Igazi hiánypótló az új Revolver 125, hiszen a Honda, a Suzuki és a Yamaha is visszavonulót fújt az A1-es cruiserek géposztályából, így égetően nagy szükség volt egy új, klasszikus cirkálóra. Vajon a Motron jó választás a használt Dragster vagy Shadow helyett? Erre kerestük a választ tesztünkben.
Nem a legnagyobb vagy a legerősebb, hanem a legjobban alkalmazkodó éli túl a nehéz időket – szögezte le Darwin, és idézik is ezt oly sokan, pedig a tudósnak semmi köze nem volt a fenti sorokhoz. Valójában Leon C. Megginson 1963-as beszédében hangzott el a gondolat, de ettől persze még igaz, sőt egyre inkább az. Nem véletlenül jutott eszembe az idézet, hiszen az új Motron Revolver igazi túlélő, és nem csak azért, mert hihetetlenül keveset fogyaszt…
Tagadhatatlan az a tendencia, hogy a két- és négykerekű járművek is egyre nagyobbak és erősebbek, erről pedig mi, azaz a vásárlók tehetünk. Elvégre a gyártók próbálnak megfelelni az igényeinknek, mi pedig egyre nagyobb kényelmet, több helyet, még több lóerőt akarunk, vagy egyszerűen csak – mindig többet. Milyen járművet vásárolhat az, aki megelégszik kevesebbel, de ragaszkodik a stílusos megjelenéshez, a praktikumhoz, valamint cruiserekhez?
Nos, nincs könnyű dolga az ilyen motorosoknak, ugyanis a neves motorgyárak kínálatából sorra kivezették a 125-ös és 250-es cirkálókat, azaz úgy hiányzott már a piacról egy megfizethető, A1-es cruiser, mint egy falat kenyér. Szerencsére a Motron mérnökei is így gondolták ezt…
Motron Revolver: hidd el, néha a kevesebb több…
Biztosra vehetjük, hogy az új Revolver 125 vásárlói nem a gyorsulási versenyeken szeretnének majd villogni. Számukra fontosabb a letisztult megjelenés, a laza, kényelmes üléshelyzet és az, hogy az egyre magasabb benzinárak mellett is fillérekből közlekedhetnek a motorral.
Így aztán a tervezők arányosan, logikusan gondolkodva elsősorban a vonzó formatervre összpontosítottak, a műszaki tartalomnál pedig a korhű megjelenés volt a legfontosabb szempont. A Motron Revolver mindent elkövet, hogy tetszen új gazdájának, hiszen 18-as és 15-ös, fűzöttküllős felnikkel, a nemrég nyugdíjazott Harley Sportsterre hajazó sziluettel és a klasszikus choppereket idéző üzemanyagtartállyal, illetve „Milwaukee-stílusú” légszűrőházzal csábít.
Ha a dizájn levett minket a lábunkról, akkor ennyi, már megint így jártunk: még semmit nem tudunk a belső értékekről, máris úgy érezzük, hogy vágyunk a motorra. Persze legalább ilyen fontos a belbecs, ezért egy kimondottan hideg napon, amikor alig emelkedett nulla fok fülé hőmérő higanyszála, útra keltünk, hogy megtudjuk: miben is erős a Revolver.
Ráadom a gyújtás, gombnyomásra felcsendül a szelíd motorhang, halkan duruzsol a kipufogó, és a hideg dacára is egyenletesen jár a léghűtéses kis 125-ös. Határozott mozdulattal egyesbe teszem, ekkor tűnik fel, hogy a fokozatkijelző is alapáras, pedig eleve egy kedvező árú motorról beszélünk – újabb jópont a tervezőknek. Kihajtok a garázsból, és az utca végén, a lámpánál találom szembe magam az első próbatétellel:
kissé aggódom, miközben előrecsorgok a hosszú kocsisorok között, mert tudom, csak tíztagú ménes dolgozik alattam. Vajon feltartom a verdákat a következő lámpáig vagy elég a tíz lóerő is egy ilyen könnyű motorba?
Mivel dinamikusan szeretnék haladni, alaposan kiforgatom, csak 8-9 ezernél kapcsolok fel, és így csak az apró tükörben látom a kocsikat – feleslegesen aggódtam a Revolver dinamikája miatt. Nem okozott gondot elsőként érkezni, a következő lámpához, és ha már volt egy kis előnyöm az autók előtt, a következő lámpánál próbára tettem a fékeket is. Mivel karcsú, könnyű motorról van szó, utas nélkül több mint elég a 267-es első és a 240-es hátsó tárcsa. Megállást követően kényelmesen, teli talppal fogom a talajt, pedig a buszok jókora nyomvályúkat tapostak az aszfaltba, de ez sem okozhat gondot.
Újabb jópont – gondoltam magamban – és szokás szerint elkezdtem mocorogni a nyeregben, hogy megtaláljam a legkényelmesebb üléspozíciót. A körülbelül 170 centiméteres testmagasságommal kényelmesnek érzem a chopperesen előretolt lábtartókat, és jól eltalált a kormány helyzete is: alig kell előredőlnöm, hogy laza karokkal húzzam a gázt.
