A Harley-Davidson LiveWire teszt után végre választ kaptam a kérdésre, hogy miért nem szeretik a motorosok a „hangtalan” gépeket. Nyugi, nem a motorral van baj – csak az elménk szórakozik velünk…
Imádom a motorokat, a vérbő hangú, csodaszépen muzsikáló vasakat meg pláne. Noha harminc éve motorozom, mai napig libabőrös leszek a vígan pörgő sornégytől, vérmesen rotyogó V2-től, a V4-esek vad röfögése pedig maga a Kánaán. Most mégis itt ülök az eddig unalmasnak hitt Formula E közvetítés előtt, és fülig érő vigyorral bámulom a képernyőt – imádom, ahogy cincogó hangon visítanak ezek a „guruló porszívók”.
Álljunk csak meg! Miért tetszik a korábban teljesen lesajnált Formula E? Nos, mert végre tudom, hogy mit él át az ember, ha ilyen hangot hall…
Tetszik vagy sem kedves barátaim, az elménk bolondját járatja velünk. Amikor azt mondjuk: „Hang nélkül semmit nem ér a motor!”, akkor valójában nem a hangot hiányoljuk… Nem hiszed? Tegyünk egymás mellé egy üres kipufogóval ordító egyhengerest és egy légkalapácsot. Ha tisztán a hangerőt, hangszínt nézzük, nem sok különbség lesz, az egyiket mégis rühelled, ha reggel nyolckor megszólal az ablakod alatt, a másiktól viszont azonnal fülig érő mosoly ül az arcodra.
Ez hát a megfejtés, ezért mondják oly sokan, hogy hiányzik a kipufogó üvöltése: valójában nem a hangot, hanem a hanghoz társított élményt, a gyorsulást szeretjük. Ezért „kedves” nekünk az egyébként bántó mechanikai zaj, a 100-110 dB-es kipufogó ropogása, és ezért lett kedves nekem is – a teszt után – a Formula E közvetítés. Mert az elmém már azt az üzenetet küldte: ez a futurisztikus, vinnyogó motorhang azt jelenti, hogy éppen szabadesést él át a pilóta (csak vízszintesen), akárcsak a villany-Harley nyergében. Mert hiszitek vagy sem, a LiveWire úgy gyorsul, hogy saját, 200 lovas motorom minden túlzás nélkül lusta, erőtlen vasnak tűnt mellette…
Harley-Davidson LiveWire – a gyorsulás új szintje
– Na, milyen a motor? – hallom Barbi hangját a sisakban, miközben Kawámmal tartok hazafelé a Harley szalonból. – Szörnyű… – vágom rá. – Mármint az a szörnyű, hogy rég ültem ilyen lusta, lomha, gázadásra csak bénán tétovázó motoron, mint a ZZR1400…
Hiába adok gázt harmadikban, öt-hatezres fordulaton, csak a műszereken látom, hogy gyorsulok, a reakció olyan, mintha lassított felvételen nézném – a Harley után egy ilyen izomgép is csak béna kacsa lehet, mármint gyorsulás terén. Egyszerűen a benzinesek forgatónyomatéka nem versenyezhet az amperfalókéval, ami nem is csoda, hiszen a belsőégésű motor 25-30%-os hatékonysága versenyez a villanymotor 90-95%-os értékével, vagyis messze nem egy kategória.
Pedig a Harley műszaki adatai látszatra átlagosak: a kissé magas súlypontú LiveWire két és fél mázsáját mindössze 78 kW (105 LE) gyorsítja, a 116 Nm-es forgatónyomaték pedig messze elmarad a nagy túrasportmotorok 130-150 Nm-es értéke mögött. Nem csoda hát, hogy kissé csalódott voltam a prospektus láttán, de azért reménykedtem benne, hogy ezúttal meglepően dinamikus lesz a számok alapján kicsit sem érdekes motor.
Nem az a durva, hogy alig 3 másodperc a 0-100 sprint, hanem hogy mindig annyi… Nincs elbénázott kuplungolás, kipörgő kerék stb., csak az elképesztő gyorsulás. Mellesleg a 100-130 gyorsulás is csak 1,9 másodperc – elég durva élmény
– Valami brutális! Még soha nem ültem ilyen motoron, ami ekkorát lépett volna álló helyzetből! – ezt már nem én, hanem Kriskó Bence barátom mondta. Mit mondta: üvöltötte, mikor visszaadta a Harley kulcsát. Ő több motort látott, mint bármelyikünk, megannyi kört tett meg a versenypályákon, mégis sokkalta, amit a LiveWire-ön átélt. Röviden úgy lehetne leírni az érzést, mintha brutálisan erős és nyomatékos motorod lenne CVT-váltóval, vagyis bármikor gázt adsz, mindig az elérhető legtöbb erő repítené a vasat. Manuális váltóra lefordítva: minden gázadást olyan reakció követ, mintha a GSX-R1000-rel folyton tízezres fordulatszámon közlekednél, de szigorúan egyesben…
Brutálisat lép a LiveWire, de…
Ha a gyorsulás nem lenne elég, további utánozhatatlan részletek teszik felejthetetlenné a motort. Például álló helyzetben „pumpál” az ülés, mégpedig a szívverés ritmusát utánozva, ami az alapjáraton ketyegő motor rezgését próbálja pótolni – jelentem, sikerrel. Méltó a 15 ezret pörgő villanymotor körítése is, hiszen a márkától szokatlan módon kifejezetten sportos a felfüggesztés és a fékrendszer. A jól ismert, szeparált funkciójú SHOWA SFF-BP villa és BFRC központi rugóstag tartja az úton a Harley-t, míg a lassításról radiálisan rögzített Brembo Monoblock nyergek gondoskodnak, no meg a hajtómű elképesztő motorféke. Hogy biztonságos legyen a lassítás, természetesen kanyar-ABS felügyeli a vezető „fékparancsait”.
