A legdurvább tartósteszt: Yamaha YBR125 440 ezer kilométer után

A legdurvább tartósteszt: Yamaha YBR125 440 ezer kilométer után

- Kategória: Kiemelt cikk, Teszt
16

A hirdetéseket fellapozók gyakran a 60-80 ezer kilométeres futásteljesítménytől is ódzkodnak, pedig egy gondos gazdánál több százezer kilométert is teljesíthet egy motor. Pláne, ha olyan megbízható darabról van szó, mint a Yamaha YBR125, melybe több mint négyszázezer kilométert gyűjtöttem az elmúlt években…

1988-ban szereztem meg a motorjogosítványt, mondhatom, teljesen véletlenül, és ’89-ben már motorral dolgoztam. Az első nagymotorom egy sárga színű Mz TS125 volt MH 15-72 rendszámmal. Azután jött a 250/1-es, a sok 125-ös ETZ és néhány 250-is. Csaknem kilenc évig jártam velük, de rengeteg bosszúságot okoztak – a nem éppen kíméletes üzemmód félévente „elfogyasztott” egy MZ-t alattam.

Valami jobb kell…

Váltottam hát, és a keleti blokk remekműve helyett ezúttal egy távol-keleti gyöngyszemre csaptam le, mégpedig egy SR 125-ös postás Yamahára. Onnantól stresszmentessé vált az életem – megszűntek a hétvégi szerelések, és hosszabb túrákra is elmerészkedtem vele, mint például a svájci St. Moritzba vagy éppen a Dolomitokba. Nem volt erőművész, de előfordult, hogy az osztrák pályán, 1,9 literes átlagfogyasztást mértem, úgy, hogy a 2000 kilométeres út során már három liter motorolajat füstölt el…

A kis SR125 megalapozta a bizalmat – rendíthetetlenül helytállt a munkában és a túrákon is. Ez a kép Svájcban készült úgy 18 évvel ezelőtt

Ezután még próbálkoztam a Suzuki TU-X125-el, mint melósmotor, valamint a GN 125-el is, amit később be tudtam számíttatni egy GS 500-ba a Wallisnál, amiből azután egy remek SV1000 lett. A mindennapi munkára és a bődületes igénybevételre viszont nem vált be jobban semmi, csak a kis Yamaha. Kerestem hát az utódját, és szerencsémre 2008 tavaszán, a Lehel út elején ott kellette magát egy csodaszép, ezüstmetál Yamaha YBR125. Nagyon megtetszett, ahogy magányosan ácsorgott a szalon előtt.

2008-ban még egészen pofás volt, csak pár apróság utalt rá, hogy nem hobbimotorról van szó

Megálltam megnézni, látszott rajta, hogy alig használták. Az órája csak hatezer kilométert mutatott, ami teljesen hihető volt. Kiderült, hogy az első tulaj belerohant vele egy autóba, és jól összetörte. Vissza is vitte a kereskedőhöz, aki helyrepofozta, és 320 000 forintért árulta. Csakhamar a nevemen volt a kis szépség, és akkor még nem gondoltam, hogy most, kilenc évvel később is Ő lesz az fő közlekedési eszközöm.

A kezdeti nehézségek

Nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk, tudniillik rögtön az elején felmerült egy bosszantó hiba. A gázbowden elszakadt (valószínűleg rossz helyen vezették el) és hiába rendeltem meg a fent említett kereskedőtől, hetek múlva sem érkezett meg az alkatrész az – akkor már az Árpád fejedelem útján található – szalonjukba. Beugrottam hát az Egressy úton a Posta járműtelepre, és tíz perc elteltével már a beszerelt, új bowdennel kacsáztam ki a kapun. Azóta még egyszer cseréltem, de csak kopás, és nem szakadás miatt. Tartósságáról sokat elárul, hogy a következő probléma csak 180 ezer kilométernél (!) jelentkezett – ez a kuplung kopása volt.

Egy évvel később, 2009-ben már le sem tagadhatta volna, hogy mire használják…

Később, 2012-ben, már 220 000 kilométernél jártam, amikor már annyit kapott az élettől a kis Yamaha, hogy muszáj volt egy majdnem teljes generált elvégezni rajta. A teleszkópszártól a kormány- és a főtengelycsapágyakon át egészen a hátsó villaperselyig mindent kicserélt rajta Nagy Attila, a Posta járműtelep szerelője, akit már vagy tíz éve kerestem mint megbízható szakit, miután a híres, fóti Kovi elhunyt. Hiába, ha a motor a munkaeszközöd, nem mindegy, kire bízod…

A henger viszont maradt a gyári, mert a szerelő úgy találta, hogy az még százezer kilométert gond nélkül kibír. Meglepő, de az egész javítás a vizsgáztatással együtt 120 000 forintba került, és már folytathattam is a munkát. Hogy mennyire tartós jószágról van szó, azt remekül példázza, hogy ezután újabb gondtalan 180 ezer kilométer következett (!), mely alatt kizárólag egy önindítót cseréltem benne, ami csupán 10 000 forintot kóstált, és a hátsó kerék fékdob peremét esztergáltattam ötezerért.

