Hosszú idő után ismét tollat, vagyis billentyűzetet ragadok, hiszen adós vagyok nektek egy történettel. Miként került hozzám a foltos nyeremény-Kawasaki? A régi motorosok tán ismerik a sztori egyes részeit, sőt anno talán ők is megfestették a maguk Kawáját…
Tizenkét évet kell visszatekerni az idő kerekén, 2009 februárjában járunk, amikor egy tűzoltó kollégám hívta fel a figyelmem a versenyre. A nyereményként felajánlott motorral a fiatalokat célozták meg, és egy újszerű kampányt indítottak:
a márka központi oldalán egy virtuális fényezőműhelyben mindenki saját ízlése szerint pingálhatta saját ER-6n-jét, s a cél az akkor ráncfelvarráson áteső modell népszerűsítése volt.
Ha jól emlékszem 11 európai országban került sor a megmérettetésre. Mindenhol 1-1 motor volt a díj, az adott induló által kreált mintával. Először csak „jó poénnak” gondoltam. Próbálgattam különböző színeket a motorra illeszteni, végül egy egyszerűbb sablonmintánál maradtam. Ez a terepminta tetszett nekem legjobban, elvégre passzolt a motorhoz és el is játszottam a gondolattal: mi lenne, ha?
Az elején nem is törődtem a szavazatokkal. Közösségi oldalakon, az ismerőseim segítségével gyűjtöttem a voksokat, de úgy két hét után annyian szavaztak rám, hogy rájöttem: érdemes lenne komolyabban foglalkozni a dologgal. A szavazatok egyre jobban gyűltek és közeledtem az élbolyhoz. Nagyon sokat küzdöttem az első helyért.
Se éjjelem, se nappalom nem volt, két munkahely mellett gyűjtöttem a voksokat, és utólag visszagondolva megérte… De nem tudom, még egyszer végigcsinálnám- e.
Lehangoló végeredmény, majd a nagy meglepetés
A versenyt második helyen fejeztem be április 17-én. Szomorú voltam, mert elképesztően sok meló volt benne, és nem jó ilyen kicsivel veszíteni. De egyszer csak kaptam egy e-mailt, hogy – ha tudom magam igazolni és Hollandiában is elfogadják a szavazatokat – mégis én nyertem a versenyt.
Ez az e-mail a spam mappába került, és időhöz volt kötve, hogy igazoljam a személyem. Valami oknál fogva, nagyon nagy szerencsémre körülnéztem ott is egyik nap, s gondolhatjátok, milyen boldog voltam! Személyigazolványom már fényképeztem is és küldtem a megadott címre. Minden gördülékenyen ment. Végül nem derült ki pontosan miért lettem másodikból első, de ölembe pottyant a motor, hála a sok támogató szavazatnak – összesen 10595 érvényes szavazatot gyűjtöttem, amit ezúton is köszönök mindenkinek!
Az ünnepélyes motorátadásra a székesfehérvári Ivanics Kawasaki márkakereskedésben került sor május 22-én. Nagyon vártam ezt a napot, szerintem nem is aludtam előtte. Először csak egy vörös lepellel letakarva láttam a Kawát. Erős késztetést éreztem, hogy belessek a lepel alá, de végül nem tettem meg. Kivártam türelmesen a megfelelő időt, hisz tudtam, úgyis az enyém lesz. A győztes tervet a franciaországi OCD műhely mesterei váltották valóra, és mielőtt kérdeznétek: nem fólia, tényleg fényezték.
