Történetük hőse egy baleset miatt olyan helyzetben találta magát, amiből nem kevés lelkierő és kitartás kellett a talpra álláshoz. Ezért tartottam fontosnak megírni Farkas Zsolt példaértékű küzdelmét és inspiráló teljesítményét, melyből mindannyian erőt meríthetünk, mikor összecsapnak a hullámok a fejünk felett…
Zsolti eredetileg asztalosnak tanult, ám az iskolát követően úgy érezte, ez nem az ő szakmája, ezért a sikeres jelentkezést követően 2006-tól a kiskunfélegyházi tűzoltóságon teljesített szolgálatot eleinte gépjárművezetőként, majd 2016-tól magasbólmentő-szerkezelői tanfolyam után új feladatát is sikeresen ellátta. 2020. október 3-án a szép időre való tekintettel barátjával elindultak a szezonzáró túrájukra, előbb Egerbe, majd Szlovákiába gurultak át. Farmos környékén jártak, amikor a neki elsőbbséget megadó autó mögül az utolsó pillanatban kivágódott egy utánfutót vontató fekete pickup. Zsolt próbálta kikerülő manőverrel megoldani a helyzetet, de annyira közel volt az autó, hogy végül telibekapta a futót.
A GSX-R darabjaira tört, Zsolti a földön fekve, magatehetetlenül, tudatát el nem vesztve várta a mentőket, és ekkor még fogalma nem volt arról, pontosan milyen sérüléseket szenvedett el a KRESZ-re nagy ívben fittyet hányó, felelőtlen sofőr miatt. Miután megérkeztek a mentők, azonnal elkezdték ellátni és felmérni a helyzet súlyosságát, amely azt mutatta, hogy súlyos sérüléseket szenvedett. Érkezett a parancs: azonnal mentőhelikoptert kellett hívni és a kecskeméti kórházba szállítani, amilyen hamar csak lehetett. Törött motoralkatrészek, félbeszakított kirándulás és egy súlyosan sérült, életveszélyes állapotban fekvő ember, aki továbbra is eszméleténél volt és szinte mindenre emlékezett – nyomasztó egy helyzet. Végre megérkezett a helikopter, Zsoltot bevitték Kecskemétre, ahol a sérülései súlyossága alapján az orvosok úgy döntöttek, mélyaltatást alkalmaznak nála.
– Miután 23 nap altatást követően magamhoz tértem, párom ott ült mellettem, majd megtudtam, milyen sérüléseket szenvedtem el. Az esést követően eltört két nyakcsigolyám, egy gerinccsigolyám, a jobb karom, a kezem több ponton és mind a két lábam darabokra, mégpedig olyannyira, hogy a bal lábam már nem tudták megmenteni, így térd felett amputálni kellett. Tovább nehezítette a dolgomat az altatás alatt bekövetkezett, igen nagy súly- és izomtömegvesztés. Tudniillik 192 cm magas vagyok, a baleset napján 105 kg voltam, de mire felébredtem, mindössze 65 kilót nyomtam, így eléggé meglepődtem, mikor megláttam a saját testemet.
– Miből állt a rehabilitációd és mennyi ideig tartott?
– Két hónapot töltöttem a megyei kórházban, ahol ha a friss sérüléseim nem lettek volna elegek, még a Covidot is elkaptam, így a balesetiről átvittek a Covid-osztályra, ahol három hetet kellett eltöltenem. Szerencsére az ünnepekre hazaengedtek, a családom, párom és szeretteim körében lehettem egy kis időre. Párom édesapja a testvérével karöltve olyan korlátot készített nekem, aminek segítségével gyakorolhattam a sétát az új protézissel.
Később sikerült bekerülnöm Budakeszire az OORI-ba, ami szerintünk a legjobb rehabilitációs intézet idehaza. Sajnos a vírushelyzet miatt akkoriban szigorítások voltak, így a szeretteimmel csak telefonon volt lehetőségem beszélni, és ez igen megnehezítette azt az időszakot. Odabent rengeteg csoportos és egyéni gyógytornám, erőnléti és mentális edzésem volt. Megérkezésemkor kerekesszékkel toltak be, két hónap múlva pedig a jobb térdemben bár vasakkal tele, de mankók segítségével sétáltam ki onnan. Mivel a baleset előtt is sportoltam, így újra elkezdtem edzésekre járni, hogy erősödhessek.
Fél év múlva kiszedték a vasakat a térdemből, és egy hónap újabb rehabilitáció következett Budakeszin. A jól sikerült műtét és kezelések következtében felgyorsult az állapotom javulása, így magától értetődő volt a sportolás folytatása, a mozgások gyakorlása a minél jobb kondíció érdekében. Végül egy év és öt hónap után sikerült visszamenni dolgozni.
– Hivatásodat hogyan tudod ellátni azóta?
– Rengeteg munkával sikerült elérni, hogy hivatásos állományban maradhassak, igaz, már nem gépjárművezetőként, hanem számomra alkalmas, irodai munkakörbe. Jelenleg Kecskeméten a Hatósági osztályon töltök be pozíciót, így oda járok be minden hétköznap nyolcórás munkarendben.
– Mit lehet tudni erről a speciális protézisről, amit használsz?
– Ma az országban kapható legmodernebb, mikroprocesszor-vezérlésű műláb, egész pontosan az Ottobock Genium X3. Édes és sós víz, ütés és por ellen védett eszköz, belsejében miniszámítógép figyeli és elemzi a mozgást, amelynek függvényében állítja a munkahenger ellenállását, így a lassú sétától egészen a kocogásig képes alkalmazkodni a mozgáshoz, sőt még a kerékpározás és úszás is megy vele, bár utóbbinál inkább csak nehezék. Egy töltéssel aktivitástól függően 4-7 napot bír, telefonos applikációval pedig az előre beállított funkcióimat tudom váltani vele, mint a sima séta, vízben gyaloglás, kerékpározás és az edzéshez beállított, valamint a teljesen merev mód. Nagyban segíti a mindennapi életet: miután átvettem, azonnal éreztem, mennyivel szebben tudok vele sétálni, mint a gyengébb minőségű eszközökkel.
– Mindig is célod volt visszaülni a nyeregbe vagy az állapotod javulása közben jött meg a vágy?
– Igazából nem volt kérdés, hogy szeretnék-e ismét motorozni. Már a kórházban fekve a telefonon kerestem a következő gépet a hirdetések között. Persze, miután elkezdődött a rehabilitáció és láttam a nehézségeket, volt egy rövid időszak, mikor letettem arról, hogy ismét motorra üljek. Azért csak nyugtalanított a dolog és elkezdtük keresni, miként lehetne kivitelezni a váltást a bal lábam hiányában. Miután megtaláltuk a megoldást, elkezdődött az álmodozás, így újabb motivációt kaptam…
A hosszú és kitartó küzdelem meghozta gyümölcsét: Zsolti a legendás GSX-R1000 K5-öt választotta következő motorjának. Természetesen az interjú folytatódik a következő részben, amivel hamarosan jelentkezünk! Abban már a jelenről lesz szó, ahol a sportban, illetve a motorozásban kitűzött céljairól mesél nekünk, illetve segít a hasonló sorsú motorosoknak, hogy miként lehet végtaghiánnyal is teljes életet élni, illetve motorozni!