A motorosok többsége bizonyára használta vagy hallotta már a fenti kifejezéseket, de vajon mit jelentenek és miként változik a motor viselkedése a diagonál és radiál szerkezetű abroncsoktól? A német Continental szakértői avatnak be minket a részletekbe.
Először is lássuk az elnevezést: miért pont diagonál és radiál? Nos, ez abból fakad, hogy milyen övszerkezetű az abroncs a köpeny alatt. Régebben kizárólag diagonál övszerkezetű gumik készültek a gyárakban, melyben több rétegben, egymásra átlósan futottak a szálak, így kiválóan bírták a terhelést, sőt a túlterhelést is, igazi időtálló konstrukció volt.
Igen ám, de ez azzal járt, hogy a sok egymásra simuló réteg miatt rendkívül nehéz lett a kész abroncs, ha pedig gyorsan kanyarodtak vele, az egymáson elcsúszó szálak felhevültek, amitől a köpeny vesztett tapadásából vagy extrém esetben le is válhatott az övszerkezetről.
A diagonál abroncsok megjelenése
Hiába csökkent folyamatosan az ilyen gumik tömege, az egyre erősebb és gyorsabb motorok megkövetelték, hogy merőben új konstrukciót dolgozzanak ki a mérnökök. Ez lett a radiál abroncs, melyben a szálak már nem hosszirányban és párhuzamosan futottak körbe, hanem a kerék középpontjának irányából, egymással meghatározott szöget bezárva, a menetirányra szinte merőlegesen helyezkedtek el.
Napjainkban mindkét szerkezetet gyártják és használják motorkerékpárokon, igaz, ma már a korábbi, diagonál övszerkezet is sokat fejlődött – például a műselyemből és nejlonból készült szálakat tartósabb, aramidszálas (köznyelvben: kevlár) összetevők egészítik vagy váltják ki.
Emellett folyamatosan fejlesztik a radiál abroncsok övszerkezetét is, elsősorban nagyobb merevség és öncsillapítás elérése a cél a lehető legkisebb tömeg mellett. Ennek mintapéldája a végtelenített acélövre épülő, nullafokos radiál abroncs (jobbra), ami szerény tömeg mellett is ideális merevségű és tartós konstrukció, míg balra a hagyományos radiál szerkezetet látjátok:
Belülről kifelé haladva az első két réteg felel a merevségért, hogy nagy terhelés alatt se deformálódjon az abroncs, míg a harmadik réteg, maga a köpeny illeszkedik a ráfra, és ez garantálja, hogy nem szökik el a levegő a felni és a gumi között.
Hogy a te motorodra melyik lesz az ideális? Nos, alapvetően a gyári ajánlás dönti el, hiszen a mérnökök a kiválasztott abroncsnak megfelelően készítik és hangolják a felfüggesztést, vagyis azzal nem tudsz nagyot téveszteni, ha a motorod eredeti gumijára voksolsz. Általánosságban elmondható, hogy
a radiál abroncsok elsősorban aszfaltra tervezett, hagyományos motorkerékpárokra ajánlottak,
melyek nagy hőterhelésnek teszik ki a köpenyt például szerpentinezés vagy pályázás közben. Ezzel szemben
a diagonál szerkezetnek a keskeny felniken és különösen magas oldalfal mellett vannak előnyei,
így például terepmotorokra ajánlják a szakemberek.
Ha nem tudod, melyik van a te gépeden, csak elég ránézni az abroncs oldalfalára: a méretek (pl. 180/55) után szereplő R, ZR stb. kódban az R betű a radiálra utal, míg a B arra, hogy diagonál szerkezetű a gumid.