Gyakran hajlamosak vagyunk elbagatellizálni a közlekedés szerepét a légszennyezésben, de az éppen 69 éve történt, londoni eset rávilágít: a szmogriadó nem az autósok, motorosok ellen van, hanem a többi emberért…
Gyakran készítenek összeállításokat a világ legnagyobb közlekedési katasztrófáiról, ám ezekből rendre kimarad a London lakosságát megtizedelő, 1952-es eset. Jóllehet, itt „közvetett” áldozatokról van szó, de akkor is a közlekedés történetének egyik legsötétebb időszaka volt 1952 decembere.
A londoni szmogkatasztrófa
Magas páratartalmú, hideg, ködös idő telepedett a brit fővárosra, ezért aki megengedhette magának, autóba ült, viszont így komoly dugók alakultak ki az utakon. Emellett a rendkívüli hidegben mázsaszám tüzelték a fát a kandallókban, emellett dübörögtek az ország szénerőművei, s ez a három hatás együttesen katasztrófához vezetett.
Gyakorlatilag nappal is sötét volt az utcákon, alig pár méterre lehetett ellátni, és emiatt annyi baleset történt, hogy konkrétan leállt a közlekedés Londonban. Napokon át sárgás szmog és pára keveréke lepte el az utcákat, ami olyan mérgező volt, hogy – csak a közvetlen áldozatokat számolva – négyezer ember hunyt el a légszennyezés miatt, és százezerre tehető azok száma, akik valamilyen egészségkárosodást szenvedtek.
Végül 69 éve ezen a napon, december 9-én olyan gyorsan változtak az időjárási körülmények, hogy a szmog, mintha ott sem lett volna, egyik napról a másikra eltűnt.