A legjobb gyógymód: Újra nyeregben!

A legjobb gyógymód: Újra nyeregben!

- Kategória: Kiemelt cikk
3

„A baleset utáni gyógyulás legfontosabb mérföldköve nem a műtét volt, s nem is a lábadozás, hanem a visszatérés a motorozás világába…” 

Sziasztok! Gondoltam, ezen a hideg téli napon, közvetlenül a tizedik (!) altatással járó műtétem után múlatom egy kicsit az időt, s papírra vetem, mi is történt a figyelmetlen audis hibájából bekövetkezett cseszneki balesetem óta. Csupa jó hírt mondhatok, élen azzal, hogy újra lett motorom, ráadásul nem is akármilyen, de ne szaladjunk ennyire előre – inkább azzal kezdem, miért is szántam rá magam ismét a vásárlásra és a nagy váltásra.

Igen, a motorozás gyógyítja a lelket…

Szerintem és szakemberek szerint is úgy lehet a lehető leggyorsabban felépülni egy balesetből, ha valaki nem arra fókuszál, hogy mit nem tud megtenni, hanem ha arra összpontosít, hogy milyen pozitív oldalai vannak a történetének. Arra kell koncentrálni, hogy bár megtörtént a szomorú eset, attól még nem ért véget az életem, csak nehezebb lett, és mindig meg kell találni a motiváló erőt, ami segít továbbjárni a saját utamon, utunkon.

Újra nyeregben, indulhat a kaland!

A motorozás egy olyan szerelem a számomra, amit sem feladni, sem elfelejteni nem tudok. Középiskolai tanulmányaimat is azért a gépgyártás-technológiai technikus szakma megszerzéséért csináltam, mert szerintem az egyik legszebb dolog a Földön – és az biztos, hogy a legszebb jármű – a motorkerékpár, és én ezeknek az átépítésében vagy a tervezésében szerettem volna részt venni. Véleményem szerint egy erőforrás legyen léghűtéses, V-hengeres, esetleg boxer – ez a motorozás igazi csimborasszója. A mostani motoromat – ami a soros Suzuki után egy V2-es Yamaha – picit átpofoztam, a lámpáit lecseréltem, átfényeztettem és átszabattam a gyári ülést, csak hogy a BT1100 még jobban hasonlítson arra, ami nekem a legjobban bejön: nagy lökettérfogatú, mondhatni “buta” nyomatékvadász motorra.

A pillanat, amikor elfelejtesz minden szenvedést…

Sokak elmondása alapján kicsit agresszívabb lett a kinézete a gyárinál, de ez tulajdonképpen nem baj. Az előző motorom az A2 jogsihoz egy Suzuki GS500F volt. s bár kéthengeresek, a kettőt nem lehet egymáshoz hasonlítani, hisz’ a BT-nek egy hengere nagyobb lökettérfogattal rendelkezik, mint a GS egész blokkja… Nyomatéka majd háromszor annyi, teljesítménye viszont “csak” 17 lóval több. Mégis, kicsit hűvösebb aszfalton még 80-nál is eltekeri a hátsó gumit, ha durvábban gyorsítok a kanyarban.

A puding próbája: Motorozás!

Miután elkészült, már alig vártam, hogy leteszteljem, mit is nyújt a bivalyerős V2-es. Ricardio barátommal (GSXR600) elmentünk motorozni, mégpedig Nagysáp irányába, a Granárium éttermet választva úti célul: jó hely és parádés utak vezetnek arrafelé, igazi telitalálat. A héregi szerpentinen végre sikerült tesztelnem a “kis” Bettyt, és azt tapasztaltam, hogy bár ránézésre egyszerű, karcsú, 65 lovas naked, ez korántsem kezdőmotor, már csak azért sem, mert 3-4 ezres fordulaton már közel 90 newtonméter forgatónyomaték tépi a baloldalon futó kardánt. Ha ebben a tartományban tartjuk a fordulatot, mindig spontánul kilő, „nem kérdez”, gázadásra azonnal jön a tűzijáték, igazi élménymotor.

A Héreg környéki utakon pont azt adta a Bulldog, amire vágytam – tökéletes lett!

