Tucatnyian említettétek az új, 750-es Hornet cikke alatt, hogy a régi sornégyes 230-at ment, egyesek szerint 250-et is, bezzeg a sorkettes utód csak 205-öt – az milyen gyenge már… Tényleg így van?
Ha a puszta teljesítményadatot nézzük, a négyhengeres hatszázas valóban erősebb: 94 és 102 lovas volt, míg az új 92. Tényleg ez számítana, csak a csúcsteljesítmény és a végsebesség?
Miért fontosabb a forgatónyomaték a csúcsteljesítménynél?
A teljesítmény és a forgatónyomaték kapcsolatáról már részletesen írtam korábban. Akkor kiderült, hogy saját, kereken 200 lovas motorom is 40-50 lóerőt használ a túrák többségén, hiszen az alsó fordulatszám-tartományban is rendkívül nyomatékos, semmi értelme feleslegesen pörgetni, pláne a szűk, trükkös szerpentineken.
Nos, a Hornet tervezői sem véletlenül nyilatkozták a leleplezés előtt, hogy az erős alsó és középső fordulatszám-tartomány a cél, nem a papíron jól festő, de használhatatlan csúcsteljesítmény. Ezért a 755 köbcentis sorkettes már ötezer alatt is élénk, sőt a hétköznapi használat szempontjából legfontosabb, öt- és nyolcezres tartomány között szinte lekörözi a négyhengerest.
Vagyis amikor a motoros gyorsít, a leggyakrabban használt, középső fordulatszám-tartományban sokkal dinamikusabb az új, mivel nem 50-55, hanem 70-75 Nm repíti a gépet.
Ez majdnem másfélszeres különbség, ráadásul úgy, hogy az új Hornet könnyebb is: 190 kilós menetkész tömegű, míg a Wikipedia adatai szerint a hatszázas olaj és üzemanyag nélkül volt 176-183 kiló.
A CB750 tehát papíron valóban gyengébb az ősnél, de a mindennapi használat során ez aligha lesz hátrány. Aki kizárólag 12 ezres fordulatszám felett motorozik és soha nem engedi 210 km/óra alá, annak valóban jobb lesz a 600-as – mindenki másnak pedig ott az új, könnyebb és nyomatékosabb Hornet.