Egy ideig el akartam kerülni a GS-t, ugyanis a tanulómotorral olyan rossz élményeim voltak, hogy az elvette a kedvem a modellcsaládtól. Most, közel tízezer kilométer megtétele után kijelenthetem: egy „kicsit” tévedtem!
A negatív előítéletemet a vásárláskor még kedvező ár és az olcsó fenntarthatóság kézen a kézben győzte le. Tudjátok, szükségem volt az A2-es jogosítvány megszerzése után egy 48 lóerős gépre, ez a liga pedig a kétezres évek elején nem volt annyira sokszínű, mint napjainkban, így viszonylag szerény választék várta a motorosokat, így engem is.
Ráadásul, ilyen árban, amennyi egy használt Suzuki GS500E vagy 500F, még kevesebb volt a piacon. Így elfogadtam, hogy Suzukiék túrasportja lesz az én motorom. Idén januárban pedig meg is vásároltam a képeken látható gyönyörűséget mint második magyarországi tulajdonos. A Svájcból behozott gép jó egészségnek örvendett, ráadásul gyári kompresszióértéket mértek rajta – jó előjel!
Amennyire nem szerettem volna GS-t, annyira szerelmesedtem bele az együtt megtett kilométerek alatt, és most már örülök, hogy erre esett a választás.
Milyen használtmotorként a Suzuki GS500?
A soros kéthengeres, levegőhűtéses erőforrás 48 lovat tud, így egyszerűen tökéletes A2-höz, tömege telitankolva is alig két mázsa. A tank méretét nem aprózták el, 20 liter benzin fér bele, ami a gyakorlatban 400 kilométeres (!) hatótávot jelent, ha nem autópályán vagy nagyon sportosan hajtom.
Milyen vezetni a Suzuki GS500-at?
A motor ergonómiája kezdetben megszokást igényelt, a legelső gurulások után fájdalmat éreztem a csuklómban a helytelen testtartás miatt, de azt korrigálva már csak a hátsó fertájon jelentkezik kellemetlen érzés, amikor hosszabb etapot teszek meg a motorral. Nemcsak az ergonómia, hanem az igencsak fickós kuplung- és fékkar is megszokást igényel, s mivel viszonylag nagy erővel működnek a karok, a törékenyebb hölgyeknek érdemes egy próbakört menni a motorral vétel előtt, hogy „elbírnak-e” vele.
A vezetési élmény egyszerűen kellemes, kényelmes utazótempója 110-120 km/óra, viszont ha itt rátekerem a gázt, nem történik semmi meglepő, nincs tűzijáték. Az általam mért legnagyobb sebesség óra szerint 160 km/óra volt, ide viszont, főleg 150 fölött már muszáj plexi mögé bújni, ami egyébként megfelelő időjárás-védelmet nyújt. Az előző tulajdonosa, egy nálam jóval könnyebb lány 180-at hozott ki belőle, vagyis egyértelmű, hogy a kis 48 lovas gép igencsak „érzékeny” a terhelésre.
Városi forgalomban kimondottan fürge, itt aligha akad ellenfele a négykerekűek között. Ráadásul karcsú, kezes motor pontos, kiszámítható gázreakcióval, így könnyű araszolni a legkisebb réseken, folyosókon át. Méretéből fakadóan autópályán már nincs elemében, de ha akarjuk, tudjuk tartani a – szabályosan haladó – autók tempóját. Jómagam nem is szeretem a gyorsforgalmikat, viszont bejártuk már a Bakonyt és a Mátrát, és elégedett vagyok azzal, ahogy a szerpentineken viselkedett. Ahogy mondani szokás,
ilyen nyúzás közben sem „kiált papért”, szépen falja a kanyarokat és ha elég szűk az ív, dinamikusan is gyorsít ki.
Persze az igazsághoz tartozik, hogy ma már nagyságrendekkel jobb felfüggesztés dolgozik a csupaszmotorokban, amit főként akkor veszek észre, ha komolyabb úthibákra hajtok, és a futóműnek elfogynak a tartalékai. Ugyanígy hátrány lehet a kezdőknek, hogy nincs rajta blokkolásgátló, márpedig a 310-es és 250-es tárcsa, illetve a négy- és kétdugattyús nyereg simán megcsúsztatja az abroncsokat.
Enyhe negatívum a kissé elnagyolt kipufogó. A motor dalolásának nincsen karaktere, hanem csak úgy „zörög”, azaz
picit olyan, mint egy X-Faktor győztes: nem akarod dobhártyán szúrni magad, ha meghallod, de saját elhatározásodból inkább valami mást, szebbet hallgatnál…
Karbantartás: mennyit költöttem a Suzuki GS500-ra?