Mire ezt átgondolom, máris zöldre vált a lámpa, és elindulok rövid túrámra a városon kívül, magam mögött hagyva a lámpás kereszteződések által rámkényszerített kötelező megállókat, és végre élvezhetem a motorozást. A Revolver is itt érzi magát elemében: nyugodt duruzsolással jelzi, hogy jobban fekszik neki 90-100-as utazójú cirkálás, mint a lámpától lámpáig gyorsulgatás. Ahogy nő a tempó, egyre jobban értékelem a felfüggesztés viszonylag lágy hangolását, mert a vidéki rossz minőségű utakon sem rázza ki belőlem a lelket a motor, viszont ha utast vinnék, állíthatok a külső gáztartályos hátsó rugóstagon, hogy két ember alatt se üljön össze a gyárilag nem túl feszes hangolású felfüggesztés.
Utam végéhez közeledve egy nagyobbacska falu koros benzinkútjánál álltam meg pihenni és tankolni, ahol többen is megcsodálták a vasat, miközben teletöltöttem a 13 literes tartályt. Alkalmi beszélgetőpartnereim főleg a masina időtlen megjelenését dicsérték, és persze mindenkit az érdekelt: ez valami új márka? Mi ez az ismeretlen név? Nos, ha már ennyien faggattak, gyorsan összeszedtem egy helyre, hogy mit érdemes tudni a régi-új motormárkáról.
Miért pont Motron az új márka neve?
Jó 50 évvel ezelőtt látott napvilágot a talján Motron S.p.A. vállalat, s a tulajdonos, Eduardo Po tervei szerint kedvező ár/érték arányú, sokoldalú motorokkal robbantak volna be a köztudatba.
Ehhez minden adott volt, ugyanis már akkoriban élen jártak a versenymotorok fejlesztésében, és ötvenes gépeik 10-15 lovas teljesítményt értek el, ami mai szemmel is kimagasló érték. Végül a kiemelkedő mérnöki munka dacára a gazdasági siker elmaradt, viszont a név mindig emlékezteti rá a motorosokat, hogy már akkor milyen remek szakemberek dolgoztak a motorpiparban. Ez tehát a legendás márka története, mely – hála az osztrák KSR-nek – 2021-ben újra feltűnt Európában. Feltámadt tehát a Motron, mely 50-es robogókkal, 125-ös és 400-as motorokkal, valamint elektromos gépekkel hódít az öreg kontinensen.
Az már csak hab a tortán, hogy a gyárilag megadottnál jóval magasabb, 115 km/órás végsebességet ért el a gép a hosszabb egyenesekben, ennek dacára a fogyasztása meglepően szerény volt. Noha a sok-sok gyorsulgatás és a végsebességpróbák miatt nekem nem sikerült a gyári, 1,9 L/100 km-es átlagot elérnem, de a teszten mért, 2,6 literes fogyasztás sem túlzó – olyan kisétkű a Revolver, hogy jó néhány kifejezetten ingázásra tervezett robogó is csak jelenthet neki.
Összességében a Revolver nem egy egy erőgép, ahogy azt megjelenése sugallja, de stílusos formatervével, kényelmével és alacsony fenntartási költségeivel egy igazi, szerethető egyéniség, és egyaránt jó választás lehet az A1-es klasszikust és a takarékos ingázómotort keresőknek. Már csak azért is, mert a hirdetéseket átnézve 20-22 éves (!) Maraudert és Shadowt találtunk egymillió forint feletti áron, a Motron pedig ugyanennyiért vadonatúj motort kínál.
Ráadásul pont olyan szerepet tölt be a modell, mint a vízparti ingatlanok a lakáspiacon: ha valaki ilyenre vágyik, akkor nem az a kérdés, hogy mennyibe kerül vagy milyen, hanem hogy egyáltalán létezik-e…
Alig találni ehhez hasonló, új, léghűtéses, A1-es cruisert a piacon, azaz a Motron – kevés kivételt leszámítva – szinte egyedül próbálja betölteni a Dragstar, a Marauder és a Virago 125 után maradt űrt.
Galéria – Motron Revolver 125
Műszaki adatok – Motron Revolver 125
Motorkonstrukció: léghűtésű, négyütemű, egyhengeres
Hengerűrtartalom (cm3): 124,8
Csúcsteljesítmény (LE/f./perc): 10,6/8500
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm/f./perc): 9,0 Nm/6500
Erőátvitel: ötfokozatú váltó, lánchajtás
Abroncsméret elöl/hátul: 90/90-18/140/90-15
Fékrendszer elöl/hátul: 267 mm-es/240 mm-es tárcsafék
Menetkész tömeg/megengedett össztömeg (kg): 141/291
Ülésmagasság (mm): 715
Üzemanyagtartály (L): 13
Üzemanyag-fogyasztás (L/100 km): 1,9
Végsebesség (gyári/mért, km/h): 90/106,2
Vételár: 1 119 990 Ft
Forgalmazó: ADVESmoto