Bátran mondhatjuk, hogy a hágók meghódítása maga a motorozás esszenciája, de ahhoz, hogy élvezd is a meredeken emelkedő vagy lejtő hajtűkanyarokat, nem árt felkészülnöd a trükkös utakra. Most abban segítünk, hogy mit nézz át a motoron, hogy tényleg felhőtlenül élvezd a kanyarvadászatot.
Talán nincs is idillibb annál, mikor egy gyönyörű szerpentinen kaptatunk fel, kiélvezzük a kanyarokat, majd megállunk és a naplementében csodáljuk a hóval tarkított hegycsúcsokat. Ilyenkor csak azt sajnálom, hogy hiába a fényképezőgép, a fotó csak olcsó kópia:
azzal nem tudom igazán átadni barátaimnak, családtagjaimnak, milyen a való életben látni a magaslatokat és az érzéseket átadni, amit átélünk az út során.
Persze ahhoz, hogy az ilyen napokat tényleg gondtalanul élvezd, muszáj felkészülten belevágnod a túrába, hiszen nincs is annál rosszabb, mikor egy kisebb-nagyobb műszaki hiba teszi tönkre az idilli nyaralást. Vegyük hát sorra, mit érdemes átnézned, mielőtt útnak indulsz a legszebb hágók felé!
Az gumiabroncsok állapota nem lehet kérdés!
A túl alacsony vagy magas guminyomás egyaránt veszélyes lehet, hiszen a hosszú, alföldi utakon vagy autópályákon szögletesre kophatnak, ami megpakolva, utassal magunk mögött rövidebb idő alatt megtörténhet, mint gondolnánk, ráadásul a motor veszít stabilitásából is. Ebből értelemszerűen következik, egy kanyargós útszakaszra érve a lapos vagy „autópályaélre kopott” kopott gumikon egyszerűen élvezhetetlen lesz a visszafordítókban kanyarodás, vagyis maga a túra lényege.
Ezért először is mindig olvassuk el az abroncs és a motor gyártójának ajánlását, és aszerint állítsuk be a nyomást! Továbbá ellenőrizzük a bordák mélységét, illetve vegyük alaposan szemügyre a futófelületet beszúródott tárgyak, szakadások, repedések és egyenetlen kopás nyomai után kutatva! Ne felejtsük el: két kerék van alattunk, és élvezni akarjuk a kanyarodást, így mindenképpen érdemes nemcsak megfelelő abroncsot választani, hanem rendben is tartani, így ha cserére szorul a túra előtt, ne spóroljunk rajta, mert tönkreteheti a kiruccanásunkat!
Valahogy lassítani kell, ha jön a kanyar – a fékek
Lejtmenetben a fékrendszer igen nagy terhelést kap, sőt mondhatjuk, hogy egy hágón olyan szinten forrósodik fel a betét és a tárcsa, amire itthon, közúton gyakorlatilag nincs is lehetősége.
Elvégre minden kanyar előtt fékezünk, sőt ha nagyon szűk és éles a visszafordító, akkor a szokásosnál nagyobb terhelést kap a kisméretű hátsó tárcsa is. Ha már régen ellenőrizted a fékrendszert, ne elégedj meg annyival, hogy „nincs baja”, hiszen mint említettem, itthon egy átlagos túrán ki sem derül, hogy javításra szorul, hiszen sokkal kisebb terhelés éri, mint például a Stelvióról leereszkedve. Ha már ellenőrzöd, ne elégedj meg a betétek vastagságával, hiszen a fékfolyadék kora, a csúszkák és dugattyúk állapota, valamint a fékcsövek épsége legalább ilyen fontos.
Ha fékbetétet választasz, azt ne a fórumok hozzászólásai alapján tedd! Sajnos vannak olyan fotelkatonák, akik simán ajánlják a karbonbetétet utcára, mondván az nagyon jól fog (ami igaz is), csak azt elfelejtik elmondani, ezek csak versenypályán, magas hőmérsékleten hatásosak. Vagyis egy hágón, főként hűvös, esős időben motorozva hiába markolod majd a fékkart, a forró körülményekre fejlesztett betét aligha lassítja megfelelően a motort. Ellenőrizd le, az aktuális betéteid kopása hogy áll, ugyanis lehet még jól fog, ám minél vékonyabb a betéted anyaga, annál több hőt ad át a fémplatnin keresztül a fékfolyadékodba, ami ha esetleg levegős vagy csereérett, nagyon megviccelhet – erre hamarosan ki is térünk!