Ezen felbuzdulva jobban belelendültem, s néhányszor elballagott a fordulatszámmérő a piros zónáig, de ez tulajdonképpen felesleges kínzás, mert nyomatékból sokkal robbanékonyabb a Yamaha, s ha így teszünk, a fogyasztás is megáll 5-6 literkörül százanként. Nem lehet panasz az irányíthatóságra sem, csípővel terelgethető egyik kanyarból a másikba, Ricardio hatszázas Gixerét sem volt gond magam mögött tartanom, ha elég kacskaringós volt az út. Kiváló fogyasztás, hangulatos V2-es, sok-sok nyomaték és persze kényelem – ezek a főbb ismérvei. Utóbbi már csak azért is nagy szó, mert hiába tört rommá a lábam az audis incidensben, így sem gond húzóra 150-200 kilométert motorozni vele, még csak nyújtogatnom sem kellett a végtagjaimat.

Kiváló társaság és egy remek túra – kell ennél több?

Ennyi motorozás után már leszögezhetem, hogy a sorkettő/V2 vitában immáron végleg átálltam az utóbbi mellé, sőt, ha valaki szereti az alacsony és közepes fordulaton is életteli, gyönyörű blokkokat, akkor ne habozzon, bátran mondom neki, hogy a nagy V2-esekben hű társra lel. Karcsú, könnyen irányítható, igazán kezes gép a BT, de az is igaz, hogy a konstrukció nem jelenti automatikusan azt, hogy jó választás lesz egy hasonló A2-esről átülve, mint az én Suzukim volt. Régi álmom a Bulldog nagytestvére, az MT-01, de senkit nem biztatok, hogy egyből arra váltson – a komoly tömeg, a magas súlypont és a 150 Nm-es forgatónyomaték nem vicc, nekem is azt javasolták, legalább egy-két szezont töltsek el a Bullgdogon, mielőtt átülök a rodeóbikaként őrjöngő izomgépre. Nem üres fecsegés volt az intelem, hiszen az MT-01 már alapjárat közelében olyan nyomatékot szabadít a hátsó kerékre, mint egy ezres GSX-R nyolcezres fordulaton, szóval nem gyerekjáték. Egy szó mint száz, ha nyomatékpárti vagy, akkor szerintem a V2-nél jobbat nem nagyon választhatnál, tartom ezt úgy is, hogy a boxermotorból még több kraftot lehet kisajtolni, ami erős érv a bajor masinák mellett.

Akárhogy is, de túléltem!

Szóval itt állok most, annyi megpróbáltatás után a BT1100-zal sikerült visszatérnem a motorosok körébe, és kaptam egy második esélyt, amiért nagyon hálás vagyok Istennek – a baleset képeit látva egyértelmű, hogy valami miatt fontos volt életben maradnom. Az orvosok elmondása alapján három (!) olyan sérülést éltem túl, melyből egy is halálos lehetett volna. Emiatt minden nap hálát adok az életemért, és megfogadtam, hogy jövőre fogok csinálni egy YouTube csatornát, amiben arra hívom fel a motorosok figyelmét, hogy milyen sok apróság dönt életről vagy halálról egy-egy balesetnél. Persze főszerepben a túrázás áll majd, de nem hagyjuk szó nélkül az önképzés és a védőfelszerelések fontosságát sem, igyekszünk teljes képet adni a motorozásról.

Konokul eltökéltük, hogy Ricardio barátommal nyáron elmegyünk a Magas-Tátrába, illetve Grossglocknerre, de még előtte egy vezetéstechnikai tréningen készülünk fel a szűk, és gyakran vizes, macskaköves szerpentinekre.

Helló, 2018, jövünk!

Ezt tanácsolom Neked, Nektek is, képezzétek, fejlesszétek magatokat, mert ennél hasznosabb beruházást elképzelni sem lehet motoron. Gondolj csak bele: duplán nyersz, hiszen jobban élvezed majd a motorozást, ahogy egyre bonyolultabb manőverekre leszel képes, s nem mellesleg kivédheted a mások hibájából adódó baleseti helyzeteket is.

Széles utat és korai tavaszt, no meg boldog karácsonyt kívánok minden motorostársamnak!

Szabó Ábel

  • Kiss Noémi

    Gratulálok, sok kitartást kívánok a teljes felépüléshez!

  • Bulldog1100

    Szia!

    Tetszik amiket írtál, több okból is. Nekem is Bulldogom volt 12 évig. Én is szeretem a héregi szerpentint, főleg, hogy nem lakom messze tőle. A harmadik és legfontosabb, tényleg nagyon fontos hogy minden motoros képezze fejlessze magát és a motorozási képességeit.

  • Vulcan

    Átéltem én is hasonlót, és ugyanígy újra motorozom azóta! Jó egészséget kívánok a csoda V2-eshez, legyen sok örömöd benne!