Négy vadonatúj modellt mutatott be a Harley-Davidson, közöttük a cég túraendurójának minden eddiginél gazdagabb felszereltségű változatát.
Éppen negyven éve, 1984-ben jelent meg az első H-D Street Glide, ami később a gyártótól az FLHX kódnevet kapta. Aki esetleg nem jártas a milwaukee-i kódolásban, az FLHX röviden azt jelenti, hogy hagyományos lábtartó helyett régies taposón pihen a vezető lába (FL), a motor idomzattal felszerelt (H), míg az X kifejezetten a Street Glide típusra utal. Nos, számos fejlesztésen esett át az erőforrás az utóbbi négy évtizedben, és az akkor bemutatott, kereken 50 lóerős, 1337 köbcentis V2-es nyomokban sem emlékeztet mai utódjára – leszámítva persze a Harley védjegyének számító hengerszöget.

Megújult a Harley-Davidson Street Glide és Road Glide
A legfontosabb változás a Street és a Road Glide modellen, hogy mindkét típus könnyebb, egyszersmind erősebb lett. A nagyobb teljesítmény főként az új, hatékonyabb hűtőnek, valamint az ideális kipufogógáz-áramlásnak köszönhető, így a 117 köbhüvelykes (1917 köbcentis) V2-es már gigászi, 175 Nm-es forgatónyomatékkal büszkélkedhet, a Street Glide menetkész tömege pedig 368 kg.

Mindkét motor, a Street és a Road Glide is jókora, 12,3 colos műszeregységet kapott, melynek kezelését az új Skyline OS könnyíti meg, és miként megszokhattuk az amerikai túracirkálókon, a 200 wattos hangrendszer is alapáras a motorokon.
Lehet fokozni: itt a Pan America CVO
Két új CVO-t is leleplezett a milwaukee-i gyártó, név szerint a CVO™ Road Glide ST-t, ami a mérnökök elmondása szerint a vállalat eddigi leggyorsabb, legerősebb és legkifinomultabb baggere (ejtsd: beggör). A West Cost stílus jegyében fogant gép a típus hagyományainak megfelelően egy kimondottan alacsonyan rögzített nyereggel, nagy, hatcolos kormánykiemelővel és kétféle, prémium minőségű fényezéssel (Golden White Pearl/Raven Metallic) érkezik a szalonokba.

Ezzel azonban nincs vége a különleges részleteknek, ugyanis a Harley-Davidson csak ebben az egy motorban használja a 121 High Output V-Twin elnevezésű, 1983 köbcentis V2-est. Ez 127 lóerővel és már-már hihetetlen, 193 Nm-es forgatónyomatékkal repíti a 363 kilóra fogyott vasat, ami a széleskörűen felhasznált kompozitanyagoknak, valamint szénszálas alkatrészeknek köszönheti a súlycsökkenést.
Komoly meglepetés, hogy most először egy túraenduró is bekerült a különleges CVO motorok közé, ez pedig nem más, mint a CVO™ Pan America. A korábban általunk is tesztelt alapmodellel szemben lényeges különbség az alapáras, állítható magasságú felfüggesztés, a könnyűfémből készült, háromdarabos doboz-szett, a Screamin’ Eagle gyorsváltó, a tömlő nélküli, fűzöttküllős kerék, valamint a találó, Daymaker nevű kiegészítő világítás.

Az újdonságok máris megtalálhatóak a forgalmazó honlapján, ahol a motorok ára mellett a leghasznosabb kiegészítőket és a választható fényezéseket is megtalálod.