Folyadékok nélkül minden ló kihervad: az olaj, fék- és hűtőfolyadék ellenőrzése
Mint azt tudjuk, a motorolaj az egyik legolcsóbb motoralkatrész, ezért ha közeleg a csereperiódus vége, azt indulás előtt érdemes lecserélni. Nyilvánvaló, ha megfelelő az olaj szintje, nem szorul meg, nem kopik rendellenesen az erőforrás a kicsit öregebb kenőanyaggal, de hegymenetben igencsak kemény terhelés és hőképződés tapasztalható, ezért ne kínozd a motorod rossz kenéssel és a bent maradt szennyeződésekkel – nem éri meg a kockázatot a párezer forintos spórolás. Az olajcserével rengeteg bajt megelőzhetünk, pláne ha a gépünk levegő- és olajhűtésű, akkor aztán pláne nincs miért filléreskedni! Ha lecserélnéd, először is keress olyan viszkozitású olajat, amelyet a mérnökök ajánlanak a motorodhoz. Az olajleeresztő csavart is nézd meg, ellenőrizd a menet sértetlenségét, és minden alkalommal cseréld ki a puha alátétet is, nehogy a filléres alkatrész miatt csöpögjön az olaj a motorból…
Ha a hűtőfolyadékot már régóta nem cserélted le, akkor most mindenképpen tedd meg! Ökölszabályként elmondható, hogy két-háromévente esedékes, azaz ha tavaly nem foglalkoztál vele, akkor most itt az ideje… E színes nedű azon túl, hogy elvezeti az égés során keletkező hőt és megelőzi a túlmelegedésből fakadó károsodást, a korrózió megelőzésében és a szennyeződések eltávolításában is fontos szerepet játszik, tehát a halogatott cserével a hűtő és a vízpumpa épségét is kockáztatod.
Az elöregedett közegben ugyanis olyan kémiai folyamatok indulnak el, amivel veszít a hőelvezető képességéből, felbomlik a pH-egyensúly, így tönkreteheti a hűtőrendszer elemeit. Mivel a használat során szennyeződések is bekerülnek a rendszerbe, a csere azért is fontos, mert eltömődések keletkezhetnek, amely szintén bajt okozhat. Szerencsére olcsón megúszhatjuk a hűtőfolyadék cseréjét – ez sem olyan tétel, ami miatt érdemes lenne halogatni…
A fékfolyadékról érdemes tudni, hogy higroszkópos, tehát nagy mennyiségű nedvességet vesz fel a környezetből, ezáltal csökken a forráspontja. Hegymenetben, pláne lejtmenetben rengeteget használjuk a fékeket, így ha elöregedett, hamar eléri a forráspontot, és elmegy a fékhatásunk, sőt extrém esetben a dugattyúkat kinyomja a féknyeregből, és megszorul a fék, ami kárt tehet a betétben, sőt a tárcsában is. Ha otthon cseréled, mindenképpen nézd meg a gyári ajánlást, és ne engedj a javasolt minőségből! Jellemzően DOT 4 vagy DOT 5 forráspontú szerepel majd a gépkönyvben, mindegyiket megvásárolhatod a motorosboltokban.
Végül, de nem utolsó sorban: kerék- és kormánycsapágyak
Ha a motorod már bővelkedik a kilométerekben, fordíts kiemelt figyelmet a csapágyakra! Emlékszem, Erdélyben a Csolnakosi-tótól mentünk a Transzfogarasra, és megálltunk bevásárolni Vajdahunyadon, mikor is egyik barátunk jelezte, valami recseg vagy kattog menet közben, de nem tudja mi lehet az. Hát, némi tanakodás és parkolóban fel-alá tolás után kiderült, az első kerékcsapágy adta meg magát, úgyhogy ő a napot a közelben lévő autószervizben töltötte, mialatt a társaság úton volt a hegyekbe. Gondolom, nem kell kifejteni, mekkora gond lehet belőle, ha összeroppan a csapágy, mert nem cserélted időben. Persze, volt szerencsém kormánycsapágyhibás Suzukival is kanyarodnom, amit egy próbakörre kaptam meg. Jóllehet, a kanyarodás erős túlzás, mivel a szoruló csapágy miatt csak szerencsétlen billegésre futotta – a kopott, megszorult kormánycsapágy így teszi tönkre a túrákat…
Nincs is annál rosszabb, mikor kotyog az eleje, te pedig sírni tudnál minden rázósabb úton vagy kanyarodás közben. Ez még egy lerúgott kempingbiciklivel is rossz, nemhogy egy 200 kilós motoron, ami ráadásul gyors is. Jómagam minden hozzám került motorban cseréltettem a kerék-, kormány- és lánckerékcsapágyat, hiszen telemennek korróziót okozó szennyeződésekkel, éppen ezért nézessétek meg, sőt 10 évnél idősebb gépeknél már kérdés nélkül ki is lehet őket cserélni – ártani nem tudsz vele!
Eddig tartott tehát a motor felkészítése, a következő részben pedig Te jössz: segítünk, hogy elsajátítsd a szűk jobb- és balkanyarok helyes technikáját, és még jobban élvezd a Stelvio vagy éppen a Glockner kanyarjait!