Régóta szemezel az olyan ikonokkal, mint a Hayabusa, a Gold Wing vagy a KTM egyhengeresei? Ma már egy új nagyrobogó áráért megvehetőek az egykor vagyonokba került csodák, de kérdés: mennyire bajos a fenntartásuk? Utánajárunk, hogy neked ne kelljen: szerelőkkel, alkatrész-forgalmazókkal és persze a tulajdonosokkal beszélgetünk, hogy kiderüljön – érdemes lecsapni a bámulatos gépekre?
Tagadhatatlan, hogy a Honda Gold Wing már a 999 cm3-is ősmodell 1974-es bemutatkozásakor ikonná vált, s azóta is az utazómotorok legjobbjaként tekinthetünk rá. Több évtizedes pályafutása során mérete és összlökettérfogata is folyamatosan nőtt, egyúttal luxus, minőség és kényelem terén is évről évre egyre magasabbra tette a lécet, így jutottunk el az utolsó, ma is futó szériához, melyben már 1883 köbcentis (!) hathengeres dohog.
Mit kell tudnod a Honda Gold Wingről?
Szinte hihetetlen, hogy lassan ötven éve velünk van a Honda aranyszárnyú túragépe, ugyanis 1974-ben, a Kölni Motorkiállításon láthatta először a nagyközönség a GL1000 névre keresztelt modellt. Az egykori csupaszmotorból 1980-ban lett luxustúrázó, amikor megjelent a GL1100 Interstate, ami arról lett híres, hogy
a világrekorder Emilio Scotto is ilyen vassal indult el világkörüli útjára. Miként a vele készült interjúban elmondta: imádta a motort, melyet Black Princess, azaz Fekete Hercegnő névre keresztelt.
A burkolt változat olyan népszerűvé vált, hogy öt évvel később nyugdíjazták is a csupasz változatokat, majd 1989-ben megkapta a modell a mára védjegyévé vált hathengeres erőforrást. Ez már 1520 köbcentis, 150 Nm-es csúcsnyomatékú luxustúrázó volt GL1500 típusjelzéssel, egyben a mai 1,8-as közvetlen elődje. A kétezres évek elején ismét rátettek egy lapáttal a mérnökök, és bemutatták az 1832 köbcentis, immáron alumínium hídvázra épülő átiratot, majd 2013-ban jött a bagger stílusú Gold Wing F6B, 2018-ban pedig a legújabb, rendhagyó első futóművel felszerelt kiadás, melyről itt olvashattok tesztet.
Márpedig a 2018-as GW legalább akkora durranás volt, mint az első, 1974-es modell, így nem meglepő, hogy gyakorlatilag nincs eladó belőle, aki vett egyet, az meg is tartotta, viszont annál több kétezres években gyártott 1,8-ast hirdetnek itthon.
Egyébként is jellemző a Gold Wing-tulajdonosokra, hogy ragaszkodnak a márkához és a típushoz, legutóbbi interjúalanyunk, Janecska Zoltán – aki a Legends Hungaryből lehet ismerős – szintén egy fiatalabb GW-re ült át, amikor megvált 2010-es, 168 ezer kilométert futott Hondájától. Elmondható, hogy a tulajdonosok nem csak napsütötte hétvégéken, a Mátráig és vissza használják Gold Wingjüket: elég csak megnézni az európai hirdetési oldalakat, ahol megannyi példány sorakozik 5-10 évesen, 120-150 ezer kilométerrel az órájában. Most felidézzük a korábbi beszélgetést, hogy a sokat látott tulajdonos, Zoltán szemszögéből ismerhessétek meg a Honda nagyágyúját.
– Több különböző típusú motorom is volt az évek folyamán, de a fő irány a Gold Wing maradt. Az egyikkel, amit szinte újonnan, kevés kilométerrel vásároltam, hét év alatt több mint 200 ezer (!) kilométert tettem meg. Több egyesülettel, csapattal, baráti társasággal, túraszervezőkkel motoroztam az elmúlt évek alatt, de van egy motoros társam akivel minden évben megejtünk egy-két hosszabb túrát is. Hogy néhányat említsek: körbemotoroztunk Angliát, megjártuk az Ibériai-félszigetet, a Skandináv-félszigetet – ahol a Nordkapp volt a célállomás a Baltikumon keresztül –, illetve jártunk Marokkóban, körbejártuk Szicíliát, Grúziát Törökországon keresztül, sőt minden évben kigurulok Erdélybe, és persze 15 éve rendszeresen látogatom a Csíksomlyói búcsút is.
