Elő a farbával: ki milyen célt tűzött ki maga elé 17 éves fejjel? Minél jobb évvégi átlaggal zárni, hogy anyukádék kipótolják a zsebpénzt? Esetleg éppen átcsusszanni a vizsgán? Nos, ez a fiú kicsit előrébb jár…
Részemről egy értelmes barátnő megismerése volt a legfontosabb célkitűzés, emellett a második, több mint 2000 oldalasnak ígérkező, intrikákkal teli fantasy-trilógiám megírását tökéltem el. Utólag bevallom, a másodikat találtam egyszerűbbnek…
Miben is áll a 17 éves Robert Sansone felfedezése? A már korábban nagy teljesítményű gokartot tervező fiú szinkronmotort tervezett, amikor egy bemutatóvideóban látta, mely ritka és nehezen beszerezhető fémek szükségesek a modern elektromos motorok készítéséhez. Az anyag (mármint a videó) nagy hatást gyakorolt rá és elindult saját útján, hogy felfedezzen valami új, jobb megoldást…
Egyelőre ezek a motorok nem elég erősek ahhoz, hogy bármilyen jármű hajtását biztosítsák, legalábbis egyelőre… A konstrukció alapesetben egy acél rotorra épül, amelybe hornyokat vágnak. A forgórész mozgása közben az acél és a levegővel töltött rések közötti mágnesességkülönbség segít a nyomaték előállításában. Sansone itt kavarja fel az állóvizet, ugyanis horonyvagdosás helyett egy másik mágneses mezőt vezet be a hajtásba. A fiatal feltaláló nem közölt további részleteket, ugyanis szabadalmi védelemmel kapcsolatos aggályok merültek fel részéről.
A 3D-s nyomtatással, műanyagból, rézhuzalokból és acélrotorból épített prototípus az eredetihez képest 39%-kal nagyobb forgatónyomatékú, de egyelőre komoly gond, hogy nagyobb fordulatszámnál a prototípus műanyag alkatrészei megolvadtak.
Bár a szinkron reluktancia motorok alapanyagköltsége kedvező, megtervezésük bonyolult, gyártásuk is viszonylag sokba kerül, ezek miatt se alkalmazzák széles körben. Sansone tervei jelentős mértékben átformálhatják az iparágat, különösen ha az olyan additív technológiák, mint például a 3D-s nyomtatás, komolyabb fejlődésen esnek át.