Sorozatunkban sokat futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer kilométer felett? Ezúttal Klézli József osztja meg tapasztalatait az alaposan megismert Kawasaki Z750-ről
Sokak számára ismert a Z750, hiszen a csupaszmotor kategória máig nagy népszerűségnek örvend és a géposztály egyik legkedveltebb tagjáról van szó. 2004-es megjelenésekor a Z750 magasra tette a lécet, hiszen a 748 köbcentiméteres erőforrás 110 lóerő leadására volt képes 11 ezres percenkénti fordulatszámon. Ilyen teljesítmény ekkortájt inkább az idomos sportgépekre volt jellemző, a csupasz hatkilósok pedig nem érhettek fel hozzá. Erőforrásként a Z1000 blokkját használták, de a hengerek űrtartalmát módosították, illetve a futómű is szerényebb: hagyományos beépítésű teleszkópokat kapott a modell. Persze nem kell félteni a tuningolásra éhes tulajdonosokat, így láttunk már Z1000-felfüggesztést Z750-ben, nem is egyszer… Összességében tehát a Z750-nek sikerült egy 600-asnál nagyobb, mégis hasonló tömegű és költséghatékonyan gyártható modellt létrehozni.
A 2011 év végéig gyártott Z750-et persze folyamatosan csiszolgatták, tökéletesítették a fejlesztők. 2005-ben megjelent a fejidomos, túraigényeket kielégítő Z750S, melyet laikusként könnyen összetéveszthetünk a ZR-7S-sel. Csupasz harcosunk 2007-ben új idomzattal, fordított teleszkópokkal és áthangolt erőforrással gurult le a szalagról, majd 2011-ben kiadták a Z750R-t, amit az alapváltozattal egy időben gyártottak. Természetesen az „R” változatot már ellátták minden jóval, így többek között fordított teleszkóppárral, teljesen új lengővillával, idomzattal és nitrogéngáz-csillapítású központi rugóstaggal is.
Megjegyezném, hogy már az első változat is fegyver volt avatatlan kezekben! 110 lóerőhöz csupán 218 kilós menetkész tömeg társult, amit elöl 300 mm-es dupla tárcsa és szerény, kétdugattyús nyereg próbál megzabolázni, de sajnos ABS nélkül… Aki ilyen motor vásárlását tervezi, vésse az eszébe: ahogy érkezik a tűzijáték, úgy fokozza az adrenalint és visz bele a rosszaságba! Ez tényleg egy vagány naked, ami betyárt farag a galamblelkű bölcsészből is – érdemes felkészülni rá.
Persze a sorozat témája a 100 ezer kilométer felett futott motorok története és műszaki háttere, úgyhogy térjünk is át az interjúra: ezúttal Klézli József mesél nekünk sokat látott motorjáról.
Interjú a tulajdonossal: Klézli József – Kawasaki Z750 – 2005
József foglalkozását tekintve CNC-marós és szerszámkészítő. Első motoros élménye négyévesen történt, amikor – beszámolója szerint – elvitték motorozni, majd az a bizonyos nedű menetet vágott a nyakán, mint a Byllizone nótában… Persze ennek a menetvágásnak semmi köze ahhoz, hogy CNC-s lett, de azt tuti, hogy innentől imádta a motorokat, és tudta, hogy neki is lesz egyszer. Kölyökkorában BMX banditaként száguldott a környéken, majd idővel édesapja Simsonját vagy nagyapja Pannóniáját vitte el egy-egy karikára, mígnem 14 évesen végre meglett az első, saját kismotorja, és elkezdődött motoros pályafutása.
– Beszéljünk a motorodról! Mennyi kilométer van benne, milyen hibák jelentkeztek és milyen javításokat végeztetek rajta?
– Óra szerint 150 ezer kilométer van benne, amiből én raktam bele 138 (!) ezret. Nos, az olajcserék miatt egy füzetben elkezdtem vezetni a szervizeléseket, amibe aztán feljegyeztem más, kisebb javításokat is. Rutin karbantartáson felül kevés dologról tudok beszámolni, noha azért előfordult egy-két komolyabb javítanivaló, miként azt megszokhattuk már egy 150 ezret futott motornál. Akadt kontakthibás gyertyapipa, ugyanis rosszul rakták vissza a gumitömítését, ezért aztán beázott. Továbbá tönkrement a gyújtáskapcsoló zárbetétje, valamint a sok megtett kilométer következtében eltömődött az üzemanyagszűrő, amit ki kellett tisztítani. Ezen felül csak a három perecelésből adódó kárt kellett javítanom, ugyanis letört róla néhány alkatrész, de semmi komolyabb sérülést nem szenvedett. 100 ezer kilométernél szétszedettem a teljes erőforrást, amiben a gyűrűk körülbelül 60%-osak, a váltó, a dugattyú és a hengerfal pedig tökéletes, szinte gyári állapotban (!) volt. Úgy voltam vele, ha már szétszedettem, új szelepszárszimmeringet, dugattyúgyűrűket és főtengelycsapágyakat rakattam bele. Összeszerelés után, harmadik indításra úgy járt mint a „Doxa”. 130 ezer kilométernél meguntam a zörgő kuplungot, ami kicsit beverődött, úgyhogy nyomban cseréltem is, viszont a lamellák 50%-osak voltak és még nem csúsztak menet közben – micsoda tartósság, kérem! Rendes gazda módjára karbantartom, ennek köszönhetően tökéletesen működik a szerkezet.
