Vigyázz ránk? Vigyázzunk magunkra!

Vigyázz ránk? Vigyázzunk magunkra!

- Kategória: Kiemelt cikk
2

Gergő ismét rátapintott a lényegre, még ha ez egyeseknél ki is veri a biztosítékot…

 

Bátran leszögezhetjük, hogy a hosszú várakozás és a márciusi havazás után kíméletlenül, hirtelen érkezett meg az idei szezon. Meglátszik ez a statisztikákon is: baleset baleset hátán, sérült és elhunyt motorosok, de ezen kár meglepődni – a mentők is megerősítik, hogy az első tavaszi hétvégéken sok munkát adunk nekik.

Amint kisüt a nap, mindenki kirajzik, és jó részük – valljuk be – felelőtlenül és megy, azt hiszi, hogy nincsen holnap… Ezt tetézi, hogy autósok sem számítanak rá, hogy október után most újra feltűnnek a motorok a buszsávban meg a sorok között, adjunk hát időt nekik is.

Vedd észre az árulkodó jeleket!

Jómagam csak egy 5-600 kilométeres kört nyomtam a héten, s mentegetőzhetnék azzal, hogy fent voltak a dobozok, meg tárgyalásról tárgyalásra rohantam, de ez önámítás. Azért voltam végtelenül kimerült a nap végére, mert egyszerűen elszoktam az ilyen túráktól. Mintha csak az Idétlen időkig filmből idézném: Hosszú volt a tél, rohadt hosszú és hideg…

„Amint kisüt a nap, mindenki kirajzik, és jó részük – valljuk be – felelőtlenül megy, és azt hiszi, hogy nincsen holnap…”

Arra is jó volt a motoron töltött 8-9 óra, hogy felidézzem, szerintem mi is a baj velünk, motorosokkal. Jönnek-mennek a világhálón a „Vigyázz ránk!” jellegű képek, ráadásul ezek csak motoros oldalakon terjednek – akkor meg mi értelme? Mi úgy is figyelünk egymásra, remélem. Szóval sorra jönnek a képek, pedig nyitott ajtókat döngetünk: tízből hat-hét autós előzékenyen segít, a többi meg egyszerűen nem gátol, csak alig akad egy-egy tufa.

Egyre kevesebb baj van a sofőrökkel

Úgy hiszem sokat sekélyedett a lövészárok a két tábor között, az autósok hozzászoktak a motorosokhoz, segítik őket, mármint a többségük, aminek végtelenül örülök. Ez tehát kipipálva, most pedig rajtunk a sor. A legtöbb motorosnak közel fél éven át tartott a holtszezon, azaz igenis vissza kell szoknunk a nyeregbe. Javaslom, a megszokottnál is jobban vigyázzatok magatokra és másokra, mert nagyon cudar érzés augusztusig nyomni az ágyat, még akkor is, ha vétlen voltál. Halkan jegyzem meg: nekem a vétlen azt jelenti, mindent megtett, hogy elkerülje a bajt, de az sem volt elég…

Motoron sokkal könnyebb megsérülni, főként ilyenkor tavasszal, amikor a vágy erősebbnek bizonyul a higgadtságnál (A kép illusztráció: ez a Suzuki valójában nap mint nap ingázómotorként szolgál, csak az OBB bemutató idejére „építették át”, mintha most szenvedett volna balesetet)

Aki elé kifordulnak, ő meg reflexből, a kocsit bambulva beleszáll, csak mert a jogsiszerzés után nem tanulta meg a helyes fékezés és/vagy a kikerülés technikáját, az nem tett meg mindent a saját épségéért. Vigyázzatok hát magatokra és mindenki másra is, és menjetek motorozni, amikor csak lehet, hogy minél hamarabb visszatérjen a rutin, no meg, hogy végre jól érezzétek magatokat a nyeregben!

„Tízből hat-hét autós előzékenyen segít, a többi meg egyszerűen nem gátol, csak alig akad egy-egy tufa…”

Hihetetlen érzés, mikor a reflexek és az izmok ismét engedelmeskednek, minden idegszálad a motorra és a motorozásra összpontosít! Ekkor úgy érzed, eggyé váltál a vassal. De addig is: ésszel, s mindenki csak saját határain belül – hosszú még a szezon, vigyázz hát magadra, barátom!