Látszik rajta a kor…

2015-ben, immáron kereken 400 000 kilométert mutatott a számláló, amikor az egyik percről a másikra éktelen csörömpölésbe kezdett a főtengely. Persze nem ez volt az egyetlen baja, hisz’ ekkor már egy éve jártam teljesen beállt első teleszkópokkal, szóval a motor akkori, általános állapotát a csapnivaló jelzővel tudnám jellemezni. Kénytelen voltam egy öreg, NX 250-es Hondát beújítani, mert valamivel dolgoznom kellett, s nem jutott időm szerelgetni. A kis YBR a műhely egy félreeső pontjára került, tulajdonképpen nem is foglalkoztam vele a következő időkben. Azonban 2016 tavaszán úgy döntöttem, hogy a nyári kalandozásomat – több ok miatt is – a kis YBR125-el fogom végig csinálni, ezért kiráncigáltam a sufni végéből, leszedegettem róla az elszáradt tujaleveleket és a bánatosan lógó pókhálókat.

Ilyen is volt: filmforgatáson szerepeltünk a kis YBR-rel

Valami új kezdete

Leengedtem belőle a megposhadt benzint, töltöttem bele fél litert a Hondából, és ráadtam a gyújtást. Persze se kép, se hang. Az aksi is erejét veszítette a tél során, ahogy arra számítottam is. Kihajtottam a berúgókart, ráadtam a szívatót, és rárúgtam. A második rúgásra elkezdett hangosan csattogva pöfögni. Tudom, hogy szentimentális dolog, de könny szökött a szemembe… A kis YBR-t egyszerűen nem lehetett leírni. A hangja viszont tényleg annyira beteg volt, hogy nem mertem vele a komoly forgalomban menni, mert attól féltem, hogy megszorul a blokk menet közben. Bicikliutakon osontam el vele Attila műhelyéig, ahol most már tényleg egy komoly, átfogó felújítást kapott az elejétől a végéig. Gyakorlatilag mindene megújult azoknak az alkatrészeknek, amiket ésszerű áron meglehetett javítani vagy ki lehetett cserélni, és azoknak is, amik a következő, százezer kilométer megtételéhez feltétlenül szükségesek voltak. A teljes javítás, így 180 000 forintot tett ki. Amit nem cseréltünk ki, de igencsak kéne, az indexkapcsoló a tükörtartóval együtt, mert ezek egyszerűen elkoptak, szétmálltak az évek alatt.

Munka, kikapcsolódás vagy kutyafuttatás? Az YBR125 tényleg, szó szerint mindenre alkalmas…

A karburátor is elkopott, ezért az alapjárat néha eltűnik, és akkor be kell állítani megint, de ami a legfájdalmasabb, hogy a hátsó kerékdob a fékezésektől már annyira kitágult, hogy csak egy fékkulcspatkolással lehetne ismét komfortos állapotba hozni, ami nem biztos, hogy XXI. századi megoldás a problémára. Kapott egy hengerfúrást is, amivel hivatalosan is megváltunk a nicasil rétegtől, mely ennyi kilométer után egyébként sem volt meg valószínűleg…

450 ezret futott – ideje lecserélni?

Megtérült a gondoskodás, ugyanis a nyári, 11 000 kilométeres utat mindennemű hiba és olajcsere nélkül végigcsinálta a kis YBR125, és az óta bő harmincezer kilométert ismét megtett. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a blokknak már nincs olyan csendes hangja, mint a felújítás után volt.  Most, 2017 márciusában, ismét vizsgára viszem, és bármilyen hihetetlen, de nincs szüksége semmilyen felkészítésre. Mindene működik, igaz, már nem úgy, ahogy kilenc évvel ezelőtt.

Most, a vizsga előtt 440-450 ezer kilométer között jár a kis Csacsi, ezért úgy döntöttem, megérdemli a pihenést. Hogy mi lesz helyette? Maradok a márkánál, hiszen áprilisban már kapható a közvetlen utód, az új Yamaha YS 125.

