Kivételes helyzetben vagyunk, ugyanis tesztelőnk, Balázs megvált motorjától, s ezzel együtt a tavaly kapott TrailSmarttól is. Ám az új tulajdonos, András átvette a stafétát, s most ő mesél az első élményekről. Fogadjátok szeretettel!
Nagy várakozással ültem fel a – számomra – új GS-re, s kezdtem meg a barátkozást a boxerrel, valamint az abroncsokkal. Az első túrám egy ötszáz kilométer hosszú, egynapos gurulás volt Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye érintésével, szóval ezen a túrán az alföldi egyenestől, a szerpentinen át, a hegyes-dombos vidékig mindent érintettem. Az időjárásra nem lehetett panaszom, napsütés fogadott, s csak a végén kellett versenyeznem egy komorabb viharfelhővel…
A BMW gyönyörűen muzsikált, no meg a gumik is remekül viselkedtek, olyannyira, hogy száraz aszfalton tulajdonképpen semmi nem is tűnt fel a TrailSmarttal kapcsolatban – észrevétlenül tette a dolgát. Ám amikor a nap végén, vizes aszfalton haladtam, rögtön szereztek pár jó pontot: igazából azt kell mondjam, hogy jobban éreztem magam vizes körülmények között, mint szárazon, pedig nincs a hátam mögött még túl sok kilométer. Akárhogy is, nyugodtan gyorsítottam és kanyarodtam a jócskán vizes aszfalton is, és nemhogy nem csúszkált a vas, de még a bizonytalanságot sem éreztem – igazán meggyőző volt.
Irány a terep a Dunlop TrailSmarttal!
A második túrám, amit már a barátnőmmel és a barátaimmal tettünk szintén egy közel ötszáz kilométeres menet volt, melyet két napra osztottunk szét. A túrán – a saját BMW-en kívül – még egy BMW R 1200 GS Adventure és egy Honda Deauville vett részt.
Ezúttal Erdélyt látogattuk meg, ezen belül a DN1R jelzésű főutat. Maga az út fantasztikus volt, a táj elmondhatatlanul gyönyörű, s a kaland során találkoztunk napsütéssel, viharos széllel, hideggel, no meg kamikaze román sofőrökkel, rettenetes aszfaltminőséggel, s ennek az ellenkezőjével is. Mintha csak kívánságműsor lenne, egyszer csak váratlanul és teljesen elfogyott az aszfalt a kerekek alól, a „gondos” román útépítők pedig kaviccsal, murvával pótolták a hiányzó részt.
Több sem kellett, pár gázadással kipróbáltam, mit is tudnak a részben terepre fejlesztett abroncsok. Mit tagadjam, ismét lenyűgöztek, s beváltották a mérnökök ígéretét: laza terepen éppúgy otthonosan mozogtak, mint pár perccel korábban az élvezetes szerpentineken, illetve tempós kanyarokban. Pedig nem volt könnyű dolguk, ugyanis június ide vagy oda, késő őszre emlékeztető hidegben faltuk a kilométereket, szóval az időjárás nem volt éppen ideális, már ami a motorozás élményfaktorát, no meg a tapadást illeti.
Kopásról egyelőre nem tudok beszámolni, tekintve, hogy alig ezer kilométert tettünk meg közösen, ám hamarosan jön az újabb 1500-2000 kilométeres kör, mely után az is kiderül, milyen tartósak a parádés tapadású TrailSmartok. Ígérem, arról is részletesen beszámolok.