A felfüggesztés hangolása kissé kemény, ami a viszonylag magas súlypont és tömeg miatt indokolt is, cserébe jó minőségű aszfalton bátran forszírozhatjuk a tempót kanyarban. Kiszámíthatóan viselkedik a bődületes nyomatékú vas, nehéz letéríteni a kiválasztott ívről, s ha mégis túl nagy gázt adunk, ezért nyomot téveszt, combbal és vádlival erősen szorítva, no meg a széles kormánnyal enyhén ellenkormányozva simán visszaterelhetjük az ívre.
Persze a szokatlan, megosztó forma és maga a tény, hogy ez egy villanymotor, sokaknál kiveri a biztosítékot. Az együtt töltött egy-másfél nap alatt közel féltucat önjelölt Fucskó Anti talált meg, nézett át a lámpánál, hogy gyorsuljunk. Sportmotorok, tuningautók stb., csak úgy záporoztak a kihívók. Bár igencsak színes társaság volt, egy valamiben tök egyformák:
130-140-ig közük nem volt a Harley-hoz. Úgy maradtak le a gyorsulás első 4-5 másodpercében, mintha egy ezres motorral nyomulnék a hatszázasok ellen…
Akinek nincs más vágya, csak egyszerűen minden gyorsulást megnyerni, az megérkezett – itt mindig garantált a három másodperces 0-100…
Hogy a Harley-Davidson LiveWire többe kerül, mint egy Fat Boy vagy Road King és nincs villámtöltő minden sarkon, hogy bárhol megtölthesd? Ez igaz, de ne feledjük: a nagy gyártók közül csak a Harley-nak volt „bátorsága” betörni a villanymotorok piacára egy valódi nagyágyúval. Na jó, a BMW C evolution is megy, mint a tatár, de az mégis robogó, más tészta, a „nagyágyúk” pedig egyelőre próbálják megúszni, hogy ilyen költséges és nehezen megtérülő kalandba vágjanak tisztán elektromos nagymotorokkal.
A Harley-Davidson LiveWire azért lett nálunk az év meglepetésmotorja, mert egyszerűen öregnek, lomhának tűnik mellette minden más, beleértve a legerősebb benzines kihívókat is, mint például a saját gépem. Amíg rajta ülünk, átélhetjük, miként motoroznak majd tíz-húsz év múlva az emberek. Alig várom már, hogy az ilyen teljesítményű e-motorok egyszer megkapják a szilárdtest-akksikat vagy bármelyik forradalmi telepet, és a tízperces töltéssel valódi kihívói legyenek a benzineseknek. A hangtalan vas páratlan gyorsulását, spontán reakcióját és kiegyensúlyozottságát megélve azt mondom – ha ez a jövő, akkor részemről kérek egy időgépet!
Műszaki adatok – Harley-Davidson LiveWire
Motorkonstrukció: Állandómágnesen elektromotor
Legnagyobb fordulatszám: 15 000 f./perc
Csúcsteljesítmény (kW/LE/1/min): 78 (105)
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm): 116
Szekunder hajtás: szíj
Futómű és fékrendszer
Első felfüggesztés: Showa SFF-BP első villa
Hátsó felfüggesztés: Showa BFRC központi rugóstag
Gumiméret elöl/hátul: 120/70 ZR 17/180/55 ZR 17 (H-D®/Michelin® Scorcher® „Sport”)
Fékrendszer elöl: 300 mm-es átmérőjű féktárcsák négydugattyús, radiálisan rögzített Brembo Monoblock féknyergekkel
Fékrendszer hátul: 260 mm-es átmérőjű féktárcsa egydugattyús Brembo féknyereggel
Méretek, árak
Tengelytáv (mm): 1490
Ülésmagasság (mm): 780
Akkumulátor kapacitása: 15,5 kWh
Menetkész tömeg: 251 kg
Legnagyobb elérhető dőlésszög (jobbra/balra): 45/45 fok
Vételár: 27 860 eurótól