Az első közös évünk olaj- és gumicserével indult, kenőanyagból a Motul 5100 10W-40-et kapja, gumiból pedig a Pirelli City Angelre esett a választás, hátul 130-as, előre pedig 110-es méretben. Azért erre voksoltam, mert egyrészt ott volt a kedvező ár és persze a pontos igényeim ismeretének hiánya – miért vennék háromszor drágábbat, amikor azt se tudom, szükségem van-e rá? A gumikra abszolút nem lehet panaszom, az én stílusomban eddig jól teljesítettek. Ennek ellenére gumicserekor elgondolkodom kétkomponensű papucsokon a rengeteg egyenes szakasz miatta, amiből oly sok van az Alföldön. Ezen felül elöl-hátul a lánckerék, lánc, hátul fékbetét-féktárcsa szintén cserére szorult, de ez már később, a szezon során. Továbbá, cserés volt a levegőszűrő is, ami talán a legkellemetlenebb élményem: három hétig nem mehettem miatta a motorral…
Ugyanis miután elhoztam az előző szerelőmtől, a motor elkezdett ledadogni kétharmad gáznál, ráadásul büntetően sokat evett. A nagy étvágyat fokozta, hogy nem kérte a tartalékot ott, ahol eddig! Sőt, sehol! Eltűnt, mintha Thanos csettintett volna… Innentől nem volt kérdés, olyanhoz kellett vinnem, aki ért hozzá, szóval meglátogattunk egy szakszervizt, ahol bizony találtak gondot bőven. Első körben kiderült, hogy a karburátormembrán egy kalap szamóca volt, ráadásul ezt az előző szerelők nem vették észre… Egy cső olyan ridegre, keményre „érett”, hogy simán kettétört, és ami a legdurvább:
nem belevaló levegőszűrőt rendeltek korábban, szóval a szakszerviz intézett egy másikat, és ha ez nem volna elég, a szerelő elmondása szerint a légszűrőfedélből kézzel kitekerte a csavart…
Mikor és miért cserélem le a GS500-at?
Úgy gondolkodtam, hogy jövőre, miután meglesz a nagy A jogsim, tehát szezon végén eladom a Suzukit, és veszek egy valamennyivel nagyobb gépet (a szamárlétra fontos, teljesen elég lenne egy könnyű, 70-80 lovas motor), viszont azóta, hogy egyedül is fenn voltam a Mátrában és megnéztem, mit tudok kihozni belőle… Éreztem a határaimat, pontosabban a hiányosságaimat. Ráadásul emellett szembe jött velem egy bizonyos „David vs. Goliath” című videó, ahol egy osztrák úriember öreg CB500-asával elég komolyan tartja a tempót egy 1000 SX ellen. Ez a videó pedig többszörösen is átgondoltatta velem, hogy mégis mennyire van szükségem minden áron jövőre egy nagyobb gépre? Per pillanat úgy gondolkodok a 48 pacis jószágomról, hogy bőven van benne még potenciál, ha a nem az eszement gyorsulásra akarok mellet verni, hanem a technikás, trükkösebb szakaszok frappáns lekezelésére, ami sokkal nagyobb tudást igényel, mint az esztelen gázrángatás. Férfiasságom méregetése céljából pedig nem fogok nagymotort venni, főleg úgy, hogy igazából azt se tudom, mire vágynék igazán.
A megtartás mellett pedig még szól egy komoly indok: egy GS akár az igénytelenség szinonimája is lehetne, mármint jó értelemben. Ebben a motorban alig van elektronika, még üzemanyagszint-jelző se (ahogy vagy 30 éven át a GSX-R-ekben sem), Az igénytelenségéből, egyszerűségéből adódóan redukálódik azoknak az elemeknek a száma, amik beadhatják az unalmast.
Vagyis ha időben megkapja a kötelező szervizeket, akkor ideális társ lehet gyakorlatilag bármelyik motorosnak. Az alkatrészárak – mint láthatjátok – nem csillagászati összegeket, a kevesebb erőnek hála a gumi- és lánccsere sem gyakori, vagyis nemcsak megvenni, fenntartani is könnyű. Nézzünk is néhány példát!
Mennyibe kerül az alkatrész a Suzuki GS500-hoz?
Cikkünk végére összegyűjtöttük nektek azokat az alkatrészeket és felszereléseket, melyeket legtöbbet kerestetek az ötszázas Suzukihoz. Ebből kitűnik, hogy jobbára csak kopóalkatrészekre van szükség, s ezek ára kifejezetten kedvező, miként azt megszokhattuk a hasonló korú motorok kapcsán:
– Olajszűrő – 1240 Ft
– Légszűrő – 3640 Ft
– Gyújtógyertya – 890 Ft/db
– Első (hátsó) fékbetét – 7210 Ft (6230 Ft)
– Láncszett (japán D.i.D lánccal) – 26 400 Ft
– Első féktárcsa (NG) – 49 400 Ft
– Karburátor felújítókészlet (Tourmax, japán) – 4320 Ft
– Kormánycsapágyszett (Tourmax, japán) – 11 860 Ft
– Tanktáska – 11 400 Ft-tól
– Féktárcsazár – 5300Ft-tól- Automata akkutöltő – 6490 Ft
– Túrázóknak ajánlott, patronos defektjavító szett: 6990 Ft
Összességében egy sikeres szezont futottunk a GS-el, bízom benne, hogy még sok közös kilométer vár ránk, ha pedig majd egyszer kitalálom, pontosan mire van szükségem (amire jó opció egyébként a motorbérlés), akkor elég lesz azon agyalni, mi legyen utána. Ki tudja, ha minden így marad, lehet, hogy találkoztok még velünk az egyik „Élet 100 000 kilométer felett” egyik epizódjában…