– Miről váltottál a „Z”-re?
– Előtte több Kawasakit is hajtottam, többek között GPZ900-at és GPZ550-et is. Mietlőtt megvásároltam a Z750-et, egy Z500-zal motoroztam, amit egyébként nagyon szerettem.
– Miként sikerült ennyi kilométert belecsavarnod a 750-esbe?
– „Motoroltam és csak motoroltam”, ahogy felénk mondják… Fontos megjegyeznem, hogy nem használtam munkába járásra, soha nem húztam neki hidegen, nem ezzel tanultam egykerekezni és nem gyorsulgattam vele lámpától-lámpáig, ezért is ilyen megkímélt állapotú.
– Mi volt a leghosszabb kalandod a Kawasakival?
– Évente egyszer részt veszek 5-7 napos túrán, ami 2500 kilométert jelent általában. Megcsináltam vele kétszer is Mackóék 48 órás túraversenyét, ami szintén 2500 kilométer környéki távot jelent egy hétvége alatt.
– Mi volt a leghosszabb etapod egy nap alatt?
– 800 kilométer, ám a végére úgy éreztem: ha valaki most fenéken billent, még megfordulni sem lenne erőm…
– Miért ezt a típust választottad?
– Egyszerűen mert erre volt pénzem, és persze azért is, mert nagyon megtetszett a típus.
– Végeztél valamilyen átalakítást a motoron?
– Szinte teljesen gyári a gép, annyi módosítást végeztem, hogy a teleszkóprugókat kicseréltem erősebbre.
– Van-e állandó utasod, és ő miért szereti/nem szereti a motort?
– Exemmel motoroztunk együtt, de ő már nincs. Egyébként a Z750 alkalmatlan nagyobb túrákra kétszeméllyel.
– Üzemanyag-fogyasztásod miként szokott alakulni egyedül, illetve utassal?
– Átlagosan 6 literre jön ki a fogyasztása túratempó mellett.
– Milyen motorolajat használsz a Kawasakiba, és milyen időközönként cseréled?
– Fuchs 10W50 Pro4 Plus-t használom állandóan. Kipróbáltam más olajakat is, de – sok más kawáshoz hasonlóan – én erre esküszöm. Cserélni 6 és 8 ezer kilométer között szoktam.
– Melyik abroncs vált be a legjobban? Mennyit futott el, illetve újat vagy használtat vettél rá?
– Őszintén, egy egész hegynyi gumit megetettem már a Kawasakival! Nekem leginkább a Continental Road Attack 2 jött be. Elöl 16 ezret, míg hátul 8 ezret bírt ez a típus, vagyis az első pont kiszolgált két hátsót. Kipróbáltam sok más túrasportgumit is, és azt mondom, ma már nem igazán lehet rossz abroncsot venni. Kipróbáltam a Nankangot is, amiért kaptam hideget-meleget, pedig komolyan mondom, hogy nem volt vele bajom, csak hamar elkopott a hátsó – de legalább olcsó volt, tehát ár/érték arányban bevált.
– Mennyire vagy megelégedve a kényelmével?
– Hát, egy erős közepes, nem egy túragőzös.
– Milyen negatívumot tudnál felhozni a típus kapcsán?
– Miként korábban is említettem, kicsit puha az első futóműve. Szorgosan működik, csak kicsit gagyi, ezért is kellett az erősebb rugó.
– Milyen előnyeit látod annak, hogy többnyire motorral közlekedsz autó helyett?
– Autót azért vezetek, mert szeretem és kell is a mindennapokban, motort viszont élvezetből. Feltöltődés, kikapcsolódás a szó legjobb értelmében.
– Mire cseréled le a „Z”-t, ha egyszer arra kerül sor, és miért?
– Már meg is van az utód egy 2012-es Kawasaki Versys 1000 személyében. Szükség volt a túragőzösre, mert el kell bírnia az én 115 kg-os súlyomat és a jelenlegi páromét is. Azt nem mondom, hogy kimotoroztam a 750-est, de a céljaimnak már sokkal jobban megfelelt a Versys.
– Végezetül kinek ajánlanád ezt a motortípust?
– Mivel egy megbízható masina, ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki meg tud barátkozni az időjárás-védelem hiányával és egy igazán tartós, egyszersmind élvezetes gépet szeretne!
Kapcsolódó anyag: Élet 100 ezer kilométer felett – a sorozat korábban megjelent részei