A felforrt akksi és tönkrement feszültségszabályozó miatt teljesen át kellett alakítanunk az útitervet, de azért így sem hátráltunk meg: bevállaltunk még három napot.
Ilyenek a véletlenek: az újonnan foglalt random szállás hihetetlen volt, és csak 30 km-re esett az előzőtől. Az eldugott, természetközeli, mediterrán hangulatú, kicsit lepukkant házikó egy része volt a miénk, de legalább olcsó volt és két lépésre volt a több kilométeres strand, ahol csak páran lézengtek – a hely neve Zaostrog, mindenkinek bátran ajánlom.
Mezítláb lehet fürdeni az aprókavicsos, nagyon hosszú strandon a türkízkék vízben, sünöknek nyoma sincs, és a naplemente is lélegzetelállító innen. Itt pótoltuk a kimaradt látnivalókat, útvonalakat egy egésznapos sörözéssel, pihenéssel.
Az ötödik napra a jól ismert Kninbe foglaltam szállást. Egy kis kitérőt azonban tettünk mielőtt visszafele indultunk volna, mivel nem volt messze egy betervezett megálló, a Delta Beach. Ez egy nagyon hosszú, homokos partszakasz. Gyönyörű elhagyatott strand, talán csak a helyiek járnak ide. Odaérve megcsináltuk a kötelező fényképeket a homokban parkoló motorokról, és továbbindultunk a hegyek felé. Sok volt a felmart útszakasz, de a táj kárpótolt, forgalom meg szinte semmi. Kninben egy majdnem 10-es értékelésű szálláson aludtunk, ami hihetetlen jó volt: welcome drinkkel és sütivel vártak, sőt a másnapi reggeli is benne volt az árban.
A hatodik napi szállásunkat Szluinban találtuk, de előtte még egy nagyon csúszós szerpentint látogattunk meg Donji Lapac felé. Nem a legrövidebb úton mentünk, mert a CBR-ben lévő akksi viszonylag jól bírta a túltöltést, bár a jellegzetes szag a szállástól 20 km-re ismét terjengeni kezdett, jelezve, hogy kezdi unni a telep a túltöltést…
Aki nem tudná, Szluin egy kis városka, ami egy Plitvicéhez hasonló, vízeséses, sziklás, sok folyóval-patakkal tarkított területre épült, szóval a strandolás itt sem maradhatott ki. Hihetetlen, de a szállásadónk is motoros volt, akinek több gépe is van. A legnagyobb megdöbbenés akkor volt, amikor mondta, hogy a testvére tud segíteni nekünk, mert „hobbi” motorszerelő, és 50 méterre van a kis „szervize”.
Egy lepukkant, apró garázs volt az, ahol jobb napokat is látott MZ-k, robogók és egy-két szétszedett motor pihent, jó porosan a mérhetetlen koszban. A srác kerekesszékes volt, de ügyesen mozgott a motorok között és előhúzott az egyik sarokból 3 darab feszültégszabályozót. Mindhármat megpróbálta, és amelyikkel a legideálisabb volt a CBR-en a töltés, azt adta nekünk. Az egész művelet csak pár percet vett igénybe, és munkadíjjal együtt 15 ezer forintot kért – igazán gáláns. Hogy mennyire volt megbízható a rögtönzött megoldás? Noha csak tűzoltásnak szántuk, azóta több ezer kilométert tett meg a motor, és a töltés a mai napig hibátlan… Ezután már ünnepelhettünk, végre boldogan mentünk strandolni, sörözni és pizzázni.
A hetedik nap már hazafele indultunk. Reggel még volt egy kis meglepetés, ugyanis a végre tökéletesen működő CBR megmakacsolta magát, és nem indult… Szegény savas akkumulátor pont addig bírta a folyamatos, 16 V-os töltést, ameddig kellett. Ugye emlékeztek, szerencsénkre vettük még Makarskán egy pótakksit, azt gyorsan felsavazva betettük, és már indulhattunk is. Zágrábig kis utakon mentünk, hogy biztosak legyünk benne, a motor jó és nem a pályán áll meg, Zágrábnál viszont felmentünk az autópályára, és hazáig már csak Letenyénél álltunk meg tankolni.
Nagyon sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk. A pár szerencsétlen esetet megannyi felejthetetlen kaland követte, minden megoldódott vagy mindent megoldottunk, és közben jól is éreztük magunkat, a néha ránk szakadó, kilátástalan helyzet ellenére is. Minden bizonnyal jobban is sikerülhetett volna a túra a malőr nélkül, de így sem volt hiányérzetünk: remek hetet töltöttünk úton. És persze ne feledjük az ilyen meglepetések tanulságait se: azóta a CBR-re felkerült egy töltésvisszajelző, hamarosan bekerül a nyereg alá egy tartalék feszültségszabályozó, s nem tagadom, a Hornettel is megteszem ugyanezt, hogy garantáltan ne forduljon elő többé ilyen hiba.
Kapcsolódó anyag: Az álmok valóra válnak – motoros túra Horvátországba, I. rész