Aprilia Motó 6.5 – a meg nem értett hős

A múltszázad második felében a városi járgányokkal és a tömegével értékesített 125-ösökkel alaposan megerősödött a noalei székhelyű Aprilia, azonban hiányzott a kínálatból egy igazán ütős, semmivel össze nem téveszthető modell…

Ideje volt hát, hogy a nagymotorok között is kipróbálják magukat, mégpedig egy igazán rendhagyó géppel. Különleges, vagy ha úgy tetszik, latinos megoldást választottak, hiszen az 1995-ben leleplezett Aprilia Motó 6.5 meghökkentő formatervével igencsak megosztotta a motorosokat. Műszakilag aligha nevezhetjük forradalminak a gépet, mert a Rotax által készített, 649 köbcentis, 42 lovas, folyadékhűtéses egység már akkoriban sem számított szenzációnak. A 6.5 formaterve azonban annál inkább, elvégre az elsőre kissé kuszának tűnő, csupa íves vonalból álló váz és idomzat egyedülálló külsőt kölcsönzött a gépnek.

A Motó skiccét papírra vető Philippe Starck egyébként hosszú éveken át éttermek bútorzatát és kiegészítőit tervezte, mígnem egyszer – mivel maga is lelkes motoros volt -, gondolt egy merészet és felkereste legújabb ötletével az Aprilia vezetőit. A noalei főnökök rábólintottak a rajzra, s ezzel megkezdődhetett a 6.5 diadalmenete.

Az olasz filmesek egyenesen imádták a Motót, hiszen tényleg formás, ugyanakkor kicsit sem sablonos kétkerekű volt, melyet bármelyik filmbéli kávéző teraszéán könnyen elképzelhet az ember.

Számos moziban kapott fő- és mellékszerepeket a modell, többek között a mára kultfillmé vált “Latin vér” (eredeti cím Il ciclone) alkotói is erre voksoltak a forgatás során.

A megosztó vonalak, a túrázást szinte kizáró apró, műanyag üzemanyagtartály, valamint a spártai hátsó ülés azonban megpecsételte a Motó sorsát, s az sem vált hasznára, hogy az egyébként végletekig dicsért Brembo fékrendszer a Motón nem állt éppen a helyzet magaslatán.

A tengerparti panorámát élvező tulajdonosoknak a korrózióval is meg kellett küzdenie, ezért nem csoda, hogy a legkomolyabb exportpiacon, Németországban is csak a teljes termelés 20-25 százalékát, azaz nagyjából ezer darabot értékesítettek a 6.5 ötéves pályafutása alatt. A klasszikusok gyűjtőinek ezért alaposan körül kell néznie, ha egy ilyen ritkaságra vágynak, mert bár az árak mindössze 2-3 ezer euró körül mozognak, ma már igen kevés a valóban makulátlan, rozsdamentes darab, ami tényleg sokat érhet majd a következő évtizedekben, mint igazi klasszikus.

Kapcsolódó cikkek