Ománi utazásunkon találkoztunk ezzel a rendkívül kedves és végtelenül szerény motorossal, aki valószínűleg az Arab-félsziget egyik leggyorsabb járművével közlekedik. Amit ráadásul ő épített…
Azt gondolhatnánk, hogy Omán afféle motoros paradicsom, hiszen októbertől májusig 20-30 fok között van a nappali átlaghőmérséklet, és a benzin viccesen olcsó – épp most emelték fel az árát, így már 240 Ft… Mégis napokat tölthet úgy az ember a rendkívül békés és vendégszeretetről híres Ománban, hogy nagymotort látna. Nekünk is 10-15 napot kellett várnunk az első motorosra, pedig ezalatt vagy háromezer kilométert tettünk meg az országban. Persze ez a gép és a tulajdonos minden várakozásért kárpótolt…
A leggyorsabb, egyben legszerényebb hayabusás
Éppen Muscat Wave-ben ültünk egy kávézó teraszán, amikor elképesztő morajlás ütötte meg a fülünket. Az elmúlt napok robogói és kisebb chopperei után komoly meglepetés volt a nitrós, épített Hayabusa, így – jobb híján – odaszaladtam a tilos jelzésnél várakozó sráchoz, aki tulajdonképpen meg sem lepődött vagy csak jól leplezte:
nyomban csatlakozott hozzánk és lelkesen mesélt a gépről.
Először is alaposan meglepett minket, hiszen kicsit sem „motoros paradicsomként” írta le az országot.
– Ami Magyarországról nézve áldás, az őszi és téli 20-25 fokos meleg, az nekünk maga a pokol nyáron. Elvégre anno (azóta megnéztük, ez 2009-ben volt) még szeptemberben is 58-59 fokot mértek (!) Fahudban, vagyis itt nem a téli hideg, hanem az elviselhetetlen nyári forróság miatt nem egészéves a szezon.
Ő ennek dacára belevágott, vett egy teljesen szériaállapotú, vadonatúj Hayabusát, és amikor nem az olajfinomítóban dolgozott éppen, akkor a garázsában építette a vasat. Több mint egy évig tartott a munka, de a látvány önmagáért beszél – ez a motor nemcsak Ománban, hanem bárhol feltűnő lenne.
A történet legszebb része mégsem a motor, hanem maga a tulajdonos, aki minden álszerénység nélkül, teljesen őszintén rácsodálkozott, amikor lefotóztam a Busát, hogy itthon mesélhessek róla. Szinte meghatódva kérdezte:
– Komolyan ezt Európában majd elolvassák, hogy nekem „van egy motorom?”
– Ez igenis nagy szó, főleg, hogy Te építetted – vágtam rá.
– Nagyon hálás és büszke vagyok… – tette hozzá már csak félhangosan, miközben lassan meghajolva újra kezet fogott velem.
Nos, többek között ezért csodálatos hely Omán, mert gyakorlatilag az összes ember ilyen szerény, kedves és segítőkész. Egyszerűen élmény beszélgetni bármelyik ismeretlennel, legyen az egy piaci kofa, a Jebel Shams nélkülözésben élő lakója vagy éppen egy motoros.
Már éppen búcsúztunk volna, de mivel a fotó egy olyan városrészben készült, ahová a tényleg gazdagok járnak feltöltődni, az utcákon cirkáló biztonsági őrök közbeléptek. Konkrétan szerették volna elvenni a memóriakártyánkat, mert a lefényképezett motor mögött látszottak a házak, márpedig itt tilos fotózni, ahogy azt jelzik is több helyen. Végül maga a busás srác lépett közbe:
az arab világra jellemző, heves mozdulatokkal és a hangerővel sem spórolva meggyőzte az önjelölt T.J. Hookert, hogy nem a Marsról érkezett kémek vagyunk, legyen már elnézőbb, még ha ez is a szabály.
Így végül megtarthattuk a képeket, és ha Omán nem lett volna elég lenyűgöző, ezzel a történettel végleg a szívünkbe zártuk ezt a csodás helyet.