– Miért a Gold Winget választottad a hosszú túrákra?
– Sokszor lakatlan részeken is megfordulok, mint például a Skót-felföld vagy Norvégia északi részén, ahol se alkatrészt, se szerszámokat nem tudnék beszerezni, és nem vagyok arra berendezkedve, hogy napokat töltsek valahol a hegyekben étlen-szomjan, ezért kizárólag egy ilyen üzembiztos, kényelmes géppel vágok neki. A Honda teljesen gyári, mindennel felszerelték, amire szükségem van. A hosszú túrák előtt mindössze egy navigációt vettem hozzá, amit a hagyományos térképekkel együtt használok.
Ami a szervizelést illeti, mondható, hogy csak az előírt karbantartásokat és az abban előírt alkatrészeket kellett a cserélni a kopóalkatrészek mellett. Végig csak a gyár által előírt Bridgestone abroncsokat használtan, amit körülbelül 20 ezer kilométerenként kell cserélnem, s ugyanígy vagyok a kenőanyagokkal – kizárólag gyári motorolaj tízezrenként.
Mennyibe kerül az alkatrész a Honda Gold Winghez?
Mivel a szerelők elmondása alapján is megbízható motor a Gold Wing, jobbára a kopóalkatrészekre kell csak költeni a tulajdonosoknak. Megkerestük a Motoralkatresz.eu-t, hogy kiderüljön: milyen költségekre számíthatnak a Gold Wingesek? Nos, összességében nem magasabbak az árak, mint más túramotorokhoz, még a kiemelkedő, ritka méretű 19 Ah-s, Exide akkumulátor is kijön 27 ezer forintból, a Gold Wing NGK gyújtógyertyája már-már ajándék 1430-ért, miként a HFA1921-es légszűrőért sem túlzás a 7500 forintos ár. A márkára jellemzően HF204-es olajszűrőt találsz a gépben, szóval ez sem nagy érvágás – nincs háromezer forint.
Mivel nem éppen könnyű és viszonylag erős gép, nagy feladat hárul a fékekre, s ha elkoptak a betétek, tárcsánként egy tízes lesz a csere. Amennyiben alkatrészt vásárolnál a Hondádhoz – vagy más motorhoz – keresd bátran a Motoralkatresz.eu-t, ahol gazdag raktárkészletből válogathatod össze a szervizeléshez szükséges darabokat.
Milyen típushibák jellemzőek a Honda Gold Wingre?
Akárcsak a Honda más túragépei, mint az elnyűhetetlen Pan European, a Gold Wing is arról híres, hogy nem hagyja cserben gazdáját 100-150 ezer kilométer után sem – nem véletlenül emelte ki ezt legfontosabb erényként Zoli is. Visszahívást is csak pár alkalommal rendeltek el, ezeken főként a váz ellenőrzését végezték el, illetve átnézték a nagy terhelésre néha elfáradó hátsó féket, no meg a nedvességre érzékeny kapcsolókat.
Többek között ilyen az oldaltámasz mikrokapcsolója, ami beázhat – derült ki a márkafórumokról –, így ha nem indul az egyébként jó állapotú motor, jó eséllyel ez lesz a hiba. Emellett a korosabb példányokon többször előfordult töltésprobléma, amit az öreg feszültségszabályozó kicserélésével – például ilyen tirisztoros változatra – vagy a generátor felújításával küszöbölhetsz ki, mert sajnos mindkettő állhat a hiba hátterében. Végül említették néhányan az egyenetlen alapjáratot, mely rendre az eltömődött vagy kiszakadt légszűrő következménye.
Ha már javították a fentieket vagy nem is volt érintett a motor, akkor valóban csak a nagy futásteljesítményből adódó kopásokat, hibákat kell ellenőrizned a próbaúton, mert a gondos gazdától származó példányokon aligha találsz más hiányosságot. Nem véletlen, hogy ennyire ragaszkodnak a tulajdonosok a GW-hez, hiszen a Honda nagyágyúja lassan ötven éve a kényelmes, gyors és élvezetes utazás jelképe.
Kapcsolódó anyag: a használtmotorokat bemutató sorozatunk korábbi részei