Sajátos elbeszélést osztott meg velünk Macho, aki az elmúlt hétvégén Ecséden járt, a XI. Motoros Búcsún és motoráldáson. Fogadjátok szeretettel!
Elindultam, s bár a legnagyobb pénteki csúcsforgalomban araszolok, már örülök az útnak. Elhagyom a fővárost, néhány kilométer után már Horton kanyarodhatok, igen, végre a hegyek felé – újra várnak Ecséden, ráadásul Szent László éve van! A kápolnához vezető út meglepően széles lett, de nagy kövek borítják, figyelni kell motorral.
Ahogy befutok, a lelkes ecsédi csapat már együtt dolgozik a sátor alatt, a vacsorának valót készítik elő. Néhány motor áll a kápolna kertjében, melléjük állítom az enyémet is, a megszokott helyre. A padokon beszélgető motorostársakat látok, s egy pillanattal később Csontos Petya barátsággal üdvözöl – végre megérkeztem.
Varázslatos hangulatban
Kicsit még magamban maradok, bemegyek a kápolnába, azután irány a dombtető. A fák közt megbújó kereszthez ballagok, a búza lágyan megdől, a nap melegen süt, nyulak iszkolnak a barázdák között. Gyönyörű innen a kilátás. Közben újabb motorosok érkeztek, de még mindig nem vagyunk sokan.
Családias, csendes minden, ahogy megszokhattuk. Gyülekezünk a kápolnában, falubeliek is jönnek a péntek esti misére. A szeretetről beszél József atya, no meg az egymásra fordított idő fontosságáról. Besötétedik mire kijövünk – gyertyával kezünkben – a kápolnából. A megtiszteltetés – hagyományosan – engem ért: jómagam vihetem a keresztet a menet élén. A Kántor úrral együtt énekelve, méltóságteljesen járjuk az utat, az ének a szívünkből árad. Pislákoló fények töltik be a Mária szobor talpazatát, csillagok borítják az eget – gyönyörű este lett.
A vacsora kész, jól esik a meleg étel. Kecskedudaszó hallatszik a sötétben. – Saját kecske volt! – mondja Szoki mosolyogva.
Másnap reggel napfényben fürdik a kápolna. Mire mindenki felébred, már a véradókamion is behátrál a kerítés mellé, egyre több motoros érkezik. A büfében kolbász serceg, kávéillat száll, az ajándékárus is pakol, és persze megtelik a kegytárgyas asztal is a kerítésen belül. Az ünnepélyes megnyitó után „sportolók egymás között” címet is viselhetné a beszélgetés: Kiss Gergely olimpikonnal beszélget Bálint, pontosabban Gergő beszél, és Bálint segít nekünk kérdezni.
Korai ebéd után egy rendhagyó író-olvasó-találkozóval folytatódik a nap: Benkő László történelmiregény-íróval beszélgetek. Csak tavaly ismertem meg Őt, de úgy köszönt, mintha évtizedek óta ismernénk egymást. Most régi és új könyveiről, a Szent Lászlóról szóló regényfolyamról, terveiről, írásainak műhelytitkairól és otthoni mindennapjairól is beszélgetünk. Nem marad ki a motorokhoz fűződő emlékeinek elmesélése sem.
Motoráldás és felvonulás a bátraknak…
Repül az idő, s a motoros felvonulás – óvatos – meghirdetését követően a bátrabbak nekilódulnak (mert az út ugyan széles, de rögös is…) a falu körbemotorozása után pedig éppen a solymászbemutatóra érnek vissza. A szabadon szálló madarak sokszor megpihennek a kápolna tornyán, sőt a keresztjén is – mintha tudnák, hogy a hétvége tetőpontja a szentmise lesz.
A pálosmotoros Balla Barnabás atya a közöttünk élő rejtett farkasokról beszélt. Az altatódalt éneklő kisfiú és újszülött kishúga igaz történetével zárta a szentbeszédet, s mennyire igaz: Bizony, a szeretet gyógyít! A kápolna mellett, a motoráldás után már sokan búcsúztak, gyorsan elszaladt ez a két nap. Pötivel óvatosan gurultunk a falu felé a széles, de köves úton, pattoknak a kavicsok a motorok kerekei alatt. Petyától egy Szent László könyvet kaptam ajándékba – megköszönte a segítséget és a pénteki keresztvitelt. Barátom! Sokkal súlyosabb keresztet is elbírnék, hiszen a szívem előtt fogom, a fehér pólómban! – búcsúztam tőle…