Az első találkozás, mikor megláttam… Nem jutottam szóhoz. Nem is tudtam semmi értelmeset mondani az újságíróknak, de ezt szerintem ők megértették. Nem minden nap nyer az ember egy motort, főleg nem olyat, amit ő „készített” a saját ízlése szerint, ha úgy tetszik. Az átadás után bográcsgulyásra is megvendégelték az egybegyűlteket, közben Végh Tomi tartott stuntbemutatót, ami elkápráztatott minket, de akkor már valami egészen más érdekelt – végre felülni a motorra…
Jómagam, aki eddig Rigával, Verhovinával, ETZ-vel csibészkedtem a haraszton, egyik pillanatról a másikra nagymotor-tulajdonos lettem. Semmihez sem fogható, földöntúli érzés töltött el minden egyes alkalommal, ha nyeregbe pattantam. Régóta dédelgetett álmom vált valóra, édesanyám nem épp legnagyobb örömére…
Bejártam a legszebb hágókat a nyeremény-Kawasakival
Teltek az évek, gyűltek a kilométerek, egyre több motoros cimbora, barát lett a környezetemben. Felejthetetlen Kawasaki Lime Partyk, spontán gurulások, motorozással töltött hétvégék. Nagyon jó volt motorosnak lenni. Végül 2014 nyarán került sor az első külföldi túrámra – napokkal előtte már nem is aludtam, mert várt az ismeretlen.
Laciékkal a Szlovén határ mellett lévő Bajánsenyén találkoztam, s ettől a pillanattól egyik ámulatból estem a másikba öt napon keresztül, hiszen számomra új volt a hegyvidéki motorozás. Lavamünd, Grossglockner, Sella, Pordoi, Gardena, Triglav Nemzeti Park – sorra jöttek a szebbnél szebb hágók, és egyszerűen imádtam! Ahogy ezeket a sorokat írom, szinte ott érzem magam, mintha most történt volna meg. Pedig idestova hét év telt el… A kis „Ernő” tette a dolgát, nagyon könnyen abszolváltuk együtt a legdurvább hajtűkanyarokat is. Itt meséltem róla részletesen, hogy pontosan merre jártunk együtt a Kawával, illetve utódjával, a VFR-rel.
2017 a következő év, amikor hosszabb túrán gyűjtjük a kilométereket a Kawasakival, igaz, most már feleségemmel ketten, az ismét Laci és Barbi által szervezett Alsó-Ausztria-túrán. Igaz, utassal, csomaggal már elég körülményes vele a közlekedés – ahhoz kicsi, hogy kettőnk öt napi felszerelése elférjen rajta.
Épp ezért utánfutóval érkeztünk meg Türnitzbe, ahonnét csillagtúra keretében tettük meg a napi szakaszokat.
Mi újság napjainkban a nyeremény-Kawasakival?
Ma is megvan a jó öreg Kawasaki, 80 500 kilométernél áll a számláló. Az első két évben a garancia miatt szakszervizbe hordtam, nem is kellett kopóalkatrészeken kívül mást cserélni, majd négyévesen az egyik gyújtótrafó adta meg magát – amit bontottra cseréltem, és azóta is bírja –, illetve a generátora 68 ezernél adta fel a harcot. Lassan közhelyes, hogy a japán gépekkel csak elektromos bajok vannak, és azok is a töltés-gyújtás témakörben – ezért is kínálnak már a gyárinál jobb, megbízhatóbb elektromos alkatrészeket a 10-20 éves japán vasakhoz.
Ezt egy Távol-Keletről rendelt, 20 ezer forintos alkatrész váltotta, ami olyan is volt: pikk-pakk tönkrement… A gyárit megőriztem, és újratekercselés után tavaly visszakerült a motorba, s azóta is fut. Noha nem sokat használom már a Kawát, ugyanis a sok alpesi túra miatt végül átnyergeltem egy VFR-re, de a Kawasaki természetesen azóta is megvan.
Könnyen kezelhető, nyomatékos, csekély tömegű kezdőmotort ismertem meg „személyében”, s öröm vele a motorozás már az első pillanattól fogva. Alig módosítottam valamit, csak szélesebb, 82 centis kormányt és kényelmesebb nyerget vettem hozzá, s nekem, nekünk így lett tökéletes a meglepetésként érkezett nyeremény-Kawasaki.