, gondoljunk csak a hazai robogókra és kismotorokra – vajon hány itthon használt “ötvenes” lenne alkalmas a szabályos közlekedésre – hogy ne menjünk messzebb – a szomszédos Ausztriában?
Lehet, hogy egyesek szemében szálka lesz majd ez a hurráoptimizmus, és biztosan akadnak ellenpéldák is kintről, de jómagam azt mondom: értékeld, amid van, és tegyél az ellen, ami nem tetszik. Persze nem útlezárással, mert azzal legfeljebb a dugóban vesztegelő furgonost dühíted fel, aki aztán nem sokat tehet arról, hogy Te egy ilyen gyönyörű, de “sanyarú sorsú” hobbit választottál magadnak.
Élvezd ki, hogy a műszakin legfeljebb csak szóban figyelmeztetnek a kis index meg a kínai fejidom miatt, használd bátran a buszsávokat, ami az angol motorosoknak csak álom volt, mikor nálunk már javában élvezhettük az előnyeit, meg egyébként is: élj úgy, hogy igyekezz jól érezni magad, és ehhez nem az a legjobb recept, ha ujjal mutogatsz, hogy bezzeg a másik. Hidd el, nem vezet az sehova.
Tudom, tél van, elvonási tünetek, mikor lesz már tavasz, régen motoroztam ésatöbbi. Fel a fejjel, és nyugodjon le mindenki… Igen, oda. Higgyétek el, a zord idő ellenére egészen biztos, hogy jön a kikelet, vagyis hamarosan újra motorozni fogunk, ahelyett, hogy ilyen felesleges dolgokon rágódnánk.