Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a javításra szánt teljes keretet elvitte (volna) az első alkatrész, ezért elkezdtem nyomozni, hol is juthatnék olcsón Suzuki RF900 tankhoz és idomokhoz…
Nagy szerencsémre – sok-sok óra keresés után – felbukkant egy hirdetés, benne csupa-csupa RF alkatrésszel. Hogy nem találtam meg ezt korábban? Nos, örök tanulságként leszögezhető: nem mindegy, miként keresel. Jómagam a gyári írásmódot (RF900 és RF900R) ütöttem be elsőnek, mindhiába, alig akadt egy-két kapás.
Majd amikor már kezdtem feladni, eszembe jutott, hogy megpróbálom szóközzel, RF_900-ként, hátha az eladók is így jártak el. Máris jöttek a jobbnál jobb források az ebay-es ár töredékéért – lám, ennyit számít egy karakter eltérés…
Egy szó mint száz, szépen érkeztek a holmik, napról-napra pofásabb lett a gép, leszámítva, hogy még mindig csak két henger járt. Nem volt más hátra, jöhetett az RF-ek típushibájaként is emlegetett karburátor szétszedése, amihez viszont már profi segítségre volt szükség. A megoldás ezúttal is motorjaink megbízható szerelőjétől, Árontól érkezett, aki elképesztő alapossággal vetette magát a munkába a dunaújvárosi műhelyben.
Volt is mit csinálnia, ugyanis mintha egy háború előtti veterán karbicsészéi lettek volna, olyan sűrű, átláthatatlan, zseléssé tömörödött massza töltötte ki a teret, nem csoda, hogy nem ment szegény gép. Más kérdés, hogy a karburátor egyébként sem állt a helyzet magaslatán, ezért muszáj volt meghoznom a felújítás legnehezebb döntését…
Ki költ ennyit egy öreg motorra?
Miután alig százezer forintból idomok, plexik, kormányok fékek és még ki tudja mik egész armadáját megvettem, jött a hidegzuhany: szívatót, tömítéseket, fúvókákat stb. cserélni. Ez nem tűnik nagy falatnak, mégis a sok gyári alkatrész ára alaposan belerondított az összképbe – az alig egy maroknyi apróságok közel ötvenezer forintba fájtak.
Más kérdés, hogy a hidegen-melegen egyaránt biztos indulás, a szerény fogyasztás, no meg a spontán gázreakció megfizethetetlen, s utólag már nem bánom, hogy így döntöttem. Akárhogy is, alig két hét alatt megérkeztek a gyári holmik, életre kelt mind a négy henger, s hála a többi finomságnak, a felfüggesztés és a fékrendszer is méltó társa lett az izmos, 937 köbcentis erőforrásnak.
Mennyibe került a Suzuki RF900 teljes felújítása?
Jöjjön hát a feketeleves, tisztázzuk, hogy vajon sikerült-e tényleg 250-ből beújítani egy azonnal munkára fogható, megbízható, izmos sportgépet? Talán már kitaláltátok: nem, de kicsit se bánom. Végül háromszáz lett az a 250, de kompromisszumok nélkül, arról nem beszélve, háromkilóért leharcolt, húsz lóerős, ezredforduló előtti nagyrobogókat árulnak, ez meg egy vadonatúj abroncsokon futó, 135 lovas gép, ami minden egyes kilométeren mosolyt csal az ember arcára.
Szokatlan dolog egy motor vételárának dupláját költeni a felújítására, legtöbben nem is tesznek ilyet, inkább tovább űzik-hajtják a leharcolt masinát, amíg az meg nem áll, utána meg mehet a bontóba. Mégis azt javaslom, aki csak teheti, inkább mentse meg az egyre ritkább youngtimerek egyikét, mert bátran mondhatom, hogy túllépett anyagi keret ide vagy oda, minden elköltött forintom jó helyre került. Olyan gép született, amit az ember nem csak azért használ, hogy hamarabb átszelje a várost. Igazi mókagyár lett az RF-ből, olyan örömforrás, ami minden nap emlékeztet rá, hogy megérte belevágni. Mióta elkészült, egy egész nyarat ledolgozott zokszó nélkül, a legdurvább nyúzás mellett is hét litert kért száz kilométerenként, műszaki hiba pedig egyáltalán nem jelentkezett az együtt töltött szűk fél év alatt.
Köszönöm a lelkiismeretes munkát Gémes Áronnak, a QuickSteel vezetőjének, és mindenkinek a hazai RF-társaságból, hogy alkatrésztippekkel és -forrásokkal segítették a felújítást.