Ha csak fele olyan jó, mint az YBR, akkor az is sikerre ítélt típus lesz. Bátran állíthatom, hogy az YBR125 egy elképesztően tartós, és párját ritkítóan megbízható kis motorocska, s a mai napig élvezem, amikor az Erzsébet-híd budai oldalán lábtartóig döntök vele, és azt is, amikor nyaranta háromezer méter magas hegyi ösvényeken araszolok felfelé.

Még hogy kismotorral nem lehet – itt éppen Gibraltáron pózol a kitartó nyolcadliteres

Rendben, csak szerény tíz lóerő, ami egészen nevetségesnek tűnik a mai, több száz lóerős szörnyek között, de ár-érték arányban toronymagasan ver bármilyen más, általam ismert gépet, arról nem beszélve, hogy a karbantartásigénye parádésan csekély. Alulról súrolom a ráköltött 500 000 forintot az együtt töltött kilenc év és a 440000 kilométer alatt – ezt aligha tehetném meg bármilyen más járművel. Ráadásul a benzinnel is csínján bánik: a fogyasztása nálam, munka közben 3,3/100 km volt, ami országúton, 2,5-3 literre csökkent.

Eldöntöttem hát, ilyen becsületes szolgálat után nem feledem a remek kis gépet: bármilyen motorom is lesz az életben, egy 125-ös Yamaha mindig készenlétben áll majd mellette a garázsban.

  • Herendi Álmos

    …szeretettel ajánlom cimboráimnak, akik sokallják a húszéves túramotorokban a 60-70 ezer kilométert! 😀

    • ThomAce

      Én pedig szeretettel ajánlom mindazon motorosnak, kik azt mondják, hogy 1000 köbcenti alatt nincs motor. 🙂

  • Szabi gsxf

    Latom a metabond matricat a dobozon, a kerdes az lenne, hogy mindvegig kapott a cuccbol a kicsike? milyen tipusu metabondot, es egyaltalan erdemes-e tenni bele???

    • András

      A 4 ütemü motorkerékpárok motorolajaihoz nem szabad semmilyen súrlódás csökkentő adalékot adni.

    • Hevesi Béni

      Hello! Az első olajcserénél kapott, és néha utána is, de nem rendszeresen. A motorkerékpárokhoz fejlesztett adalékot kapta. Ártani, biztos nem ártott, 🙂

      • András

        Szia! Nem tudok ilyen adalékról,de az nem azt jelenti ,hogy nincs is.Leírnád a termék nevét?

        • Hevesi Béni

          Üdv! Küldtem e-mailt!

  • Robi

    Vajon az injektoros is ennyire megbízható és tartós?

  • Bubu

    Nekem csak az a furcsa hogy ezt a teljesitményt havi szintre lebontva kb 4-5 ezer km -t kellett menni,ez azért egy 125 ös géppel nehezen kivitelezhető,ha még közben dolgozik is az ember,meg aztán aludni is kell,stb.Éves szinten kb 57 ezer km.ha azt nézem hogy 2008 -2015 ig. Nagyon,nagyon soknak tűnik..

    • Horváth Ákos

      Látom nem futárként dolgozol 😀
      Nálunk a csúcs a kis ötvenes Suzuki volt, amivel 10-11 órát melóztak egy nap, és egy év után 67 ezer kilométerrel porladt el… Kicsit más pite, mint az országúti meg hobbimotorozás, itt tényleg egész nap pöfögnek a gépek.

      • Hevesi Béni

        Egyébként ebben, nem csak a gép megy tönkre. 🙂

    • Hevesi Béni

      Bubu, futár vagyok. Egyébként jól számolsz. Napi 150-250 km átlagosan, és azt még bele sem írtam, hogy szinte kizárólag a budapesti forgalomban.

  • András

    Köszi!!👍

    • Hevesi Béni

      Nagyon szívesen! Nekem használt, csak nem szerettem volna ha a Yamaha tartósságával összekapcsolják, ezért nem fényeztem, a cikk alatt.. A kocsiba is töltöttem, már az előtt, hogy a Metabond, támogatott volna. Sőt! Azért támogatott, már használtam, tehát hiteles voltam. 🙂

      2017-03-13 22:06 GMT+01:00 Disqus :

  • Robi

    Nagyon nem mindegy hogy futár vagy hobbi a jármű.
    Egynap alatt egyszer sem hül vissza a blokk, és így ment el 200e km-t generálig.
    Hobbi szinten nem fog ennyit elmenni (több a hidegindítás)!

    Tehát nem alaptalan a félelem a 80e km-t futott (vagy visszatekert) ~15 éves vasaktól.

    • Jakab Máté

      Tehát azt állítod, hogy ilyen szempontból a futárkodás a kímélő üzem, és a hobbihasználat jobban károsítja a motorokat? Pár pizzásfiú most leesett a stokiról a röhögéstől 😀