Öt ok, amiért nem motorozol csapatban

Összeszokott társasággal, jó tempóban túrázni maga a Kánaán, de ha csak egyvalaki kilóg a sorból, máris jönnek a bajok… Íme, az öt leggyakoribb ok, amiért nem akarsz többet csapatban túrázni!

Kezdjük is rögtön a legjellemzőbbel, az – elnézést a kifejezésért – tökölődő brigáddal, akiknél minden elindulás felér egy tortúrával.

1. Kész vagy? Persze, csak még egy perc…

Elfelejtette a fejkendőt/szemüvegtörlőt/kávét, nem találja a kulcsát, mert a koffer zárjában hagyta vagy még pipil a barátnője – ugye ismerős? Kész rémálom, mikor harminc fokban aszalódik egy tucatnyi ember, mert valaki az utolsó utáni pillanatban kezd kapkodni. Mikor végre nagy nehezen elindul, rögtön szól: „majd álljunk meg valahol tankolni! ”, és nem zavarja, hogy eddig is egy benzinkút parkolójában álltunk…

Ezután nem meglepő, ha valaki benyögi: kösz, legközelebb vagy ő nem jön, vagy én! Persze ez is megelőzhető, ha a túravezető felkészíti a csapatot, hogy miként illik/nem illik viselkedni, s ezzel rá is tértünk a második leggyakoribb problémára.

2. Tízmillió túravezető országa vagyunk

Kötöttél már ki a legszebb szerpentinek helyett egy bűzös szeméttelepen? Ha nem, akkor szerencséd volt, ugyanis jómagam már átéltem ilyet, amikor a botcsinálta „road captain” kitalálta, hogy ő nem vár a helyi felvezetőre, hanem a navi utasításai alapján elvezeti a csapatot a kilátóhoz. Persze a kilátóból végül egy bűzlő fehérjefeldolgozó lett, és hidd el, messze nem ugyanaz a kettő. Hát köszi, soha többé ilyet, mert a felvezetés nem valami móka, hanem kőkemény meló – ha lusta vagy lelkiismeretesen csinálni, akkor inkább állj be a sorba.

Tegyük fel, hogy mindenki felkészült, megtankolt, jelzett a felvezető, hogy mehetünk. Igen ám, de mennyivel menjünk?

3. Az egyik unatkozik, a másik az életéért küzd…

A túravezetés már hetekkel a start előtt elkezdődik, amikor megszervezed, hogy semmiképpen ne kerüljön egy csoportba a kezdő chopperes hölgy és a rongyos térdkoptatóval érkező GSX-R-es.  Ez a legkevesebb, ha nem akarod, hogy folyton lemaradjon a vége, vagy ami még rosszabb, valaki túlvállalja magát, amikor megpróbálja behozni a lemaradást.

Ez utóbbi nem csak azért gázos, mert túl gyorsan kell mennie, hanem mert a motorosok közötti hosszabb „szünetek” a váratlan helyzetek melegágyai…

4. …és akkor közénk furakodott egy kocsi

Panaszkodhatsz, hogy milyen bunkó a sofőr, és mekkora suttyóság már, hogy befurakodik a motorosok elé. Persze ezúttal sem az autós a hibás, hanem az, aki háromszáz méterre követi az előtte haladót – ha ilyen nagy a rés, ne csodálkozzon, hogy folyton betolakodnak a sofőrök.

Mi a tanulság? Nos, egyszerű résztvevőként is akad feladatod, nem is kevés, de az minimum, hogy tartsd az alakzatot.

5. Az sem jó, ha túl közel jössz!

Ugyanígy bajos a másik véglet, amikor centikre haladsz a másik mögött, főként, ha a cipzáralakzatról sem hallottál. Talán meglep, de az alakzat tartása nem azt jelenti, hogy az indexed folyton a másik motor oldaldobozát súrolja, hanem hogy egyenletes távolságra, azonos tempóval követed, mégpedig – a kanyarokat leszámítva – a sáv másik szélén, mint ahol ő halad. Ez hát a sokat emlegetett cipzáralakzat, ami a legalapvetőbb szabály, ha kettőnél több motoros kel útra.

Túl katonásnak és borúlátónak tűnik a fenti ötös lista? Nosza, fordítsuk meg a dolgot: ha

– megtankolt motorral, időben érkezel,

– ügyes a felvezetőd,

– és hasonlóan jó motorosok a csapattagok,

akkor igenis remek móka a közös motorozás és az egész napos szerpentinezés utáni esti bulizás. Szóval csak okosan, senkit nem beszélünk le a csapatban motorozásról, de mindenkit arra biztatunk, hogy az első ilyen kaland előtt olvassa át, mit is várnak el tőle a többiek, hogy csupa jó emlékkel térjenek haza a túráról.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK 👇